Az európai, latin-amerikai, kelet-ázsiai, dél-ázsiai filmek miért nem tudnak olyan népszerűek lenni a világban, mint az amerikai, hollywoodi produkciók?

Azért, mert ezek mind alacsony költségvetésű produkciók.

Az USA-n kívül nincsenek máshol tőkeerős stúdiók, melyek látványos filmeket tudnának gyártani.

Nyugat-Európában is, ha megnézed mondjuk a Doctor Whot-t látható,hogy elég sokat spóroltak a speciális hatásokkal.

Szerintem az európai film- és sorozatgyártás kezd felzárkózni. Az HBO-nak és a Netflixnek köszönhetően egyre több olyan európai gyártású film és sorozat készül, kerül a látóterembe, mely leköt, szemben a 10 évvel ezelőtti állapottal. A magyar filmgyártás is Andy Vajna idején felfutott és már nem csak gagyi RTL vígjátékok készültek a Heti Hetes "sztárjaival".

Nyilván az USÁ-t utolérni nem egyszerű, lévén, hogy egy hatalmas belföldi piac mellett a világ nagy részén is megértik a tartalmakat szinkron nélkül is, míg egy magyar filmet, sorozatot, melynek a célközönsége legfeljebb 9 millió ember, minden országban szinkronizálni kell, vagy legalábbis feliratozni.

Mert Hollywoodnak mindegyik formátumhoz van egy sikerreceptje. Ha jobban megnézed egy hitvány szórakoztatóipari konszern, amelyik futószalagon fossa ki magából a tök egyforma filmeket. Legyen az háborús, CGI, vígjáték... mind egy könnyed ifjúsági mozi, gyerekeknek (tisztelet a kivételnek, mert persze vannak nagyon jó hollywoodi filmek is).

Mondok erre egy jó példát pl. a romkom formátumból: megcsinálják hatezredik alkalommal is echte ugyanazt nyálas vígjátékot, ahol néhány idétlen poén mellett két szerencsétlen magányos ember összejön, aztán kiderül hogy az egyik fél végig hazudott, nagy összeveszés, valami rém bagatell erkölcsi tanulság, hogy Józsefné Ilonka Klára Kazincbarcikáról is megértse, kisvártatva valami hőstett bizonyítva a szerelmet, megbocsájtás, majd a boldogságot demonstráló tengerparton lenyugvó napba szaladás, és stáblista.

Én ezekre már azt mondom, hogy erősen vallási funkciókat vet fel: mindig van egy nyomasztó nyomorult életű ember, aki nem tudja jól érezni magát, és akkor eljön a megváltás, ami a szerelem minden esetben. Ez egy valláspótlék, mert az emberek a megváltásra várnak, és hollywood ezt tudja, és a néző képébe nyomja, hogy a főhősnek a szerelemtől mindig megváltozik a jelleme.

A legtöbb európai, vagy ázsiai film viszont nagyon megosztó, legtöbben nem is értik, ezért lehúzzák, pedig rengeteg iszonyú jó európai film van.

Hollywoodban már rég ott tartanak, hogy a film tartalmát tudomásul sem veszik amikor arról van szó, hogy ki a legjobb főszereplő vagy mellékszereplő. Politikai marketingesek döntik el és adják oda már az oscar díjakat is.

Mert ugyan kit érdekel a film közlése? Kit érdekel a karakterek hitelessége? Kit érdekel a jelenetek ereje? Kit érdekel az élmény katartikus foka? A posztmodern képlet egyszerűbb: Ha a rendező nő, a film jó. Ha a rendező színesbőrű nő, a film nagyon jó. Ha a rendező transznemű, a film kiváló. Ha a rendező színesbőrű és transznemű, a film briliáns. Ha a rendező Down-szindrómás, a film egyedülálló. A huszonegyedik században elég lesz a stáblistát levetíteni egy hollywoodi film minőségének megállapításához.

Igazából még az oroszok is jobb,érdekesebb, látványosabb filmeket gyártanak, mint a magyarok, németek, franciák...stb.

Pedig az sem egy gazdag ország.

Pár hete láttam egyet, teljesen angol nyelvű volt.Megnéztem, majd rákerestem a részleteire, ott derült ki,hogy orosz film volt.Simán elnéztem volna amerikainak, nyilván nem a Bosszúállóknak,de egy közepes amerikai filmnek elment volna.

Az angolszász kultúra dominanciája, így a filmek mögött álló brutális marketing miatt, valamint az ezek következtében kialakult primitív tömegízlés miatt.

Én elvből nem nézek amerikai filmeket, legfeljebb Hoolywood aranykorából - a modern alkotások 99%-a azonban nem érdemli meg a hype-ot. Szuperhősös gagyik, bugyuta akciófilmek, romkomok stb.