Tényleg olyan fontos lett volna elfoglalni Sztálingrádot vagy ez csak Hitler rögeszméje volt?

Inkább Hitler rögeszméje volt, a tábornokok baromságnak tartották.

A volgai hajóforgalmat nem csak Sztálingrádnál lehetett volna megállítani, hanem gyakorlatilag bárhol a folyó mentén, ahova lövegeket telepítenek a partra, hogy azok lőjék a hajókat, a vasúti forgalmat pedig a légierő tudja tökéletesen szétzilálni a sínek bombázásával. De ehhez nem kell bevenni Sztálingrádot.

A sztálindrádi csata leginkább a szovjeteknek kedvezett, mivel nyílt terepen esélyük sem volt a Wehrmacht ellen és sokszoros veszteségeik voltak velük szemben, a városi harcászatban viszont a veszteségek kiegyenlítődtek, úgy tudtak rettenetes veszteségeket okozni a németeknek, hogy ők is csak annyi katonát vesztenek vagy alig többet.

Azt figyelembe kell venni, hogy a Vörös Hadsereg meglehetősen erős volt.

Hitler a kezdeti sikereit főleg a helyi túlerőnek köszönhette, mert a szovjet stratégák a háború elején elavult stratégiát alkalmaztak, a mélységi hadviselést erőltették, amely kisebb erők esetén működött volna, de kezdetben nem érzékelték a német erők nagyságát.

Ahol a szovjetek erőösszpontosítást végeztek, ott sikerült is megállítaniuk a németeket, de a villámháborús taktikát bátran alkalmazó németek a számszerűen sokkal kevesebb harckocsijaikkal előretörtek és bekatlanozták ezeket az orosz védelmi zónákat. Kievnél az oroszok szintén megállították a németeket és soha nem tudták volna bevenni, de Hitler utasította a Moszkva felé robogó Guderiánt, hogy forduljon délre harckocsijaival és az onnan támadó von Kleist páncélos hadseregével az egész szovjet déli frontot katlanba zárták, így sikerült végül Kievet elfoglalni.

Ezt Gyakran Hitler hibájának tulajdonítják, de Kievet feltétlenül be kellett venni, mielőtt Moszkva felé indultak volna, az oda támadó német csapatok szárnyai teljesen a levegőben lógtak volna, lehetetlen lett volna számukra az utánpótlást biztosítani.

Nagyjából ugyanaz volt a helyzet Szmolenszknél, ott is megkerülték a németek a város erős védelmét, szintén katlanba zárva az orosz védelmet, amelyet megerősített pozícióiban lehetetlen lett volna legyőzni.

Hitler főleg a kievi veszteségek miatt mondott le Leningrád közvetlen megrohamozásáról, mert derengett a számára akkorra, hogy túl nagy árat fizetne a győzelemért, de Moszkva bevétele csábítóbb volt a számára, csakhogy azt sem sikerült neki megoldani, ahhoz a szovjet erők és fegyverek túlságosan jók voltak.

Különösen a 76,2 mm es páncéltörő löveg volt hatásos az oroszoknál, amivel minden akkori német páncélost ki tudtak lőni, az aknazáruk is teljesen használható volt és a gyalogság kézifegyverei kezdettől szinten voltak a németekével, így az orosz védelemben verhetetlen volt.

Különösen egyenlő létszám esetén, ha meg sikerült nekik túlerőt összehozni, akkor különösen nehéz dolguk volt a német csapatoknak.

Támadó fegyvereik sem voltak rosszak a ruszkiknak, a háború elején ezer darab T34/41 harckocsival rendelkeztek és nagyjából négyszáz KV1 nehéztankkal, ezekkel felülmúlták a németek akkor páncélosait, csak egyrészt nem jól vetették be őket, másrészt kevés volt belőlük, de akkor már csak ezeket gyártották, majd később a javított változataikat és amikor elegendő lett belőlük, támadásban is egyre jobban felülkerekedtek.

1942 elején az oroszok várták a Moszkva elleni újabb rohamot és amikor a németek déli pozícióikból kelet felé törtek, eleinte elgondolkodva nézegették a térképeket, elterelő hadműveletnek képzelték, de egy idő múlva világos lett minden és a német szándékok felismerhetők lettek.

A Kaukázus felé törő hadseregcsoport feladatát, az olajmezőket is be lehetett célként azonosítani, ez nem zavarta őket, mert a terepet kihasználva viszonylag kis erőkkel útjukat lehetett állni és az azt fedező szárnyat, ami Sztálingrád felé tört, csak a városi öldöklő harcok során lehetett megállítani, lekötni és ezzel semlegesíteni.

Ezt bevállalták az oroszok és lehetővé vált a számukra, hogy főerőiket máshová csoportosítsák.

Aki megnézi a térképeket, láthatja, hogy a Don és a Volga folyók egy kissé szabálytalan homokórát formáznak. Mindkét folyó felülről lefelé tart, majd bekanyarodnak a Volga keletről nyugatra, a Don meg nyugatról keletre. A front végig a Don partjainál húzódott, egyedül Sztálingrádnál , amely a homokóra szűkületének belsejében volt, ott értek ki a németek a Volgához.

Aztán a Don meredeken balra fordult, ki a Fekete tengerhez, a Volga meg jobbra le, de innentől már nem igazán került szóba.

Azt kell még meglátni, hogy a Fekete tenger egy nyúlványa, az Azovi tenger csúcsa egy további sarkalatos stratégiai pont volt.

A Donkanyartól ez a pont sokkal közelebb volt, mint Sztálingrádtól, amely nagyjából másfélszer akkora távolságra volt és az oroszok erre építették gigantikus stratégiájukat.

Egész 42 év során lekötötték a németeket A Kaukázusi és a sztálingrádi harcokkal, de közben gyűjtötték az erőt, amelynek kisebbik részével 42 novemberében katlanba zárták a sztálingrádi 6. hadsereget, de ez csak egy része volt a nagy tervnek, mert főleg a Don felső folyásánál állásban lévő haderejüket erősítették meg rendkívüli módon és 43 januárjában meg is indították ezekkel a mindent elsöprő támadást.

Két részletben történt a hatalmas roham, ahol Voronyezs térségében álló 2. Magyar Hadseregünk katasztrofális véget ért, de elsöpörték a német és az egyéb tengelyszövetséges erőket is, a cél a Rosztov térségében lévő azovi tengeröböl elérése és az egész német dél hadseregcsoport elvágása, majd megsemmisítése, beleértve a Kaukázus felé törő német csapatokat is.

Ezeknek a német erőknek csak kis része tudott kicsúszni, mert az oroszok elérték Rosztovot, a német csapatok jelentős része Krasznodarnál rekedt a Fekete tenger keleti részén, ám teljes elnyomásukra, megsemmisítésükre nem volt az oroszoknak elég erejük, bár hatalmas veszteségeket szenvedtek, mert közben Manstein megindította híres ellentámadását, amivel gigantikus küzdelemben összefogta a Don hadseregcsoport maradványait és visszavetette a győzelmesen előretörő oroszokat, akik már-már azt hitték, a németek Berlinig szaladnak.

Elképesztő erejű összecsapások voltak, a németek Harkov bevételéért ötszáz páncélossal fizettek, de az ellennyomás miatt ki kellett üríteniük a várost, majd később újra elfoglalni, a borzalmas összecsapássorozat egészen a tavaszi hóolvadásig tartott, amíg kialakult a kurszki kiszögellés és a németeknek legalább egymillió áldozatba került ez a csatasorozat, amely az orosz támadás és a német visszavágás során keletkezett, amihez hozzáadódik még a sztálingrádi katlan áldozatainak a száma.

Mindebből látható, hogy a sztálingrádi csata orosz részről félig elterelő hadművelet volt, arra törekedtek, hogy ennek leple alatt az egész námet déli frontot megsemmisítsék, ami kis híján sikerült is nekik, a németek Mansteinnek köszönhetik, hogy nem jött nekik teljesen össze a tervük.

Azt hozzátenném, hogy az orosz veszteségeket csak becsülni lehet, azok nem publikusak ma sem, tekintve alkalmazott harcászatukat, valószínűleg többszöröse volt, mint a németek vesztesége.

Az olajmezők eléréséhez nem volt szükséges a város bevétele.

Délebbre is felvehették volna a védelmi állást és úgy is elérték volna a németek a céljukat.

Hitler mániákus rögeszméje volt eltörölni a "sztálin" nevet.

Ha nem szöszmötölnek a városnál hanem délre vonulnak jó eséllyel elérték volna a céljukat.

Persze akkor is romokban lett volna az olajmező mire elfoglalják de újjá tudták volna építeni.

Ezt sosem tudjuk meg csak találgathatunk.