Melyik pártján álltok?

A történet és a kérdés nem egyszerű. A ma Izraelben élő zsidók őseinek a nagy része az első világháború után kezdett letelepedni az akkori angol protektorátus területén, mely igen csak ritkán lakott, értéktelen, terméketlen terület volt akkoriban.

A történet ezen pontján lehet azt mondani, hogy minek mentek oda?! Az araboknak van igazuk!

A második világháború után a britek már nem tudták, és már nem is akarták tovább akadályozni a zsidók betelepülését, elvégre a protektorátus területéről ők úgy is ki szándékoztak vonulni. Ekkor Salamoni döntéssel az igen csak fiatal ENSZ úgy döntött, legyen felosztva a protektorátus a két nép között, legyen egy arab és egy zsidó állam. Zsidók mondták: jó. Arabok mondták: frászt! Izrael megalakult, Palesztina nem. Az arabok helyette háborút indítottak és be próbálták lökni a fiatal zsidó államot a tengerbe. Spoiler: nem sikerült. Másodszorra, harmadszorra sem.

Itt már az araboknak megfelelt volna az eredeti két állami megoldás, de itt már a zsidók mondták, hogy: a frászt! Az a hajó elúszott.

Rövidebben: a bonyodalmat a zsidók nagy számú beköltözése adta, a világ felkínált egy békés megoldást, az az araboknak nem felelt meg, ezért háborút indítottak, amit elvesztettek, és most sír a szájuk.

Megértem az arabok fájdalmát is, de a háborúért és a vérontásért őket terheli a felelősség. Aki mai napig nem fogadta el, hogy az a hajó elúszott, az pont olyan nevetséges, mint az a magyar, aki folyton trianonozik. Élhetnének békében és jólétben, de a hamasz és a szélsőséges iszlamisták ezt megakadályozzák.

Azt is látni kell, hogy ha a zsidók soha nem mennek oda, most egy szegény, terméketlen sivatag lenne az ország területén jóval kisebb népességgel és töredék GDP-vel.

Nem állok egyik pártján sem, mivel egyiket sem szeretetem különösebb módon, DE...

1. Izrael, már a megalakulása óta része a nyugati, modern világnak.

2. Izrael nyitott a tárgyalásokra.

3. Nem gyakran hallok arról, hogy zsidó terroristák robbantottak volna Európában.

Ezek után, bár őket sem szeretem, mégis úgy gondolom, hogy ők azok, akikkel inkább együtt lehet működni.