Bevándorlás pártiak?

Nem tudom, mi lesz 40 év múlva. És te sem. Nyilván a bevándorlók és az őslakosok közti keveredés nagyobb mértékű lesz, mint most. De hogy ez pontosan milyen mértéket jelent, azt senki sem tudja. Remélhetőleg az iszlám fanatizmus visszaszorul, de ez sok dologtól függ. A női emancipáció a jó irányba halad, de hogy meddig fog eljutni, azt lehetetlen előre látni. A fiatalok között futótűzként terjed a vallástalanság, de ez bármikor megfordulhat.

Azt gondolom, hogy a bevándorlás egy tény. Mindig is volt, mindig is lesz. A megoldás nem az, hogy szemet hunyunk efölött a tény fölött, hanem hogy megpróbáljuk elősegíteni a felmerülő problémák megoldását.

Nem csak úgy passzívan "lesz" valami 40 év múlva. Az lesz, amit mi csinálunk. Ha teszünk a felzárkóztatásért, akkor lesz felzárkóztatás. Ha meg ellene teszünk, akkor meg nem lesz. Pontosan azért harcolunk most, hogy 40 év múlva ne egy származási alapú polgárháború legyen Nyugat-Európa, vagy éppen Magyarország. Ha az elmúlt 30 évben többet tettünk volna a cigányság hatékony felemeléséért, akkor most sokkal előrébb lennénk.

Az a baj Magyarországon, hogy elutasítja a társadalom a problémák hosszútávú megoldását, azzal a felkiáltással, hogy úgyis lehetetlen. Aztán amikor nem csináltunk semmit, akkor meg bizonyítéknak látják hogy semmi nem oldódott meg. Ez a fajta passzivitás akadályozza meg, hogy előrelépjünk bármiben.

Mondok egy párhuzamos, de kevésbé szélsőségesen szét-politizált ügyet: egészségügy. Sokan mondják, hogy az egészségügy egy veszett ügy, nincs értelme több pénzt önteni bele, mert úgyse lesz jobb. Amibe nem gondolnak bele az az, hogy mit is tettünk pontosan eddig az egészségügyért? Nem azért nem oldódik meg, mert a megoldás lehetetlen. Hanem azért, mert MI nem teszünk eleget a megoldásáért. De ahogy telik az idő, senki nem tesz semmit, és mindenkiben erősödik az érzés, hogy hát igen, ez egy veszett ügy, engedjük el. És ezért még kevésbé teszünk bármit is, és egyre romlik a helyzet.

Amikor azt hallod, hogy az egészségügy milyen rossz, akkor nem az a kérdés, hogy "mi lesz" az egészségüggyel 20 év múlva. Hanem az, hogy MIT TEGYÜNK az egészségüggyel most, hogy 20 év múlva jó legyen!