Angliában, Franciaországban is jellemző, hogy az őslakosság aggódik az ország demográfiai, etnikai átalakulása miatt?

"meglepőnek találtam a statisztikákban, hogy az angliai nagyvárosokban (pl. London, Birmingham) az iskolás gyerekek körében már csak 40% a fehérek aránya, az angol őslakosság pedig csak kb. 30%."

Forrás?

#1

Van egy fehér lepedőm. Valaki elkezdi sárral dobálni. Ha megpróbálom megfékezni, hogy a fehér lepedőm bepiszkolódjon, az nem jelenti azt, hogy gyűlölöm a sarat. Azt jelenti, hogy szeretem a fehér lepedőt.

#3

Beteg vagy. Kezeltesd magad.

#6

Neked kéne megértened, hogy az őslakos egy jelző arra a népre, aki már eleve ott él.

#4

A nemzet olyan, mint egy család, csak tágabb értelemben. A családodba se fogadsz be vadidegen embereket, mégse mondják rád, hogy beteg vagy. Vagy talán igen? Hány vadidegennel élsz együtt?

Aggódnak miatta ők is. Főleg a britek. Itt fontos megjegyezni, hogy ezek az emberek a keletiekkel ellenben nem "félnek" a migránsoktól, más áll a dolog mögött. Nyugaton a migránsok nagyon nem egységesek. Sokan mentek oda fejlődő és fejlett országokból, ahonnan általában szakemberek és a magasabb képzettségű réteg vándorol ki, például Magyarország, India, Kína. Emellett sokan mennek oda szorgalmas emberek az alsóbb rétegekből, India szintén jó példa erre, vagy Lengyelország. Ők dolgoznak is. Nyugaton az ingyenélő és tanult migránsok száma nagyjából kiegyenlíti egymást, sőt a tanultakból inkább több van, tehát nem ez az oka az aggodalmuknak.

A probléma onnan ered, hogy idegen kultúrák bejövetelével a helyieknek alkalmazkodnia kell. Teljesen mindegy, hogy "ó, hát ő is annyira ember, mint te", mert habár ez igaz, de ettől még mindig nagyon külömbözőek a helyieknél. Az emberek nem akarnak alkalmazkodni a saját szülőföldjükön idegenekhez, ez teljesen természetes és egészséges dolog. Mindenkinek megvan a joga egy biztos háttérhez, ahol otthon érezheti magát. A helyiek érzelmileg kötődnek a szülőföldjükhöz és szokásaikhoz, ha ezt a hétköznapokban észre sem veszik, ezért amikor érzik, hogy ez elhalványulóban van, elvek ide vagy oda, az xar érzés. Az pedig még rosszabb, hogy egy teljesen idegen kultúrához kell nekik alkalmazkodni, mondhatni, ami rájuk van erőltetve.

Itt szokott két ellenérv jönni. Az egyik, hogy dehát fejlődni kell. Azt viszont nem szokták megmagyarázni, hogy ennek mi köze a fejlődéshez. Japán elég fejlett ország, mondhatni vezető szerepben van bizonyos aspektusokban, mégis homogén a társadalmuk, őket nem piszkálják miatta. A második ez a sokszínűség duma. Ez nem sokszínűség. Ha összekeverem a színeket mi lesz az eredménye annak? Egy nagy szürke folt. Ha ezt a világ minden pontján megteszem, mi történik? A világ minden pontján ugyanazt a mixet látom majd, minden egybefüggő, egyszínű lesz. A világ sokszínűségét a külömböző kultúrák egyedisége és autentikussága adja. Hogy amikor elmész Londonból Moszkvába érzed, hogy más a hangulata a két városnak. Ez a sokszínűség, nem az egybemosott, egyhangú keverék, ami mindenhol ugyanolyan. Képzeld el, hogy elutazol Kínába turistaként és a történelmi műemlékeknél, buddhista templomoknál, szobroknál skót dudás, kelta zenekarok húzzák. Ugye?

Viszont ami itt folyik Magyarországon az csak hiszti, lévén hogy minket ez a veszély nem fenyeget, mert nem vagyunk migrációs célpont. Viszont könnyű beadni a hangzatos dumát a tájékozatlanabb rétegnek, hogy "nézd meg Londont, te is ilyet akarsz? ", mert az ilyen emberek teljes hiányában vannak a jelenség külömböző kontextusainak. Ez a jelenség nagyon is valós probléma, de nem itt, nekünk van bőven, amit sepregethetünk a saját házunk tájékán.