Dönitznek és Bormannak valóban lett volna esélye egy konszolidált náci állam létrehozására 1945-ben?

Semmi esélye sem lett volna, tekintve, hogy a náci Németország elveszítette a II. világháborút, azaz egész konkrétan megsemmisítő, totális vereséget szenvedett, valamint a szövetségesek katonai megszállása és igazgatása alá került.

A szövetségesek, az amerikaiak, a britek és a szovjetek pedig háborús céljuknak tekintették a nácizmus ideológiájának teljes megsemmisítését, azaz nem tűrtek semmiféle nemzetiszocialista mozgalmat a legyőzött és megszállt Németországban.

A szövetségesek kőkeményen keresztülvitték Németország nácitlanítását (Entnazifizierung), azaz a nemzetiszocializmustól való megtisztítását.

"A Führer .... abban a tévhitben halt meg, hogy a nácizmus, mint állameszme megmarad a kapituláció és vereség után is"

Ezt honnan veszed? Pl a titkárnője Traudl Junge világosan elmondja az interjúkba hogy semmi ilyenre nem számítottak. Ezért lett öngyilkos mindenki, ezért mérgezték meg Goebbelsék a gyerekeiket stb már az már nem nemzetiszocialista Németország lesz.

Az, hogy Hitler kinevezte az utódát, Dönitz személyében, még nem azt jelenti, hogy bármiféle reális esélye lett volna a nemzetiszocializmusnak szerepet játszania a háború utáni Németországban.

Dönitz már annak örülhetett, hogy nem akasztották fel a szövetségesek.

Amennyire tudom Dönitz speciel nem volt náci.

Még ha lehetősége lett volna is, miért púposkodott volna egy náci rendszerért?

#7

Egy egyszerű admirális volt, csak hát Hitler nem tudott már mást utódjává tenni. Himmler meg Göring elárulták, Bormann komolytalan volt, Keitel meg Jodl nem értett a politikához.