Mekkora csapás volt az hogy lengyelország megszerezte németoszágtól sziléziát kelet poroszországot és pomerániát?

Lengyelországot nyugatra tolták vagy 200 kilométert.

Amit az oroszok elvettek keleten azt megkapták nyugaton.

Hát azért azt is számold bele utolsó, hogy 61-ig hány kelet-német ment át nyugatra, meg mikor kezdett összeomlani az NDK gazdasága és nem akart fizetni nyugdíjat, akkor nyugdíjasokat elküldte nyugatra... tulajdonképpen NSZK-ban egy gazdasági csoda lett...

Azért pl én Wroclawban élek jelenleg és a város nagyrésze romokban hevert... tudom mert apám már itt született lengyelként... és voltak plombának nevezett nagy telkek ahol egykor házak álltak...

Ő az apám lengyel volt, de 15 éves koromban meghalt, hosszú szép szerelmi történet anyámmal. Anyám elkezdett lengyel rádiós adásokat hallgatni a 70-es években, és látott egy plakát kiállítást azt hiszem a Debreceni Egyetemen, és így lengyel dalok, nyelv meg rendszer ellenzéki plakátok hatására neki jobban megtetszett a ez a nyelv, mint az orosz, amely az én anyai nagymamámnak szószerint az anyanyelve volt, mivel a dédim orosz volt. Anyum szerint galuskásán beszélnek az oroszok, lengyelek meg olyan becézően kedveskedve..

Nos én anyum egy lengyel egyetemi tanárral ismerkedett, barátkozott, de mikor kiment Lengyelországba 1974-ben akkor ennek az egyetemi tanárnak a kollégiumi szobájából egy másik nő jött ki köpenybe, ő meg szépen megbeszélte a tanárral, hogy innentől kezdve nem lesz semmi, de a nyaralását kitöltötte. Ugyanis anyám képesítés nélküli magyar-történelem szakos tanárként kezdte a tanári pályafutását a szülőfalujában, majd utána 1 év után beiratkozott a nyíregyházi főiskolára és készült ki Lengyelországba, de nagyapám csak akkor adott neki extra pénzt az utazáshoz, ha sikeresen befejezi levelező első évét, és így is lett.

A csalódás után, bár élvezte a kirándulást, de nem szeretett volna lengyel férjet magának, aztán az utolsó napokat Wroclawban töltötte és egy 1 szobás vendéglakásban lakott és házi nénit kérdezte, hogy van-e itt a közelben olyan strand, amivel 1 bussszal kitud menni. A néni elmondta és anyám kiment a strandra, ahol ott volt édesapám és 2 barátja vagy haverja. Aztán mikor anyám bement a vízbe, ők közelebb húzták a holmijukat és kérdezgették, mivel anyám szépen lebarnult, hogy román-e vagy roma. Anyám mondta, hogy magyar. Aztán anyám elindult ebédelni, apám követte őt, és kiakarta fizetni anyám ételét, de anyám leállította és mutatta, hogy én az enyémet és te a tiédet. Aztán elmentem az Oderára csónákazni, megnézték a Keresztapát, és végül levélváltásban maradtak, meg abban, hogy 1 év után találkoznak, amiben anyám nem volt biztos, de apám biztos volt.

2 hetes levélváltásban írtak egymásnak, aztán 75 június közepén mert így írta meg apám oroszul, ugyanis akkoriban ez volt a közvetítő nyelv, el is érkezett, csak hogy ez se volt egyszerű. Mert anyám konkrét számmal ki írtható dátumot várt, aztán apám nagynehezen elkeveredett Hajdúszovátra, anyám is feszült volt, olyannyira, hogy lerántotta az asztalterítőt. Aztán apám megérkezett, miután talált valakit, aki hajlandó volt oroszul beszélni és útba igazítani Debrecenbe.

Végül aztán anyám megint kiment együtt apámmal, de kényszerből hosszú időt töltött Lengyelországban, mivel Magyarországon elkapta a sárgaságot, utána meg volt az eljegyzés is.

Apum apukája ellenezte a házasságot. Aztán végül is novemberben összeházasodtak, utána meg anyám ment ki hosszabb időre apámhoz, úgy hogy a magyar nagyapám felmondott neki mint iskolaigazgató.

Aztán az osztályát ő irányította tovább, és ott töltött jó pár hónapot tavaszig, majd visszatért a szülőfajujába, apám nélkül, ami miatt beindult a rosszindulatú pletyka, hogy biztos apámmal összevesztek, de közben már szervezték anyám első osztályának a Lengyelországi kirándulást.

Apám is kérte az áttelepülési engedélyt a lengyel államtól, mivel jó katona volt, ezért tartalékosként behivhatták volna, de végül is utolsó esélynél engedélyezték és le kellett adni az otthon tárolt katonai ruhát.

Az áttelepülés után végül is áttelepült Magyarországra és itt kezdett el élni anyámyal, plusz az is vicces volt, hogy mikor nyár elején ballagás után kiment anyám első osztályával, akkor apám egy nagycsokor vörös rózsával várta anyámat, szóval akkor derült ki, hogy alaptalanok a pletykák...

Aztán 80-as években megszületettek sorra a bátyáim akikből 3 van, és végül én 91-ben...

Apám halála ellenére eléggé szoros és jó a kapcsolatunk a lengyel rokonaimmal...

Többen élünk magyarként Lengyelországban, mint gondolnátok Wroclaw-ban is van pár honfitársunk, szal' nem ritka jelenség.

Én a lengyel feleségemtől tudom a story-t, hogy azokat telepitették ide, akiket a mai Ukrán terültetről üldöztek el, cserébe itt kapták meg az egykori németek házát. A vicc az egészben, hogy Wroclaw-on ma is érződik a német hatás, a legkevésbé lengyel város, annyira, hogy az itteni cégek jelentős része német, de magán Szilézián is. Aki jár a hegyekbe, a Cseh határ felé, az talál még régi német tipusu paraszt házakat ma is.