A hagyományos családmodell tekintélyének lerombolása volt a legnagyobb bűn, amit a nyugati civilizáció saját maga ellen elkövetett?
Most elsősorban közösségi nézőpontból érdemes megvizsgálni a kérdést, mert az egyén szintjén ez nyilván másképp merül fel. A klasszikus élethosszig tartó, monogám szexualitással egybekötött házasság adta meg tulajdonképpen a keresztény, nyugati kultúra egyik legfontosabb alapját. Nyilván mindig léteztek prostituáltak meg házasságon kívüli kapcsolatok is, de azok a kultúrán kívül álltak, nem képezték annak a részét.
Az erős nemzet alapja az erős közösség és annak az alapja az erős, összetartó család, amit a stabil házasság adott meg. Ma már tök természetes a válás és az emberek olyan könnyen válnak, mintha zoknit cserélnének. Emiatt a gyerekek jó része nem hagyományos családban nő fel és nem alakul ki erős identitása, közösség iránti felelősség érzete. A média is csak azt sugallja, hogy az egyéni boldogságot, vágyak kielégítését kell mindig követni, lekerül a fókusz a hosszútávú célokról.
Viszont sok más kultúrában, pl a muszlim vagy akár indiai, afrikai, stb közegekben nem ennyire ez a nézet a domináns. Láthatjuk is a nyugat demográfiai és erkölcsi hanyatlását másokkal szemben.
Ugyanennyi erővel azt is megkérdezheted, hogy a nők felemelése volt-e a legnagyobb bűn, amit a nyugati civilizáció elkövetett.
Ameddig a férfi volt az atyaúristen akkor verte el a feleségét, amikor akarta, addig erős volt a nemzet.
A családot nem lerombolták, hanem magától kezdett hanyatlani.
A nők elmentek dolgozni, és már nem csak a gyerekszüléssel foglalkoztak.
Az emberek elkezdték megismerni a világot, amíg voltak idők, hogy a saját faludtól egész életedben nem mentél 10km-nél messzebb, addig persze, hogy azt az életet fogadtad el.
Ha megnézted hogy élt egy ember 1000-ben és 1800-ban hát nagy különbség nem volt, ezért a család se változott.
1800 óta viszont gyökeresen megváltozott minden, sőt akárcsak az elmúlt 50 évben. teljesen máshogy élünk mint a szüleink és a nagyszüleink.
Ezt a gyors változást a család is megsínylette.
Anélkül, hogy ezt bárki kifejezetten akarta volna.
Kereszténységet tudod mi gyengítette meg? Azt, hogy míg kis aranyos üldözött szekta volt és kevésbé volt hierarchikus és tekintélyelvűbb, addig szelídek voltak, ahogy elkezdődött a római vagy nyugati típusú kereszténység növekedni, úgy a másképp gondolkodókat elkezdték üldözni, így bár voltak korai egyházszakadások, de azokat kivégzésekkel és kiátkozással megoldották, aztán 11. században történt a legnagyobb válság, amikor is elszakadt pl görögkeleti ma ortodox keresztény egyház, onnan is ketté vált pl ópravoszláv egyház és újak, amelyett előbbi üldözi.
Aztán utána jöttek nyugati egyházban is voltak előreformátorok, akiket kiaktattak, de XVI. században megjelent Luther, Kálvin bácsik akik megreformálták az egyházat, de belső reformáció is történt, de az nem volt forradalmi erejű.
A katoliczimus pont akkor ragadt le, mikor nagyobb tudományos-technikai forradalmak voltak, bár foglalkoztak szociális kérdésekkel, de pl az olasz egyesítésre eléggé negatív reagálták a pápák és ezt a fagyos viszont Mussolini enyhítette a konkordátumával.
Utána szerintem 68 is betett a katolikus egyháznak, de pl a Mária kolostorok ahová a megesett nőket száműzték, és elszakították a gyermekeket, meg a sorozatos papok által elkövetett pedofil botrányok, is jelentősen megrendítették a katolikus egyházba vetett bizalmat... ami szerintem már 68-as diáklázadások előtt is lehetett...
Kérdező, az a világ, amit vissza akarsz hozni, igazából sosem létezett. Az emberek mindig orrba-szájba csalták egymást, teherbe esett fiatal lányok ölték meg magukat szándékosan, vagy véletlenül egy angyalcsinálónál, vagy csak szülték a gyereket közvetlenül a pottyantós wc-be. Csodás világ, nem? Alig két világháborút hoztak össze a régi emberek, igazán irigylésre méltó. Milliók döglöttek, vagy nyomorodtak bele a barom ideológiákba, de mit számít ez, ha ezt szigorként és rendként lehet kommunikálni, ugye?
Ilyenkor mindig a kérdező lelke érdekel engem, nem közvetlenül az eszme, amit hangoztat. Miért akarod a régi világot? Azért akarod a régi "rendet", hogy kényelmeseb élhess az engedelmes feleségeddel, aki semmiféle elvárást nem támaszt veled szemben? Az zavar a mostani világunkban, hogy az emberek nem ragaszkodnak a rosszhoz is, hanem kidobják a francba? Rossz érzés, hogy eldobható vagy? Mert igazából csak ennyi változott. Önmagában és önmagáért már semminek sincs értéke.
Az általad említett országokról nekem nem az erő és az erkölcs jut eszembe, sokkal inkább a vallási szélsőségek, a terror (minden lehetséges értelemben) és a szegénység.
#4
Most, hogy így kérdezted az eldobhatóság ténye valóban egy fájdalmas emberi dimenzió, de ezzel együtt kell tudni élni.
Viszont a kérdés elején is tisztáztam, hogy közösségi szempontból is kell nézni. Nem biztos szerencsés kizárólag az önző, egyéni szempontokat figyelembe venni mindig, úgy kell élni, hogy másokkal együtt lehessen működni, tulajdonképpen ez a lényege az erkölcsi alapelveknek. Nem idealizálom a régi világot, tudom, hogy sok más nehézség volt és az emberek akkor is hoztak rossz döntéseket, inkább csak annyiban volt jobb, hogy nem vitte el ennyi minden a figyelmüket a családjukról.
Ez nem ilyen egyszerű, és a történelemben ha kutakodsz egy kicsit, akkor a keresztényi monogám családmodell azért az emberiség történelmében eléggé kis szelet. Volt például olyan kultúra, ahol a gyerekeket nem a vér szerinti szüleik nevelték, és mindenki más gyerekét nevelte, és ez is elég erős társadalmi összetartó erőt biztosított. A Római Birodalom hatalmas volt, abban a korszakban a világ egyik vezető hatalma, de a hűséget felejtsd el. Az Ókori Görögországban természetesnek számított a pártfogó és pártfogolt közötti intim viszony (férfiakról beszélünk). Még ma is van olyan ország, ahol többnejűség van, és olyan is, ahol többférjűség. Az Ókorban is volt olyan kultúra, ahol a nők és a férfiak egyenrangúak voltak.
Egy erős társadalom alapja nem csak az általunk jól ismert családmodell lehet, hiszen a történelemben számtalan más példa van.
"Az alapvetően nem biztos, hogy jó, hogy ma már minden hülyeség miatt elvállnak az emberek, és mennek a következő partner után"
Ehhez hozzátenném, hogy aki ilyen könnyen válik, az nyilván nem életre szólónak tekinti a házasságot, nincs súlya a házasságkötésnek, egy szerződés, amit fel lehet bontani, mint ahogy munkahelyen is fel lehet mondani. Hogy mi oka lehet, rossz mintát látott, könnyelmű, alkalmatlan a házasságra, vagy éppen kellett a CSOK miatt... stb. egyénenként változó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!