A 2. Vilaghaboruban a hadifoglyok miert nem probaltak fellazadni?

Rendszeresen voltak lázadások, szökések a közhiedelemmel ellentétben a haláltáborokban is.

Más kérdés, hogy nem tudtak fegyverek nélkül hatékonyan felkelni.

A tömeges lázadásnak nemsok értelme lett volna, hulla hegyeket lőtt volna az őrség a fegyvertelen lázadókból.

A másik hogy ha még le is tudták volna fegyverezni az őrséget akkor még nem a szabadság jött volna el számukra hanem a bujkálva menekülés egy idegen országba térképek nélkül kellett volna a hazájuk felé menekülve nagy távolságokat megtenni, miközben üldözték volna őket, mindig és mindenhol.

A lázadásnál értelmesebb volt a kivárás taktikája, nyilván ennek is megvoltak a buktatói de benne volt a szabadon bocsájtás lehetősége is.

Persze egyedi szökések mindig voltak, de ezek nagy százalékban elfogással végződött, akiket meg nemtudtak elfogni azok vagy megfagytak vagy éhen pusztultak vagy reményvesztetten bojongtak az idegen országba, nagyon kevesen éltek túl egy ilyen szökést.

"Persze egyedi szökések mindig voltak, de ezek nagy százalékban elfogással végződött, akiket meg nemtudtak elfogni azok vagy megfagytak vagy éhen pusztultak vagy reményvesztetten bojongtak az idegen országba, nagyon kevesen éltek túl egy ilyen szökést."

Így van lázadások, próbálkozások voltak, de sikeres szökés nagyon kevés.

film:

-Ameddig a lábam bírja-

5-600 fogolyhoz elég 20-30 őr, pl meneteléshez, gondolj bele, van 5-600 rosszul táplált alul öltözött, megfáradt ember és gyalogoltok mínusz 20 fokba 100km-t, 5-6 kilépőt lelőnek, 100 meghal mert nem bírja -szerinted kinek lesz még kedve szökni?

Másik, pszichológia, amikor a melletted állót lelövik és látod ahogy összeesik, és meghal, lesz kedved szökni?

A hadifoglyok többsége mire a táborokba került, feladta a szökési terveit.

Lényegében ha rossz minőségűt is, de kaptak ellátást, etették őket, volt priccsük, takarójuk, ruhájuk és nem lőttek rájuk, ha nem ugráltak.

Ha megszökött volna valamelyik és valahogy sikerült volna hazakeverednie, akkor otthon elkapták volna a grabancát, megint fegyvert nyomtak volna a kezébe és mehetett volna a tűzvonalba, talán némi szabadságot előbb kaphatott volna.

A rengeteg haláleset az alultápláltság miatt bekövetkező járványok miatt volt, de sokszor a fronton sem volt sokkal jobb a helyzet, 42-től a németek is elkezdtek tetvesedni, 43-ban már mindegyik frontkatona tetves volt, a tífusz így tarolt, meg a kolera.

A feleségem nagyapja volt lágerben, bár katona nem volt, csak málenkij robotra vitték, de eltartott pár évig. Aztán már kezdték elengedni az embereket, de sok volt a beteg, az őrök között is és mikor valakinek már harmadszor olvasták a nevét, gondolván, hogy meghalt, jelentkezett helyette.

Mellette állt a földije, aki mondogatta: - ne menj te bolond, ha elkapnak, agyonlőnek!-

Akkor már elég összevisszaság volt, sok hulla rakásban hevert, mert nem tudták elásni őket a keményre fagyott föld miatt és végül sikeresen hazajutott, de a cimborája meg nem, őt elvitte a tífusz.

Szóval szökni nem sok esély volt, még így sem, szögesdrót, meg őrtorony géppuskával, nem sok jót ígér.

A tömeges lázadások mind katasztrófával végződtek, de egyes szökésekre volt példa, például Auschwitzból is rendszeresen megszöktek, több százan összességében. Filmsorozat is volt erről:

[link]