Az ukrán államhatalom meddig fogja darálóba küldeni a népet, miért nem adja meg magát az egyértelmű túlerővel szemben?

Nagyon régen volt 1956...

"Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?"

Ez a Márai idézet jutott eszembe, mikor elolvastam a Kígyó szigetnél történt rádió üzenetváltást.

*

Hadihajó: „Itt az orosz hadihajó, azt javasoljuk, tegyék le a fegyvert, és adják meg magukat, hogy elkerüljük a vérontást és a fölösleges áldozatokat. Különben lebombázzuk önöket.”

Férfi hang: „Akkor ez ennyi volt… mondjam nekik, hogy b*sszák meg magukat?”

Női hang: „A biztonság kedvéért.”

Férfi hang: „Orosz hadihajó, b*jatok meg!”

*

Azt hiszem, nyilvánvaló volt, hogy 13 határőr nem tartóztat fel egy hadihajót.

Én nem vizsgálom ennek a háborúnak a jogosságát. Nem ítélem meg, mennyit hibázott az ukrán vezetés, nem vizsgálom, hogy volt-e oroszokkal szembeni népírtás, nem vizsgálom, hogy Ukrajna valóban olyan mértékű fenyegetést jelentett-e Oroszországra, hogy ha az nem támad, akkor veszélybe kerül.

Amit vizsgálok, az indíték.

Úgy vélem, ugyanaz vezette ezt a 13 ukránt, amit vezette a 300 spártait Thermopüla ostrománál, Szondy Györgyöt és embereit a végsőkig való kitartásban, vagy éppen Zrínyi Miklóst és katonáit a kitörésükkor. Az a hazaszeretet, hogy inkább az életüket adják, de önként nem adnak a hazájuk földjéből egy centit sem.

Volt-e értelme ezeknek a hősies szembeszállásoknak a nyomasztó túlerővel szemben?

Leonidasz és a spártaiak esetében igen, ahogy Szondy esetében is. Mindkét esetben időt adtak egy másik sereg felállítására. De Zrínyi kitörése és a Kígyó sziget 13 határőre nem ért el igazából semmit. Még csak le se lassította a folyamatokat.

Azt hiszem, nem mérlegeltek ilyesmit.

Ez a 13 határőr szerintem hős. És ahogy a legtöbb háborús hős, ők is meghaltak azért, mert egy kényelmes és fűtött irodában egy ember úgy döntött, hogy elrendel egy támadást.

"Sirt a vad poroszló, szemei könnyeztek;

Azt hivém nem bántja, azért áll oly veszteg;

Feledém, hogy szolga:

Ha te könnyezél ott, keményszivű király,

Egy fiait féltő anya fájdalminál -

Meg nem ölted volna.

...

Zsarnoki féltésed vérengzése volt ez:

De tudd meg, de tudd meg, vérszopó Heródesz,

Hogy ő nines elveszve!

Napjaid számítvák, megifjult az idő,

És, kitől rettegsz, nem féli fegyverid ő,

Az Ige, az eszme!"

(Részlet Arany János: "Ráchel siralma" című művéből