Pszichésen mennyire megterhelő katonának lenni itthon? Olyan írjon aki benne van ezekben a dolgokban.

Nem vészes.

Pont mint egy munkahely ahol van vezénylés, amit nem te írsz.

Nem olyan a szivatás mint annó a kiskatonáknál volt(kötelező sorozásra gondolok).

Amúgy így mondom amíg nem kell háborús övezetbe misszióra menned addig egyáltalán nem megterhelő az. Viszont ha van ilyen alkalom arra a többség jelentkezik is mert szép illetmény jár egy egy misszióért

azt hozzá kell tenni, hogy ha mondjuk nagy az arcod és teszed magad hogy te mekkora májer vagy akkor lesznek bajok.

Megtudnak szivatni a sajátjaid is, de a felettesek is rendesen.

Ha nem vered a nyálad akkor 1-2 hülyét eltekintve egész "nyugis" még nyúlnak is lenni. (már a társaságot tekintve)

De hülyék mindenhol vannak.

"zt hozzá kell tenni, hogy ha mondjuk nagy az arcod és teszed magad hogy te mekkora májer vagy akkor lesznek bajok"

Ez bármely más munkahelynél így van mondjuk. De az ilyeneket elvileg pszichológiai alkalmasságin kikéne szűrniük, bár volt itt egy kérdés pár napja ami azért elég elgondolkodtató volt hogy milyen embereket vesznek fel a honvédségben manapság

Személyiségtől függ, mint bármi más az életben. Vannak akik attól esnek kétségbe, ha minden nap ugyan azt kell csinálniuk (szalag meló), míg mások irtóznak a váratlan helyzetektől, nem szívesen lépnének ki a jól megszokott napi rutinjukból.

Értelemszerűen az egyenruhás szolgálat a mozgalmasabb életet jelenti.

Harci helyzet teljen más tészta. Ott nagyon nehéz előre megmondani ki fog összeomlani és ki őrzi meg a hidegvérét. Ez a része gyakorlással fejleszthető.

Első leugrás a toronyból mega para, a tízedik már csak egy halvány izzadságcsepp a homlokon.