A világháborúkban katonai erőszakból született gyerekek számáról, sorsáról, későbbi életéről miket lehet tudni ?

Én egyvalakit ismertem, egy férfit. Édesanyját szovjet katonák erőszakolták meg a II. vháború végén.

Agglegény maradt, és ahogyan a falusi agglegényeknél szokott lenni, egyre többet ivott. A háza rendezetlen, gondozatlan volt. Elzüllött, és viszonylag fiatalon (kb. 55-60 évesen) meghalt.

"Nemi erõszak és a születési számok alakulása

Feltételezhetjük, ha a nõ a nemi erõszak áldozataként esett teherbe, akkor az abortusz engedélyezett módszeréhez fordult, amely azonban egyik országban sem jelentette az abortusz teljes legalizálását. A szovjet katonák által elkövetett nemi erõszak mindenképpen hozzájárult az abortuszpolitika liberalizálásához. Azt, hogy a nõ ebben a kivételes helyzetben maga döntsön a testében fejlõdõ embrió sorsáról, széles társadalmi rétegek, sõt gyakran még az egyház is elfogadta. A népességszámban jelentõs változásokra egyik országban sem került sor, tehát a születésszám növekedésébõl nem következtethetünk a nemi erõszak esetek pontosabb számára.

Budapesten a helybeli élveszületések száma nem nõtt jelentõs mértékben . Az 1946. áprilisi kiugróan magas élveszületési számot nem feltétlenül a szovjet katonák által gyakran elkövetett nemi erõszak magyarázza. A népesedési trend a háború után érdemben nem változott a háború elõttihez képest. A lakosság általánosan rossz fizikai állapota és az egészségügyi viszonyok általános romlása, természetesen, nyomott hagyott a csecsemõhalandóságon. A budapesti tisztifõorvos szerint a “nõi szervezetben beállott zavarok, gazdasági és lelki okokból, a jövõért való aggódásból és a terhességtõl való félelem és tartózkodás” okozták a számára is meglepõen alacsony születési számokat

Ha a nemkívánt nemi aktusból mégis született gyerek, akkor a kommunista népjóléti miniszter rendeletileg intézkedett a sorsukról: “az ország területén történt átvonulás és az azt követõ általános zûrzavart követõen számos olyan gyerek született, kiket tartására köteles hozzátartozóik a családban gondozni nem kívánnak. Minthogy azonban a gyermekek ellátás és gondozás nélkül nem hagyhatók, azoknak állami gondozásba vétele iránt intézkedni kell, hogy a felmerülõ gondozási költség a jog szerint tartásra kötelezett hozzátartozókat ne terhelje. Felhívom ennélfogva az Árvaszéket, hogy tekintettel a fennforgó anyagi és erkölcsi elhagyatottságra – minden olyan csecsemõt nyilvánítson elhagyatottá, aki a születési hely felszabadulásának idõpontját követõ kilenc hónapon túl, de tizennyolc hónapon belül született feltéve, hogy a szülõk vagy azok bármelyike a gyermek családi kötelékben való tartását a gyermek elsõ életévének betöltése elõtt megtagadják, a szülõanya pedig a város polgármestere, Budapesten a kerületi elöljáró, kis és nagyközségben pedig a községi elöljáróság által kiállított igazolvánnyal igazolja, hogy a gyermek születését megelõzõ, fent megjelölt idõpontban, a fent hivatkozott események áldozata lehetett. A fentebb említett feltételek fennforgása esetén elhagyottá kell nyilvánítani az egy éven felüli gyermeket is akkor, ha a jog szerinti atyja, aki a gyermek születésekor a családjától távol volt, a gyermeknek családja kötelékében való tartását a visszatérését követõ két napon belül [kiemelés tõlem – P. A.] megtagadta.” Az árvaházak nyilvántartása azonban, sajnos, a kutatás számára nem hozzáférhetõ."

[link]