Megérte ez a Habsburgoknak?
Mi értelme volt az 1848/49. évi Magyarország elleni agresszív föllépésnek/hadműveleteknek? Hiszen 1867-ben végül is engedni kényszerültek. Nem lett volna értelmesebb 48-ban vérszomj és gőg helyett 67-es módi szerint megalkudni és befejezni az ellenségeskedéseket, vagy odáig el sem menni?
Erős magyar támogatással később jobbak lettek volna az esélyeik a francia és porosz riválisok ellen. A Habsburg-udvar rövidlátása miatt halt meg sok ezer férfi, özvegyen és árván maradtak nők meg gyerekek ezrei. Ráadásul az uralkodó kénytelen volt megalázkodni Miklós cár előtt.
Szerintem az udvar súlyos politikai-stratégiai hibát követett el, amikor nem ismerte fel/el az új idők szavát.
válasza: válasza:Majd hetedikben tanuljátok, hogy a magyarok független köztársaságot akartak. Az a közelében sem volt a kiegyezésnek.
Spoiler: Trianonról és a második világháborúról is tanultok majd nyolcadikban.
válasza:"Szerintem az udvar súlyos politikai-stratégiai hibát követett el, amikor nem ismerte fel/el az új idők szavát."
Semmivel sem voltak másabbak, mint a kor többi vezető nagyhatalma, nem ezen múlt a későbbi sikertelenségek.
válasza:"egy több, mint 150 éves eseménysorozaton nem érdemes morfondírozni már."
Erre azt mondom, szerintem fontos lenne, hogy történelmünk minél több részletét vizsgáljuk/gondoljuk át aprólékosan, tanulva még az elszalasztott lehetőségekből is.
válasza: válasza:Elszalasztott lehetőség például az, hogy a rendszerváltoztatás környékén hagytak tönkremenni/szétlopni bizonyos vállalatokat-amelyeket inkább érdemes lett volna megmenteni.
Most csak egy gazdasági példát hoztam fel, de tucatszámra akadnak
katonai jellegű tapasztalatok is.
Nézzétek meg az angolokat. A második vh. után felismerték, hogy India gyarmati sorban tartása meghaladná az erejüket. Ha kitör egy felkelés (amire a nemzetközi példák nyomán mutatkozott esély) akkor a fél világot megkerülve, az akkori háborúellenes hangulatban oda lehet küldeni mondjuk 50 ezer vagy akár 100 ezer katonát, ám India lakossága akkor is 300 millió körül járt. 1-2 millió, részben a második vh-ban már megedződött, katonai tapasztalatokra szert tett felkelő megette volna az óriási költséggel kiállított angol csapatkontingenst reggelire.
Nagy-Britannia inkább jó képet vágott, és aláírták a kiválást, az új állam elismerését. Nagyon okosan tették, így fennmaradtak a kiváló politikai, oktatási (az i. eliten belül sokan NBr-ban tanultak, azóta is), gazdasági kapcsolatok. Mire ment a háború után a többi gyarmattartó? A hollandok (Indonézia), a franciák (Vietnam, Algéria) , a portugálok (Afrika)? Makacskodtak, harcoltak, aztán jelentős pénz elköltése után megalázottan, elpi.ázottan húztak haza. Annyit azért el kell ismerni, Franciaország bújtatott formában még most is számos afrikai országot tart a markában (ezért is megéri fenntartaniuk az idegenlégiót) ,kvázi félgyarmati sorban, ám érzésem szerint 20-30 éven belül ez a befolyás lecsökken vagy megszűnik.
válasza:Hát nagyon leegyszerűsíted az egészet, főleg a briteknék, hiszen kiemelsz egyet, ahol nem volt háború, miközben a többi országnál csak olyat, ahol harcoltak, főleg, hogy volt ahol a britek is részt vettek lásd Indonézia.
Rendszerváltáskor pedig voltak kormányok, akik várták a magyar befektetőket, például az Ikarus megvételére, aztán csak nem jött senki. Nem látom elhibázottnak a csődbe ment cégek felszámolását, csak az szovjet majd orosz piac élelmiszer ellátását nem kellett volna feadnunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!