Miért van mindenki úgy elájulva Kínától, amikor relatíve annyira nem is fejlettek?

1) Adott ország gazdasági erejénél (GDP) mindegy, hogy hányan lakják. Az életszínvonalnál (GDP/fő) ez nyilván nem mindegy. Kína a világ második legnagyobb gazdasága, ezért meghatározó.

2) Ahogy előző írta, azért kell elájulni Kínától, mert közel a nulláról hozták fel magukat 30 év alatt erre a szintre és úgy néz ki, a fejlődés töretlen. De nem kell harminc évre visszamenni, még tizenöt éve is csak a világgazdaság 5-6%-át adták, most ez már 16%.

Szemléletesebben:

[link]

En se irigylem őket,de a modern vasitakat meg autoutakat amik ativelnek a hegyeken azt csodálom.

Monoton lehet ott sok embernek az élete. Nem látok annyira bele. En nem laknek zsúfolt varosban.

Ami megdöbbentő h az egész világ onnan rendel árukat.Elképesztő h az egész Földet ellatjak a bovli ciklekkel.

Ahogy előzőek is utaltak rá a fejlődés gyorsasága a rendkívüli. Kína nagyon megszenvedte a második világháborút, polgárháborút és ahogy utaltál rá a kommunizmus is visszavetette. 60 éve Kína is olyan elmaradott, szegény ország volt, mint India, Pakisztán, Nigéria, Uganda, Kenya, Banglades. De aztán ők kitörtek, feljöttek. Attól még, hogy valaki, egy ország szegény, egyáltalán nem biztos, hogy könnyen tud sokat fejlődni, egyáltalán nem garantált a siker. Éppen a fent említett országok lemaradása Kínától mutatja, hogy a fejlődés, gazdagodás, felzárkózás egyáltalán nem automatikus. Kína sikeréhez kellett a nyitás, liberalizáció, biztonság és a kelet-ázsiai kultúra, ottani emberek intelligenciája, szorgalma is.

De ahogy te is kiemelted ez máshol is lejátszódott a térségben, voltak még nagyobb fejlődések is. Dél-Korea, Tajvan is olyan mélyről indult, mint a népi Kína, de a GDP/fő náluk már háromszor magasabb. Tőlük is sokan el vannak ámulva, "ájulva", de a Kínai Népköztársaság mérete, hatalmi pozíciója miatt többször téma a politikában, közéletben, jobban foglalkoztatja a vezetőket, publikumot.