A középkorban, kora újkorban hogyhogy ennyire toleráns, multikulturális volt a közép-európai társadalom a 19. századhoz és későbbi korokhoz képest?

Szép mese, kevés valóságalappal.

Az igaz, hogy nacionalizmus helyett az egyetlen Katolikus Egyház tartotta össze a társadalmakat, de aki ezen kívül esett, annak nem volt túl jó világ.

A zsidó, muzulmán kereskedőket inkább megtűrték, mert szükség volt rájuk.

A multikultúra csak újrafelfedezett szó a 20. században, régen teljesen természetes volt.

A nemzeti nacionalizmus meg pontosítva 19. századi találmány de a gyökerei a francia forradalomig nyúlnak vissza. A nacionalizmus többek közt abból indult ki, hogy megváltozott a társadalom szerkezete. Előtte nagyrészt a családok alkották a társadalom alapszerkezetét. A család felelt a gyerek neveléséért, oktatásáért, a házuk megépítéséért, a tagok gyógyításáért, ápolásáért, a családi földeken dolgoztak a megélhetésért stb. Az állam kontrollja ezek felett alacsony volt, csak az adószedés és büntetés volt a helyi urak kezében. Ezeket a feladatokat a modern állam egyre jobban átvette - megjelent a közoktatás, közegészségügy, honvédség stb. Viszont valamivel rá kellett venni a teljesen eltérő tájegységekről, mikrokultúrákból, nyelvjárásból származó embereket hogy ugyanazt a kormányt kövessék. Erre volt jó a nacionalizmus ami közös eszméket és konstrukciókat adott a francia példánál maradva egy normannak, egy hugenottának, egy bordaeuxinak és reimsinek.

3 Lengyelország tényleg nem jó példa mert viszonylag heterogén volt, de ha jó példákat akarsz akkor ott van az oszmán birodalom, a középkori közel keleti, a mórok által megszállt ibériai félsziget, korábbi balkán stb. Ezek a helyek mai szemmel nézve is elképesztően multikulturálisak voltak de kifejezetten etnikai, vallási alapú tisztogatások SOKKAL ritkábban voltak mint a 20. században. Mivel az emberek elsősorban családban, másodsorban pedig a falujukban/városukban gondolkoztak, nem érdekelte őket a másik ember nemzetisége és vallása amíg a családjukat és lakóhelyüket nem fenyegette. Ez még a legmagasabb körökben is így volt, több szultánnak volt pl zsidó és keresztény udvari orvosa, borbélya, tanácsadója, vagyis a legbizalmibb pozíciókban.

Ezek szerint azért élünk manapság társadalmilag, emberileg ennyire szarul, ennyi konfliktussal, gyűlölettel, mert a változó, iparosodó társadalomra egyre nagyobb nacionalizmussal válaszoltunk, és ez előbb-utóbb Auschwitz-hoz és Gulágokhoz vezetett?

Valóban egy annyira nemes eszme, mint a Felvilágosodás termelt ki többszáz évnyi olyan társadalmi rendszert, ami teljesen szembe megy az emberi jósággal?

A modern nacionalizmus alapvetően a francia forradalomra vezethető vissza. A közép-európai térségnek megvan az a jellegzetessége, hogy a nyugati trendek késve érkeznek meg és később is csengenek le. A nacionalizmussal sincsen ez másképp.

A középkorban alapvetően az volt a lényeg, hogy az újonnan érkezők kiegyezzenek a királlyal, legyenek hűséges alattvalók(persze nem mindig voltak azok), teljesítsék az adózási vagy katonaállítási kötelességeiket. Illetve térjenek át a kereszténységre amennyiben addig nem voltak azok. Bár ezutóbbit sok esetben nem vették valami szigorúan, a kunok, jászok, besenyők is csak több generáció után hagytak fel a pogánykodással, a zsidók pedig végig megmaradtak zsidónak. Hogy milyen nyelven beszélnek arra tettek magasról, a latin volt a diplomácia, közigazgatás, egyházi élet, művészetek nyelve, amit a hétköznapi kommunikáció során senki se használt. A magyar csak a legbeszéltebb köznyelv volt, teljesen magától értetődött hogy azon kívül volt még csomó további kisebb jelentőségű hétköznapi kommunikációban használatos nyelv.

Az emberek identitása sokkal inkább a régióhoz kötődött mint a nemzethez. Ha megkérdeznél egy középkori embert honnan jött akkor a válasz xy megye/grófság/tartomány/hercegség zy települése lenne, azután mellékesen mondaná hogy milyen államról is van szó.

Ez az állapot változott meg minálunk a 19.század közepétől. Franciaország nagy volumenű asszimilációt vitt véghez, a francia nyelvűek számát 50%-ról(a másik 50% többsége franciához többé-kevésbé közel álló újlatin nyelveket beszélt) feltornázták több mint 90%-ra. A magyar asszimilációs politika is a francia illetve angol mintát tekintette kiindulási alapnak, de közel sem volt olyan sikeres mivel 1910-ben Nagy Magyarország népességének még mindig alig több mint 50% vallotta magát magyarnak és használta a magyart elsődleges nyelvként. Bár hozzáteszem a magyar asszimilációs politika közel sem operált olyan brutalitással mint az angol vagy a francia. Korabeli mércével Európa egyik legliberálisabb nemzetiségi politikáját követtük továbbra is.

a felvilágosodás minden volt, csak nem nemes eszme.

Megszűnt az objektív jó fogalma, helyébe az egyéni érdek,önmegvalósítás lépett.

Hitler, Sztálin meg voltak győződve, hogy amit tesznek, az jó a népnek.