A demokratáknak miért az a fétise, hogy női vezetőt akarnak?

Ahogy előttem mondták, a társadalom 50%-a nő ott is és már elég nagy az egyenlőség ahhoz, hogy ne legyenek kitúrva a politika világából.

Mire fel a feltételezés, hogy ha vannak női jelöltek, akkor az bárkinek is a fétise és erőltetése, nem pedig egy természetes folyamat (nemi egyenlőség) végterméke?

" csak ilyen megérzés féle. "

Értékelem az őszinteséget, ez igazából egy teljesen megalapozott álláspont, nem kell cifrázni, ahogy sokan teszik.

Egyébiránt nekem is az volt az érzésem Hillary-nél, hogy az ő jelöltetése csupán egy politikai stratégia része, nem valós megmérettetés eredménye. Bár már helyette is Bident akarták, csak ő visszautasította. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ne lett volna jobb jelölt, csak most előhúzták volna az "első női elnök" kártyát. Ami egyébként a nagyon maszkulin és soviniszta Trump ellen nem is volt rossz elgondolás, csak az alany volt katasztrófális Hillary személyében.

Ellenben Biden mostani alelnökéhez szerintem nincs köze ilyen taktikázáshoz, őt Biden személyesen maga választotta ki. Hasonló elgondolás mentén, mint Obama egyébként, hogy az elnök és alelnök legyenek világnézetileg nagyon különbözőek és akkor valahol félúton mindig megtalálják a legjobb megoldást. A demokratákon belül a balos szárny nagyon ellentétben áll Bidennel, és azon a szárnyon nagyobb a női jelenlét, szóval most valódi hatványozott esélye volt annak, hogy úgy legyen női alelnökünk, hogy a neme igazából nem játszott szerepet.

De hozzáteszem ez meg csak az én megérzésem.