Ha Magyarország megtámadná Ukrajnát, akkor sem avatkozna be a NATO?

Szerintem nem. Tudom, Magyarország NATO tag, egyezség stb, stb. Viszont, ezekre a helyzetekre nincs forgatókönyv. Az ember önző, a saját bőrét félti a legjobban.

Mondok egy sajnálatos példát. Az én szüleim maradtak Kárpátalján (egyelőre), de nincs is szándékukban elhagyni az országot, pedig természetesen már rengetegszer hívtam őket magamhoz. Nekik Kárpátalja az otthonuk, ott van mindenük, nem kell ezt magyarázni gondolom senkinek. Na de! A faluból nagyon sokan leléptek már, barátok, rokonom is, egy szó nélkül. Én nem Magyarországon élek, tehát hozzám hosszabb időbe telne, míg eljutnának, ha tegyük fel baj lenne. A barátok családjai a határ másik oldalán élnek, tehát nagyon közel, de meg sem kérdezték tőlük, hogy esetleg nem e akarnak velük menni. A félreértés elkerülése végett: nem mennének senki nyakára, nem erről van szó. Hanem magáról a tényről, hogy meg sem kérdezték őket. Sőt, el sem mondták, hogy mennek.

Na most, ha Magyarországot megtámadná valaki, én az ujjam hegyét sem tenném rá, hogy segítene a NATO vagy bárki más. Mindenkinek a saját élete az első, nem pedig másé. Millió egyezmény született már, ugyanannyit fel is rúgtak. Semmire sincsen semmilyen garancia az életben. Nem hibáztatom, ítélem el az embereket, valahol meg is értem, a félelem dolgozik bennük, könnyű pálcát törni felettük. Én csak tudomásul veszem, hogy ilyen az emberiség, nem vagyunk kiszámíthatóak. Nem feltétlenül számíthatunk segítségre, papírok ide, vagy oda.

11: Mi van, ellógtad a péntek reggeli Kossuth-rádió interjút? Ejnye-bejnye. Ha nem nyolcig szundikálnál, tudnád, hogy ezt speciel még maga a csúti is így gondolja:

[link]