Ha az USA Afganisztánhoz hasonlóan magukra hagyná az ukránokat, azzal az oroszok kezére juttatná Ukrajnát?

Igen.

Ukrajna 1 hétig bírt volna ellenállni az oroszoknak külső segítség nélkül.

Jó, adjunk 2 hetet, mert az oroszok a lehetőségeik ellenére szervezetlenül, hanyag módon kezdték meg a támadást.

Még az utánpótlási vonalakat sem vágták el.Az pedig szarvashiba.

Nehéz az ilyen kérdésekre mit válaszolni, mert egyrészt igen: ha a nyugat magára hagyja Ukrajnát, akkor önerőből képtelen lenne magát megvédeni és újjáépíteni, és idővel Oroszország maga alá temeti.

Ugyanakkor Ukrajnát Afganisztánhoz hasonlítani számomra értelmezhetetlen. Az USA részéről szerintem egy gyermekien naiv gondolat volt, hogy Afganisztánban akár csak 1% esélye is lenne egy jogállam kialakításának. Olyan messze vannak ettől, hogy mi ezt fel sem érjük ésszel, és igazából nem is akarják. Ezzel szemben Ukrajna egy Európai ország, kulturálisan közel áll a nyugathoz, és - bár nem egyöntetűen - akar is haladni ebbe az irányba.

"Szerintem az USA ott követte el a hibát, hogy nem tette NATO tagországgá Afganisztánt. "

Ennek a mondatnak nincs értelme. Az USA egyetlen országot sem tud "NATO taggá tenni", mert a jelentkezés önkéntes, és a tagországok egyhangú beleegyezésével lehetséges, márpedig ki a franc akarna egy Afganisztán szintű darázsfészket NATO tagnak? Amúgy is tárgytalan az egész, mert egy folyamatban lévő polgárháborúval nem is lehet jelentkezni sem.

"Ezért erőltetik Ukrajna NATO tagságát, hogy hasonló ne történhessen meg újra."

Ez sem igaz: senki nem erőlteti Ukrajna NATO tagságát. Inkább az van, hogy szerintem többnyire senki nem rajong a gondolatért, hogy Ukrajna NATO tag legyen, ugyanakkor szerintem nem lehet rá nemet mondani.

Akik ezt mondják, nem orosz fejjel gondolkodnak.

Az oroszok számára meghatározó emlék a második világháború. Ez nem egyszerűen egy háború volt a sok közül, hanem maga az apokalipszis. Az országuk nagy részét porig rombolták, a népüket ki akarták irtani. Egész generációk pusztultak el a harcokban, és a károkat soha nem tudták helyrehozni.

(Nem érdekes, hogy Proli Pityunak mi a véleménye az oroszokról. Az oroszok saját magukról alkotott képe a lényeges. Proli Pityu véleménye őket sem érdekli. Szóval ne kezdjen senki hőbörögni 1920-ról, 1945-ről, 1956-ról, stb. Nem releváns.)

Oroszország azzal a lehetőséggel szembesül épp, hogy mindez megismétlődik. (Megint csak nem kérdeztük Proli Pityu véleményét.) Putyin a háború kezdetén tartott beszédében egyértelműen közölte: nem lesz még egyszer 1941. Oroszországot nem fogják bekeríteni, és nem fogják megsemmisíteni. Ezért támadták meg Ukrajnát.

Az oroszok hajlandóak lesznek a végsőkig elmenni, hogy ne legyenek ismét megtámadva. Sarokba vannak szorítva, és a nemzeti túlélésük a tét. (Nem, Proli Pityu, ne kezdj okoskodni. Ha nagyon akarsz, akkor menj, és magyarázd el az oroszoknak. Ők hisznek ebben, én csak elmondom, miben hisznek.) Igenis számukra elfogadható megoldás az, hogy nemzeti szuverenitásuk és államiságuk közvetlen veszélyeztetése előtt megnyomják a piros gombot.

Ez pedig összhangban van az Oroszország által deklarált nukleárisfegyver-doktrínával. A nukleáris arzenált kizárólag akkor vetik be, ha ilyen veszély fenyeget. Ekkor ugyanis Oroszországnak már nincs vesztenivalója.

Igen, egy atomháborúban Oroszország is kapna rendesen. De jobb, ha a Nyugat nem bazíroz arra, hogy emiatt úgysem merik megtenni. Oroszország ugyanis biztos benne, hogy közel állnak egy olyan helyzethez, ahol a NATO mér rájuk első csapást. Tehát az országuk így is, úgy is pusztulni fog. Hagyományos erők tekintetében messze elmaradnak a NATO-tól. Tehát egyetlen reményük a nukleáris elrettentés. Az pedig jó ötven éven keresztül működött.

De miért működött? Azért, mert mindkét fél komolyan vette. Egyik sem kezdte piszkálni a másikat, hogy "haha, úgyse mered, úgyse mered!" A komolytalanná vált, önmagával eltelt Nyugat viszont pontosan ezt csinálja. Nyoma sincs már annak a józanságnak, ami még a legsúlyosabb hidegháborús időkben is megvolt.