Minden katona ilyen besavanyodott, antiszociális, kiégett, életunt?

/ Előre is elnézést, és tisztelet a kivételnek! /

/ Mint hivatás minden elismerésem az övék! /

Családi, baráti körben jó pár ismerősöm, rokonom a katonai pályát választotta, és egytől egyig olyan furák. Nem tudok jobb szót használni rájuk. Családjuk, barátnőjük nincs, egyedül élnek (vagy rosszabb esetben 40 évesen még mindig anyukánál), hazamennek, ülnek a gép előtt. Ebből áll egy napjuk. Életkedvük nincs, abszolút antiszociálisak. Számos megjegyzést hallottam tőlük, hogy az "élet mekkora egy szar és jobb lenne nem élni". "ja meg ez a katonaság is egy nagy szar ... "

Akkor miért nem szerelnek le? Ennek a szenvedésnek így semmi értelme.

Ez így a katonai élettel függ össze, hogy ennyire besavasonyodtak, vagy ez miért van? Nektek van tapasztalatotok ezzel kapcsolatban? :/

/ és még egyszer: természetesen tisztelet a kivételnek, bízom benne, hogy van /