Hogyan lehetne rendberakni Nyugat-Afrika mezőgazdaságát?

Köszönöm a hozzászólásokat!

Közben próbáltam több helyről is összeszedni az infókat. Leírom mit tapasztaltam.

Tényleg az van, hogy kapával és bottal kapirgálják a földeket. Legeltetés (kecske) is gyakori. Sokszor túllegeltetnek, ami növeli az elsivatagosodás veszélyét. Bevételük a bányákból vannak (ezek ugye nem sok profitot hagynak ott, mindent kivisznek), déli agrártermékekből (kakaó, banán, olajpálma stb.., feldolgozatlanul hagyja el az országot), és a kivándorlók hazautalt pénzéből.

És hogy mit vesznek ebből? IMPORTOT!

Az EU pl itt vezeti le a felesleget. Sokkal olcsóbb az EU liszt, mint a helyi. Ennek oka a.gyatra hatékonyság mellett az, hogy a búza nem igazán kedveli a forróságot (ez csak nemesítés lenne valójában. Potenciál van benne), a helyettesítő termékek (manióka, köles, cirok, édesburgonya, stb..) pedig iszonyat drágán termelik meg.

Szóval ami bevételük van, azt utána mindet coca colára és egyéb marhaságra költik.

Ez gyökerezik sok dologban: abból, hogy gyarmatokként működnek, tényleg. Ennek megszüntetésére kerül bevezetésre pl az Eco pénznem (ami a jelenlegi franknak az átnevezett változata, amiben igyekeznek kizárni Párizst). Illetve szükségük lenne az összefogásra. Együtt tudnának a világpiacon kiharcolni jó alkukat. Vannaknolyan cikkek, amikben nagyhatalomnak számítanak. Pl a kakaó. Ezekben a kezükbe kell venni az irányítást. De hiába Ghána az elsőszámú exportőr, egyedül nem képes erre. Össze kell fogniuk a többiekkel (nyilván ez aztán szarul érint majd minket, ha megduplázódik a csoki ára 😃 De a lényeg, hogy én sokat várok az Ecótól.

Korrupció az nyilván a végtelenben van. Ez mindent ellehetetlenít.

Szóval van egy gazdasági függőségi rendszer, aminek felszámolására úgy látszik elkezdődött egy komolyabb folyamat.

Vissza az agráriumba. Miért termelnek ilyen szarul?

A legfontosabb a megbízható inputanyagok hiánya.

Tehát akinek még a tudása is megvan, az sem tud megfelelő vetőmaghoz jutni. Műtrágyáról és növényvédő-szerekről meg nem is álmodhatnak.

- Elképzelésem az egészről, részletesen:

Itt jönnek képbe a nagygazdaságok. A világon mindenhol ezek azok, amik végzik a K+F-et, nemesítést, vetőmagelőállítást. Ha eredményesen akarnak termelni, akkor létre kell hozniuk ezeket az üzemeket. Agráregyetemek-kutatócégek társaságában. Ha ehhez az kell, hogy külföldről hívnak be tudást, az is végtelenül megérné. Ez nem is kerül sokba... Jelenleg 1-2 t/ha a kukoricatermelésük. Nálunk 10, usában több helyen is 15 felett. Szóval ha 2t árát odaadják bérleti díjként, akkor már nem lehet harag (ez kb fedi a magyar viszonyokat is, 90 ezer ft/ha/év). Egy ilyen cégnél alap a gépesítés. Tehát figyelniük kell rá, hogy ők innentől teljes mértékben mintaüzemek, oktatási létesítmények és minden egyéb.

Tehát ezek amolyan megyei-regionális központok. Nem csak a saját előállításra koncentrálhatnak, hanem ők lehetnek az első integrátorok is. Megkezdődhet az inputanyagok teljes szélességének a bevezetése, gépértékesítés, tudásátadás stb...

Infrastruktúráról még... ugye 3-8 hónapban van csapadék, utána semmi. Tehát az öntözés fejlesztése kötelező. Ha úgy van, akkor minden völgybe gátat kell építeni. (Meg azért nem olyan egyszerű az, nem lehet csak locsolni, mint az őrült 🙂 pl. szikesedés komoly probléma). Árammal való ellátottság is szegényes, akadozó. Ezeket hitelből tudják fejleszteni, és jelenleg Kína az, aki ilyenekre pénzt ad.

Kistermelők. Tehát létjogosultság, hogy megfelelő inputanyagokhoz jussanak. Ki kell zárni a lehetőségét, hogy visszafogott terményt (tehát válogatatlan és kezeletlen magot) vessenek el. Kukoricánál ez létkérdés, hiszen ott már csak a hibridekkel lehet gazdaságilag jó eredményt elérni (illetve tény, hogy nem ez a forróság az ideális közeg neki. Cirokra lehet összpontosítani. De pont az lenne ezeknek a fentebbi központoknak a lényege, hogy ezt kiderítsék).

Gépesítés. Egyedül, a maximum pár hektáros parcelláikból tényleg csak maximum nagyobb kézi szerszámokat, kézi gépeket (rotációs kapa, és bármi, ami rászerelhető) tidnának beszerelni. Ez tényleg az a szint, ami nálunk a városszéli zártkertek.

Gyorsan végignéztem, hogy más szavannai területen hogyan termelnek a szántókon. Ott is jellemzőek ezek a mikroparcellák. Nehéz a gépesítésük. Ezért javasolnám az újrarendezést nekik. Nyilván az sem egészsége, amit a környéken láthatunk szíjtelkek (hosszú és keskeny, gyakran csak 1-2 traktornyi szélességű, de 1 km hosszú telek, Ausztriában, Romániában van sok ilyen. Jelenleg próbálják megakadályozni a további aprózódást, és ösztönzik az egyesülést. Illetve itthon is nagy probléma az „osztatlan közös” tulajdon, aminek a felszámolása jelenleg zajlik, a kormány elfogadta a szándékot, és elkezdték átírni a jogszabályokat).

Szóval a jelenlegi szabálytalan alakú, sem egyenest, sem domborzatot nem követő apró telkeken nehéz géppel dolgozni. Míg az ilyen szíjtelkek is kicsik, viszont azon forgolódás nélkül végigmegy a traktor a vetőgéppel. Ez már nagy előrelépés lenne.

Így lesz lehetőség arra, hogy települési szintű együttműködések, koordinációk jöjjenek létre.

Agrárerdészet fontos, hiszen megvédik a terményt a naptól, párologtatnak, nem hagyják csupaszon egy pillanatra sem a talajt. Északi részen ez mindenképpblétkérdés, az elsivatagosodás miatt. Tehát pl 1 méter széles fasor után 10m szántó (szántás elhagyása megint lényeges kérdés. Lazítás, mulcshagyó gazdálkodás, min-till, no-till, és egyéb technológiák lehetnek használhatóak).

Illetve ezek a közösségek képesek lehetnek megvalósítani egy körforgáson alapuló gazdaságot. Ha visszafogjuk a vizet, akkor van egy tavunk, ahol meg lehet kezdeni az akvakultúrát. Akvapónia pl egy nagyon hasznos ilyen körforgáson alapuló technológia. De rengeteg más is van. Minden állat trágyázik, a kecske, a marha(vagy errefelé inkább a zebu, a baromfi... ezekből és a növényi-lebomló hulladékból komposztot lehet készíteni, amit rengeteg módon fel lehet használni. De nyilván elsősorban ha visszajuttatják a földekre, akkor növelhetik a talajok szervesanyag tartalmát (meg gyomosodik, nem csírátlanítja a magok mindegyikét az állati gyomor. Ezért érdemes kezelni, erjeszteni, biogázt kinyerni. Lehetséges óccóban is megcsinálni, vannak rá példák.) Tehát ilyen opciók működnek. Kell néhány központilag-egyetem által szaktanácsolt mintaüzem, és arra épülhetnek a többiek.

És akkor ha egy településen összefognak a gazdák, akkor ők már könnyebben jutnak hitelhez, amiből aztán vehetnek gépeket-eszközöket (amiből aztán jöhet a civakodás, hogy ki mikor használhatja 😃😃).

Szóval áttekintve, hogy hol tartunk (ugye ez mind az én elképzelésem, hogy én hogyan csinálnam):

- van egy felülről induló környezet, ami igyekszik kiszámíthatóbb és függetlenebb lenni. Megteremti a lehetőségét a fejlődésnek, létrehozza a nagygazdaságokat, amik aztán minden jóval ellátják a kistermelőket. Megteremtik a lehetőségét a telekrendezésnek és a tulajdoni viszonyok rendezésének.

- alulról jövő építkezés. A gazdáknaknönként bele kell menniük a rendezésbe, illetve önként kell csatlakozniuk a rendszerbe. Itt kapnak biztos forrásból inputanyagokat, hitelt, gépeket, és tudást! (És nyilván ezt nem úgy „önként”, mint a kolhozban vagy a TSZ-ben 😃 nem is földjüket kell belerakniuk, hanem a pénzüket, tudásukat. Ami lehetőleg biztosítva van. (Főleg azáltal, hogy így hatékonyabb a termelés, és könnyen elérhető a termésátlag 3-4 szereződése, illetve a tunnára vetített előállítási ár felére csökkenése).

Következő kockázat...

Minden faxa, ott ül a gazda nagy zsák terményével, ami megrohad pár hónap alatt.

Tehát első körben el kell érni, hogy 50 kilométernél többet ne kelljen szállítani. És akkor ott legyen egy szárító berendezés, és egy siló. Valószínűleg eg pont a nagygazdaság központjában lesz. Illetve ha letérek a szántóföldről, akkor ültetvények, és a gyümölcsöket-zöldségeket hűteni kell, a húsárut hűteni kell (jelenleg amúgy sok helyen az utcán árulják a nyershúst. Ki van bacva egy fa tákolmányra a fosztott egész csirke, rászállnak a legyek, stb...).

És ha tárolás is megvolt, akkor még el kell adni.

Ilyen környezetben azért már elérhető az, hogy olcsóbnak legyenek az EU-nál. Illetve megint az összefogás. Ha kis kereskedelmi háborúba kezdenek, összefogva, akkor lehetséges úgy kijönniük belőle, hogy megvámolják az EU terméket, meg az övék is vámolt lesz. Csak mivel az EU-nak létigénye (már amennyire... spanyolok már nagyban termesztik a banánt. Hollandok kísérleteznek az üvegházi termesztéssel) a déli termék beszerzése, és hajlandó vámolt áron beszerezni.

Tehát egymásra épülő folyamazok vannak, amivel csak maguk törhegnek ki. Felülről építkezve alapokat kell teremteniük, alulról építkezve pedig meg kell építeniük rá a házat. És gyorsan, mert a technológiai fejlődés annyira gyors tényleg.

Következő kockázat: Túlnépesedés.

Emiatt nem aggódom, mert Ny-Afrika jelenleg tényleg csak azért nem önellátó, mert az nem érdeke. Az állam rá van kényszerűlve a szabad kereskedelemre, az iránaítók korruptak, az emberek meg örülnek, ha valami két forinttal olcsóbb, nemhogy felannyiba kerül a hazai terméknél. Rossz esetben meg megy az élelmiszersegély. És nem érdekli, hogy alultáplt a gyereke. De a lényeg, hogy potenciálisan képesek az önellátásra, sőt annál még sokkal többre is. A Föld kiaknázatlan még megművelhető területének 65%-a Afrikában van. Tehát rengeteg a potenciál az agrártermelésben.

Sok gyereket csinálni befektetés. Nincs nyugdíjrendszer. Így az idősek majd csak a gyerekeiktől függhetnek (már ha megélik azt a kort). Szóval ideje elkezdeniük érdekeltnwk lenni abban, hogy ezek a gyerekek ne alultápláltként nőjjenek fel, kapgassanak megfelelő oktatást, stb...

Ja, és amúgy a földeket 85%-ban nők művelik, míg a tulajdoni viszony nem így van (azt nem sikerült kihallanom, de tippre azt mondanám 90+% férfi, hiszen a férfi örököl hagyományosan, ez Nigéria). Férfiak pásztorkodnak, kereskednek.

Visszatérve az iparra, értékesítésre (mert elkalandoztam). Szóval biztonságosan be van tárolva a termény. Rossz esetben ez fedezi a haza igényeket. Jó esetben pedig lehetőséget teremt az exportro, illetve le lehet vezetni azt feldolgozóüzemekben.

Nem muszáj nyersen eladni a banánt. Lehet azt porítani, aszalni (amit aztán bármilyen ételben fel lehet használni, csokikban, joghurtban, stb)... Nyilván egy ilyen gyár költséges. De mivel még baziolcsó a munkaerő, ezért hamar megtérül. Ezt aztán könnyebb szállítani is. Meg kell találniuk ezeket a kiugrási pontokat, amikre aztán az európai ipar is azt mondja, hogy ez jó nekik.

Tehát az előfeldolgozásgra legalább rá kell menniük, a könnyűipar a kiugrasi pont. Mindig is az volt. Ebből indultak az ipari forradalmak, ebből indult japán, d-korea, kína... és most láthatjuk, hogy hol vannak.