Hogy lehet, hogy az izraeliták első lépése a palesztinok üldözése volt a holokauszt után?

#3

Kb. ugyanaz a kategória.

A zsidók első lépése a holokauszt után a saját államuk megalapitása volt.

Az arabok első lépése volt, hogy 6 állam modernül felfegyverzett hadserege megtámadta az 1(!!!) napos Izraelt.

Palesztinok akkor még nem léteztek. Őket csak 1960-as évek elején találta ki a KGB.

Röviden:

Így alakult és nem is nagyon alakulhatott volna másképp.

Hosszabban:

A középkori feudális időkben a földbirtokosság/nemesség volt a társadalom fő szervező tényezője. Az átlag (nem nemes) ember jobbágyként dolgozott, a falut ahol született nem hagyta el, nem is engedték, hogy szabadon mozogjon, az együttműködése nem volt önkéntes semennyire (épp csak egy fokkal volt jobb a helyzete, mint egy rabszolgának).

Az ipari forradalommal, technikai fejlődéssel együtt járt az, hogy lettek gyárak, ahova kellett munkaerő. Itt már kicsit több szabadsága volt az átlagembernek is, legalább azt meg volt engedve, hogy egyik helyről a másikra költözzön. E miatt már kooperációját más eszközökkel kellett elnyerni. Az iparon felül a háborúk is megváltoztak, már nem nemesek/lovagok voltak a csatatéren, hanem tömeghadseregek.

A feudális rendszert felváltotta a kapitalista rendszer.

Mind a nemesi titulusok, mint a jobbágyi korlátok eltűntek.

A társdalom szervező tényezője az etnikai, nyelvi, kulturális identitás lett. A nemzet már nem csak a királyból és annak nemeseiből (pár ezer ember) ált, hanem a tömegekből is. A nemzet, az ország alapja az lett, hogy kik azok, akik egy "néphez" tartoznak.

A technikai, ipari fejlődés és a társadalmi fejlődés kéz a kézben jár mindig. Az egyik elősegíti a másikat és fordítva is.

Az 1800-as évekre jött be az a trend, hogy legyen egy nép = egy nemzet = egy nyelv = egy ország = egy állam. A nacionalizmus.

Időben van némi eltolódás, de a jelenség ugyanaz mindenhol.

Ezért akartunk leválni mi a Habsburgokról.

Ezért kezdtek el akarni pl. a szlovákok saját országot maguknak.

Ezért egyesült (etnikai, nyelvi, kulturális alapon) Olaszország és Németország (a korábbi apróbb hercegségekből, királyságokból) az 1800-as évek második felében.

Az arabok és a zsidók ilyen nacionalista "ébredés" kicsit késve, de szintén megindult az 1800-as évek legvégén.

Akkor egyiknek se volt még saját országa sehol.

Ami most Palesztina/Izrael az akkor a Török Birodalom része volt.

A zsidók nacionalizmusa (cionizmus) speciális, azért mert ebben az időben Európában és a világban szétszórtan, félig-meddig asszimiláltan éltek. A vezetőik a hagyományos nacionalista közösség teremtő tényezők (nyelv stb.) mellett a vallásra is építettek erősen.

Ez rögtön magával vonta azt, hogy ha valahol is lesz országuk, akkor az majdnem biztos, hogy ősi "bibliai" otthonuk lehet csak.

Valamennyi zsidó élt (maradt az ókortól) a cionizmus előtt is Palesztinában (itt értsd földrajzi hely, mert hivatalosan ilyen nevű állam nem volt, ahogy írtam az mind a Török Birodalom volt).

A cionizmus eszméje beindította az odavándorlást.

Amire az akkori vezetés (a törökök, de később a briteké lett) többé kevésbé adott is engedélyt. Az ekkor bevándorló zsidók pénzért vettek termőföldet, ingatlant a helyiektől (nem lopták).

A korábbi számnál több zsidó lett ott, de összességében az egész palesztin régió népsűrűsége alacsony volt ekkor még, pár 100 ezer ember. Eleve a régió fele sivatag...

Az ott élő arab identitású/etnikumú muszlimok az elején még tolerálták a beáramló zsidókat, de ahogy a számuk nőtt elkezdtek megijedni, ráfeszülni.

Mindezzel egy időben az ő saját nacionalizmusuk is kezdett erőre kapni.

A régióban elő arabok (akiket ma palesztinoknak hívunk) egyik egyesítő ereje volt a beáramló zsidók utálata.

A II. VH felgyorsította a folyamatokat. Utána az atrocitások miatt hirtelen több zsidónak fontos kérdéssé lépett elő, hogy legyen saját államuk. Azt kezdték érezni, hogy csak ott lehetnek igazán otthonra. Miden más helyről ki fogják utálni vagy irtani őket (ahogy a németek próbálták).

Ekkor világossá vált az egész világnak, hogy kell csinálni egy-egy országot a palesztin régióba bevándorló zsidóknak, meg az ott élő araboknak is.

Megjegyzem ekkor (közvetlenül a II. VH után is) még mindig relatív kicsi volt a népesség (az arab és a zsidó is).

A nagyhatalmak akaratát érvényesítve az akkor nemrég alakult ENSZ egy többé kevésbé fair felosztást talált ki és fogadott el.

Térképen nézve a zsidóknak jutott több hely, de a földrajzi viszonyokat részleteiben megnézve (termőföldek, sivatagok, vízforrások stb.) viszonylag egyenlőbb volt a felosztás.

Ez ugyebár a híres 1947-es felosztás/határok.

Az akkor megalakuló demokratikus Izrael állam elfogadta ezt.

Az arabok nem (azóta sem) és megtámadták Izraelt.

Sokáig úgy tűnt, hogy ez egy Dávid vs Góliát harc, ahol Izrael=Dávid.

6 arab ország egyszerre támadt Izraelre. Nem csak azok az arabok, akik ott élnek!

Az, ahogy most kinéz a dolog (Izrael=Góliát) az rengeteg erőfeszítés árán lett így. Az első időkben az Egyesült Államok támogatása sem volt annyira erős. A legeslegelején még úgy nézett ki, hogy Izrael a Szovjetunió barátja lesz! (de nem lett, amire Sztálin meg is sértődött és a gulágra vitetett csomó még Szovjetunióban élő zsidót!).

Az elején abszolút a zsidók voltak a történet hősei.

Nacionalista öntudattal és egy részük vallásos maszlaggal átitatott volt, de mégis méltányolható az az erőfeszítés, amivel szó szerint kikapartak maguknak (vérrel, verítékkel) egy otthont.

Valahol az arabok érzelmei is érthetőek, ők meg csak az otthonukat akarták megtartani, de mégis más.

A legfontosabb tény szerintem az, hogy annyira sok emberről nincs (nem volt akkor) szó. Vígan ellehettek volna az arabok (azaz mai szóval palesztinok azon a területen, ami 1947-ben nekik szántak).

Mostanra mindkét nép (a magas termékenységi rátájuk miatt stb.) sokmilliósra duzzadt.

A modernebb időkben, kb. a 80-as évektől azért már zűrösebb erkölcsileg a helyzet.

Az izraeliek is nyújtózkodnak, próbálkoznak.

Főleg a bibilai/vallási legitimáció miatt. Úgy vannak vele, hogy a terület ami az ókorban az övék volt, az most is nekik "jár" (isten nekik adta stb.).

A világibb gondolkodású izraeliek és az izraeli állam/kormány is ráhagyja a szélsőségesebb zsidókra ezt, hagyják nekik, hogy olyan területekre is települjenek, ami elvileg a leosztott határokon kívül van.

De most már azért is tesznek az palesztinokra nagy ívben, mert azok semennyire sem kompromisszumkészek. Még egy olyan felosztás sem volt, amire azok érdemben rábólintottak volna.

Sőt alapvetően még ott tartanak, hogy Izrael létezéshez való jogát sem fogadják el. Még odáig nem jutottak el, hogy azt mondják "jó lenyeljük a békát és elfogadjuk, hogy VALAMILYEN formában itt ebben a régióban lesz egy Izrael nevű állam)".

Szóval egy ilyen helyzetben azért kár várni, hogy majd Izrael szuper gáláns lesz, az, hogy majd egyoldalúan tiszteletben tartja a határokat (amiket a másik fél amúgy sem fogad el), hátratett kézzel harcol stb.

A labda alapvetően a palesztinok térfelén van.

Ha most kiállnának azzal, hogy "jó akkor bas.. ros..bb egyezzünk meg most már valahogy", akkor pár év alatt ki lehetne munkálni egy rendes békét.

Per pillanat e helyett túlszaporodni akarják a zsidókat. "Szuper" stratégia. Nézd meg mennyien élnek most Gázában. Szülik a gyerekeket a szegénységbe, nyomorba.

De még egyszer a zsidók sem bűntelenek, mostanra már ők sem mutatnak túl sok készséget kompromisszumra (bármiről való lemondásra, a bibliai indoklás elengedésére stb.).