Ki hogy látja a jövő évet, háború szemszögéből?

Szerintem már most is hivhatjuk ezt világháborúnak, annyi ország van már jelen igy, vagy úgy Ukrajnában.

Félek attól, hogy eszkalálódhat, bár nem érzem olyan erősnek a ruszkikat, attól viszont tartok, hogy más valaki beszáll melléjük.

Amitől viszont tényleg tartok az a gazdasági helyzet, az elszálló infláció és az esetleges recesszió. Bár jelenleg olyan területen dolgozok, hogy jelen állás szerint bármikor tudnék új melót találni, nem feltétlen lenne most kényelmes új állás után kutatni, vagy esetleg arra várni, hogy az egész piac összeesik.

Trump nyer holnap, megszunnek a fegyverszallitasok, es Putyin bacsi osszecsukja a hoholokat.....

38F incel

#4

Ugye tudod, hogy ez visszafelé ugyanúgy igaz.

Az ukránok sokáig bírják, amíg van támogatás, viszont az oroszok a szankciók miatt nem.

Akármennyi embert nyom oda Putyin, ha nincs felszerelés, akkor sosem nyernek.

Ha nem változik a két fél hozzáállás, vagyis mindkettő harcol a területekért, de pl. atomot nem vet be Putyin, akkor az ukránok fognak nyerni, amikor már annyi orosz katonát akarnak elvinni, hogy lázadás lesz.

Reálisan az ukránok kitartanának végig, viszont amikor kezd kimerülni Oroszország, akkor Putyin atomot vet be, és akkor a NATO szétlővi Oroszországot.

#16

Tekintve, hogy az atom egy közvetett támadásnak vehető, így jó eséllyel bizony szétlővik Oroszországot.

Szerinted miért figyelnek arra, hogy az ukrán atomerőművekkel ne legyen semmi? Pedig ha azt "véletlenül" találat éri, akkor az oroszok nagy "előnyre" tehetnek szert.

Szimplán azért, mert a sugárzás az, ami átmegy az ország határokon és a NATO ezt nem hagyná annyiban.

Sokféle kontextusban lehet vizsgálni ezt a dolgot.

Akik szűk kontextusban nézik, azok azt mondják, hogy Ukrajnáért nyilvánvalóan nem fog kitörni egy világháború, és ez az állítás így meg is állja a helyét.

Ám az is nyilvánvaló, hogy ez a háború nem önmagában Ukrajnáról szól.

Amikor Grúziát támadta meg Oroszország 2008-ban, a nyugat nem különösebben foglalkozott vele. Akkor sem, amikor a csecseneket támadták meg korábban kétszer is.

Akkor sem, amikor ez év elején januárban, még az ukrajnai támadás előtt az orosz hadsereg kazahsztánba bevonult.

Magyaruá le se sz-rták se Grúziát, se a csecseneket, se a kazahokat.

Nyilvánvaló tehát, hogy Ukrajnát sem jófejségből segíti ennyire komolyan a nyugat és főleg az USA, hanem a saját érdekei miatt.

Itt kell feltenni a kérdést, hogy mik az usa érdekei.

Azt ugye tudjuk, hogy a jelenlegi világrendet az USA dominálja.

De azt is látjuk, hogy vannak bizonyos jelenségek, amikből az USA riválisai arra következtetnek, hogy ez a dominancia hanyatlóban van. Most az, hogy hogy az USA ellenfelei helyesen értelmezik-e ezeket a jelenségeket, vagy sem, az nagyjából mindegy is, a lényeg az, hogy ők így látják, és kész.

Ezért elkezdtek egyre komolyabban mozgolódni.

A kínaiak komolyan terjesztik a gazdasági befolyásukat a világban.

Egyre agresszívabb retorikát használnak Taiwannal szemben.

Oroszország is 2014-ben rászánta magát, hogy megtámadja a Krímet, különösebb következmények nélkül.

A Szovjetunió szétesése után India az USA-hoz kezdett el közeledni, az utóbbi 2-3 évben viszont lazul a jó kapcsolat.

Vélhetően az USA stratégiai vezetése is felismerte, hogy valami nem stimmel, és az utolsó csepp a pohárban Ukrajna ismételt megtámadása volt.

Vélhetően úgy értékelik a helyzetet, hogy ha hagyják, hogy Oroszország büntetlenül azt tehessen Ukrajnával, amit csak akar, akkor annak messzemenő következményei lesznek az amerikai hegemóniára nézve, nagyon fontos szövetségeseket veszíthetnek el, akikkel amúgy nem állnak formális katonai szövetségben a NATO keretein belül, de gyakorlatilag védelmezik őket.

Pl. Szaud-Arábia. Felmerülhet bennük, hogy ha Ukrajnában nem tudta az USA érvényesíteni az akaratát, akkor lehet hogy minket sem tudna/akarna megvédeni Irántól - talán jobb, ha inkább Kínához-Oroszoroszághoz kezdünk húzni, akiknek van befolyása Iránra, és ha az ő érdekeik szerint sakkozunk az olajkitermeléssel, akkor cserébe garantálni tudják a békét, meg a további jólétet az olaj-bevételekből.

Vagy Pl. Taiwan.

Ha az oroszok elérik a céljaikat Ukrajnában, az a taiwai vezetés fejébe is szöget üthet: mi van, ha az USA mégsem védene meg minket egy kínai invázió esetén? Magunkban képtelenek vagyunk Kínának ellenállni, tehát talán jobb lesz, ha még az erőszakos megoldás előtt valami politikai megoldást találunk Kínával, pl. formálisan egybeolvadunk, de gazdasági kérdésekben bizonyos szintű autonómiát megtartunk, így megmarad a jólétünk, mert ha katonai megoldáshoz nyúl Kína, és legyőz minket, ott már nem lehetnek majd feltételeink.

Elindul egy ilyen dominó-effektus.

Tehát én úgy látom, hogy az USA nem engedheti meg a saját érdekei miatt, hogy Oroszország nyerjen.

Ez a politikai sakkozás vetülete.

Ám van egy másik komoly vetülete is a dolognak, ez pedig színtisztán fizikai kérdés: az energia, főleg az olaj. Pontosan tudható, hogy a világ olajtartalékai kimerülőben vannak. És nem, ez nem apokaliptikus riogatás, hanem tény. A legoptimistább számítások szerint is a jelenlegi fogyasztási szintet nézve és feltételezve, hogy az EROI nem romlik tovább, ~50 évre elég a világ olajtartaléka.

Ám a kereslet, tehát az igény az olajra folyamatosan nő, az EROI pedig erősen romlik.

Gyakorlatilag már nincsenek olyan magas energia-megtérülési mutatóval rendelkező olajforrások a világon, mint monjuk 50 éve.

Az USA saját olajtartalékai a saját fogyasztását ~5 évig képes biztosítani.

Az oroszoknak a saját, kormányzati, hivatalos 2020-as adataik szerint akkor 33 évre elég olajuk volt az akkori kitermelési tempó mellett, de nyilván ezt erősen eltúlozza az orosz kormány, a kitermelésük pedig elég dinamikusan nő.

Tehát jó, ha 10-15 évük van, mire kifogynak az olajból, figyelembe véve, hogy az EROI ott is csökken.

Kína még az USA-nál is sokkal rosszabb helyzetben van ilyen tekintetben, a saját olajtartalékaik kb. az USA-nak a 70%-a, a fogyasztásuk viszont majdnem ugyanannyi, mint az USA-nak, tehát nekik a saját tartalékuk ~4 évre elég.

Úgyhogy egy eddiginél sokkal komolyabb verseny van a világ megmaradt olajtartalékaiért a nagyhatalmak között, ugyanis ez egészen konkrétan élet-halál kérdése - a megújulók a fasorban sincsenek, az energiasűrűségük nevetségesen kicsi, a szállíthatóságuk szintén nem megoldott.

Olaj nélkül minden összedől.

És már nincs elég, hogy mindenkinek jusson a hosszú távú gazdasági növekedéshez.

Itt már nincs win-win scenario.

Minden játékos szempontjából az a helyzet, hogy ha nem sakkozzuk le, hogy kié legyen a maradék, akkor mind bukunk.

Ha viszont biztosítom a magam számára, hogy az enyém legyen a maradék, akkor talán nyerhetek időt, hogy átálljak valami másra.

Ez a felállás pedig nem csak garantálja a konfliktusokat, hanem azt is előrevetíti, hogy az eszközökben nem nagyon lehet válogatni, mindent meg kell tenni a győzelem érdekében.

Mindezeket figyelembe véve bizony egyáltalán nem csekély esélye van, hogy világháborús állapotok köszöntenek újra a bolygóra.