Ha a kommunista Kína fenn tudott maradni, a Szovjetunió miért bukott meg?

Mert gazdaságilag teljesen más berendezkedésű a két rendszer.

Kína gazdaságilag lett nagyhatalom, a Szovjetunió, és a "baráti" országok gazdasága omlott össze.

Kína akkor is szemben állt a Szovjetunióval, amikor mindkét országban a kommunizmust "építették", a kínaiak akkor sem kértek a szovjet okoskodásból, a saját elképzelésük szerint kívántak érvényesülni.

Kína rugalmasabb, és már nem kommunista, hanem szocialista. "Szocializmus kínai jellegzetességekkel" a rendszer neve, önmeghatározása.

Kína beengedte a tőkét, de sok esetben társadalmi részesedéshez kötötte. Konkrét példa: amikor a Volkswagen céget alapított Kínában, azt 40%-os társadalmi részesedéshez kötötték. Így a vállalatok igazgatótanácsában résztulajdonosként ott ülnek az állam képviselői, és meg tudják vétózni azokat a döntéseket, amelyek szembe mennének a társadalom érdekeivel. A társadalmi érdekeknek van jelenléte, képviselete a vállalati döntésekben, folyamatokban. Ezeket a vállalatokat éppen ezért el sem lehet mozdítani Kínából, miközben Magyarországon meg attól rettegnek, hogy mi lesz, ha a multik összecsomagolnak és lelépnek. Kína ezt megoldotta.

Ezt egyébként a rendszerváltás után Kelet-Európában is így kellett volna csinálni, érdemes megtekinteni a Partizán interjúját Andor Lászlóval ("anti-kapitalista rendszerváltás"). Ha a V4 nem merült volna ki az üres, nacionalista melldöngetésben, itt is meg lehetett volna csinálni, hogy a térség összefog, és egységes feltételeket támaszt a tőke beáramlásának. Beengedni a tőkét, de egységesen kedvező feltételekhez, társadalmi részesedéshez kötve azt. Ehelyett mindenki csak egymás alá licitált, és úgy próbált a többi országnál több működőtőkét bevonzani, hogy a többieknél megalázóbb feltételekkel, a többiek alá licitálva szolgáltatta ki magát a multiknak. Így a külföldi tőke marionett-bábui, kapcarongyai lettünk, és attól rettegünk, mi lesz, ha összeszedik a cókmókjukat, és lelépnek. Így, kiszolgáltatottan meg bebetonoztuk a periféria-jellegünket, amiből nem is lehet kitörni, ki vagyunk nekik szolgáltatva. Kína koncepciója viszont telitalálatnak bizonyult, társadalmi részesedést szerzett a tőkében, így a saját területükön verték meg a kapitalistákat.

Emellett Kína felfedezte azt is, hogy a szocializmus simán be tud törni a kapitalisták terepére, hogy a maga javára fordítsa azt. A kínai állami vállalatok világszerte nyomulnak a piacokon, ami persze a kínai költségvetést gyarapítja, szemben a legtöbb ország magánvállalataival, ami csak néhány oligarchát gyarapít igazán. Kína állami vállalatai meg ezerrel nyomulnak a legkülönbözőbb piacokon. Ők nem privatizálták szét a bankszektorukat sem, ennek köszönhették, hogy a 2008-as bankválságból ők ki tudtak maradni, mert nem függtek annyira a nemzetközi bedőléstől.

A piaci szocializmust persze nem ők találták ki, ott van például Norvégia, ami az olajbevételeit befekteti. Nem felélik a bevételeiket, hanem befektetik, hogy még több pénzt csináljanak belőle. Állami befektetések, a piacokon. Így az olajból származó bevételek számára fenntartott alapjukban már a magyar GDP majdnem tízszeresének megfelelő pénztömeg van. Így meg persze, hogy van pénzük az egész társadalom javára váló, színvonalas közszolgáltatásokra, szociális programokra.

A Szovjetuniónak egy nagyon merev és befelé forduló szemlélete volt, Kína ehhez képest nagyon nyitott, rugalmas, és nem védekezik a kapitalizmussal szemben, hanem támad, és becsicskítja azt. A piacokon ott vannak a kínai állami vállalatok, piaci szerelőként. Ez pedig óriási különbség a két ország között.

Az egy alapvető tévhit, hogy gazdasági problémák miatt bukott meg a Szovjetunió, messze nem volt akkora probléma, mint gondolják az emberek.

Tulajdonképpen egyszerűen feladták, nem bírták tartani a lépést az Egyesült Államokkal.

A hidegháború fegyverkezési versenyéből Kína gyakorlatilag kimaradt.

Aztán az űrhajózós farokméregetésből is.

Azt a pénzt másra költötték.

Az Oroszok bírtak nem egy értelmetlen, korrupt fegyverkezési programmal, ami nélkül jobban is ment volna.

A közel 10,000 db ICBM-nek sem volt értelme, mégis elpazaroltak erre elképesztő erőforrásokat, az atom és a biológiai a használhatatlan WMD-k, ellenben a vegyiek okésak.

Az, hogy a Szovjet-Oroszországban a T-54-es még hadrendben állt 1989-ben, sőt még T-10-es is volt (Joszif Sztálin a politikaváltás előtt), szintén politikai + korrupcióbeli dolog volt. Pedig simán kidobhatták volna addigra az összes T-64A-nál régebbi harckocsit. Akár ingyen is a Harmadik Világba. Mi pénzt elvitt értelmetlenül fenntartani 40,000 elavult tankot, aminek semmi hasznát nem tudták venni ...

A MiG-19 / MiG-21 / MiG-23 / Szu-17/22-esek is pénzpazarlások voltak, ellenben a Szu-27-es Flanker-rel és MiG-29-es Fulcrum-al jelentősen késtek.

A Kirovok és a Kuznyecov, nem is beszélve az Uljanovszk megint értelmetlenek voltak.

És végül a B-1-es Lancer-t is le kellett másolni, Tu-160-as Blackjack-ként.

Amúgy kérdező, Mire gondolsz Szovjetunió alatt ?

Szovjet-Oroszország önmaga nem szenvedett területveszteséget, és a Tagköztársaságok azok csak ilyen Cári korszakos csatolmányok, sem a Cárok, sem a Kommunizmus alatt nem volt jobb az egyszeri Ukránnak / Fehérorosznak.