Észak Korea. A cikk azt írja hogy ezeket rettenetesen megkínozzák. Miket csinálnak velük? hts://index.hu/kulfold/2021/10/20/kina-eszak-korea-rab-szoke s-borton/

Alapvetően itt is ez volt a szokás. Romániából szökdöstek át Csau bácsi idején. Ha megfogták irgalmatlanul elverték, szép nőket is. Annyira összeverték, hogy nem is lehetett rájuk ismerni, aztán átadták a románoknak, akik utána mégjobban megverték. Rendszerint kisebb csontok el is törtek, pl orrcsont, bordák, ujjak. Az eljárás célja az volt, hogy senkinek se legyen kedve átszökni a határon.

Migránsokkal pl ma is ez lenne a helyes eljárás. Tömegesen özönlenek befelé és semmi sem képes megállítani őket, csak az elrettentés.

Az 1944. év október-november havában – írják a kegyes-bátor plébánosok – vérfergeteg zúdult Bácska szelíd rónáira. Ennek a vérzivatarnak legkevesebb negyvenezer magyar esett áldozatul. Ezeknek legnagyobb része teljesen ártatlan volt, minden komolyabb ok nélkül esett áldozatul a vérszomjas bosszúnak.

Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt"

A magyarokat mindenhol nagyon szeretik.

A felkelők 389 magyar falut dúltak fel, egyes települések teljes lakosságát kiirtották.[2]

Az etnikai alapú magyargyűlölet a soviniszta eszmék megjelenésével terjedt el, bár az etnikailag sokszínű – magyarok által is lakott vidékeken – enyhébb formában korábban is jelen volt.

végtagok levágása, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás stb. Jellemző volt a lányok, asszonyok megerőszakolása is. Friedenfels erdélyi szász író ezt jegyezte meg: „De hát mire való lenne leírni itt a szétdúlt helységek nevét, és a lemészárolt áldozatok számát? A mongolok betörésétől és a XVI., XVII. század harcaitól eltekintve, nem volt egyetlen olyan időszak sem, amelyben az elszabadult szenvedélyek az egész országban (ti. Erdélyben) annyi rablást, gyújtogatást, és gyilkolást okoztak volna, mint ebben az esztendőben

Észak-Koreában az elítéltek többsége bűntető munka kolónián (kwalliso) dolgozik kényszermunkán.

3 fokozat van, közepes fokozatba kerül a legtöbb új elítélt, itt bányákban, fakitermeléseken dolgoznak primitív eszközökkel, munkavédelmi eszközök nélkül. Kemény a munka, rossz az elszállásolás hol kisebb, hol nagyobb jellemzően áram, víz nélküli barakkokban, rossz minőségű és az kevés étel. Aki nem dolgozik rendesen azt megverik (itt még nem akarják a csontjait eltörni), gúzsba kötik órákra (ez elég kemény kínzás). Aki szökni próbál azt lelövik.

Aki a rezsimszabályokat gyakran megszegi az a legszigorúbb fokozatba kerül, egészséget súlyosan károsító munkára, itt aki ellenáll azt már simán csak helyben agyonverik, nem vacakolnak szofisztikáltabb kínzásával. A holttestek elhamvasztását, földbe dolgozását is az elítéltek végzik. Itt évente az elítéltek kb. 10%-a hal meg.

Viszont a legenyhébb fokozat meg egészen humánus. Aki közepes fokozatban 2-3 évet példamutatóan dolgozik, azt reintegrálhatónak tartják, az ilyen kolónia nem néz ki rosszabbul, mint egy átlag észak-koreai falu, egy-egy elítéltnek egy kis szobája van átlag koreai falusi ház jellegű épületben, ahol feleségét hetente egyszer fogadhatja, illetve havonta 2 napra el is távozhat. Itt már ellátás helyett fizetést kapnak, a kolonia boltjában élelmet, ruhát, mindenféle háztartási cikket vehetnek. Mindenféle mezőgazdasági, ipari munkákat végeznek, az igényes szakmunkát végzők jobban keresnek.

Egy ilyen 500-100 fős kolónia közepén levő őrsön egyszerre jellemzően 2 őr teljesít szolgálatot, akik itt már az elítéltektől értesülnek a legapróbb szabályszegésekről is, azokra intézkednek. Tipikus büntetés, hogy pár hónapra visszahelyezik az elítéltet szigorúbb fokozatba.