A nácik sose etettek emberhust a foglyokkal?

Na ez még aztán a kérdés!

Gondolom a németekből nem akartak kannibált csinálni, a foglyokat meg nem túlságosan akarták életben tartani, ha éhen halt valaki, akkor kevesebb gáz fogyott.

Az alapellátás egyébként sem lett volna alapjában rossz, eleinte jól megszervezték ezt is, így azok a foglyok, akik dolgoztak a lágerben, azok megéltek, még fogorvos is volt, meg kórházbarakk. A háború előtti lágerekben elfogadható volt az ellátás. Dörgeműzének hívták a levest, mindenféle zöldségből kotyvasztották, járt hozzá Wurst, olyan krinolinféle, meg kenyér is volt, elég silány minőség, de mégiscsak kenyér és főzelék, lényegében volt napi háromszori étkezés.

A gond akkor kezdődött, amikor óriási transzportok jöttek és nem emelték meg az ellátmány mértékét több okból, a legfőbb közülük az volt, hogy a foglyok különféle hatóságokhoz tartoztak és mindegyik a másikra akarta hárítani az ellátmány költségét, mert amikor százezer, vagy millió számra kellett volna kiutalni, rögtön spórolós lett mind, a vasúttársaság amúgy is keveset kapott a szállításért, így nem etettek, az őröknek külön macera lett volna, meg aztán ott volt a háttérben az, hogy úgyis megölik őket, addig meg éhesen is kibírják.

Szerintem talán eszükbe jutott, hiszen a zsidó transzportokat szinte iparszerűen dolgozták fel, felhasználták a hajat, kiszedték az aranyfogakat, kategorizálták a a bőröndök felhasználható tartalmát, de ettől azért visszariadtak, sőt még a megsemmisítő KL-ek létét is próbálták titokban tartani, mert tudták, hogy rettenetes felháborodást okozott volna még a saját népük körében is, pláne a kannibalizmus, ha bevezették volna.

A szovjet hadifoglyok óriási tömegét is inkább hagyták simán éhen halni, azzal kisebb felháborodást kockáztattak, ha kiderül, fura az élet, de ez van.

A foglyok között igyekeztek rendet, fegyelmet tartani és megideologizálták, hogy jogos és kívánatos őket megölni, hiszen alsóbbrendűnek számították őket, így magukat méltóságban föléjük helyezték, vagyis semmi esetre sem akartak erkölcsi téren lesüllyedni, mert a tömeggyilkosság nem számított annak, a kannibalizmus meg igen.

Az is lehet, hogy nem gondoltak rá.

A németek jó szervezők, amint írtam, eleinte megfelelő volt az ellátás a KL-ekben.

Később, amikor tömegek érkeztek és megkezdődött a népirtás, akkor romlott a helyzet, de még akkor is tűrhető volt, mert például az auschwitzi lágerparancsnok kétségbeesetten könyörgött, hogy csökkentsék a transzportok ütemét és növeljék az egyre szűkösebb fejadagokat, nem mintha a rabokat sajnálta volna, csak a kötelességének érezte a rá bízott munka rendben, fennakadás nélküli elvégzését, úgy ahogy azt előírták a szabályzatok és mindent megtett a járványok megfékezésére és a lehetőség szerinti ellátmány kiadására.

Az, hogy mellette iparszerűen ment a gyilkolás, az más kérdés, azt ugyanolyan lelkiismeretesen végezte, kötelességtudattal eltelve.

A helyzet akkor fordult katasztrofálissá, amikor 44 őszén leállították a kivégzéseket, így felborult a törékeny rendszer, hiszen azért transzportok érkeztek, csak akkor már nem volt hová tenni őket, a káosz is egyre nagyobb volt, ráadásul az összeomló ipar és az infrastruktúra következtében a lakosság, meg a Wehrmacht sem jutott rendes ellátáshoz, a rabokkal így alig törődtek végül, más gondjuk is volt az ellátó hatóságoknak.

Tudod, Hannibál (szó rímel kannibál) Hannibálnak az volt a baja, hogy éhes volt. Neki volt egy húga, olyan 2-3 évvel fiatalabb, és amikor elkapták őket a németek csak a húgát védte. Csak amikor elfogyott a kaja, és egyszerűen képtelen volt szembesülni az igazsággal, hogy ő is meghalt volna, ha nem eszik a levesből. Amikor felnő Hanibál rátalál erre a néhány náci katonára, mindet megőli, de az utolsó azt mondja: te is ettél a levesből, folyt a nyálad annyia ízlett.

Azt hiszi, ha megbosszúlja a húga halálát feloldozást nyer.

Ha ezt arra a bizonyos 'dörgeműze' levesre írtad, akkor közlöm veled, hogy valóban közismerten rossz, vagy szokatlan ízű volt, de egészségességéhez kétség sem fér.

Mellékesen a német katonák nevezték így el, az első világháborúban is azt ették, majd később is hagyományos katonaétel volt.

Na persze világos, hogy a rabok különösen utálták, vagy bírálták, de csak azért volt az keserű kenyér a számukra, mert rabeledel volt nekik.