Milyen volt a magyar sorkatonaság?

" ebből adódhatnak azok az eltérések a leírásokban amikor a régebbiek jó képzésről fegyelemről írnak míg a fiatalabbak gyenge képzésről gyenge fegyelemről és gyenge morálról írnak."

Azok már nem katonák voltak csak pávák. Nézd meg például az ilyen robgros féléket. Ezek már ennyire sötétek.

Amiket itt leírtam azokat valaki átszámozta hogy ezzel összezavarja azokat akik olvassák az írásaimat, ezért ide bemásolom az írásaimat, én csak ezeket írtam itt. Remélem hogy a moderátorok kiderítik hogy ki avatkozott be a gyakori kérdések írásaiba azzal hogy átszámozta azokat.

(1) Először is végig kellett csinálni az egyes harcos kiképzést, ez egy alapkiképzés, itt katonát csináltak belőlünk, megtanultuk a körlet belrendet, hogy kell rendesen összehajtogatni a ruházatot hogy kell beágyazni a fekvőhejet hogy kell rendesen viselni a gyakorló és kimenő ruházatot, megtanúltuk a rendfokozatokat a különböző előljárók megszólítását a velük való kommunikációt. Megtanúltuk a szolgálatiszabályzatot.

Az elméleti képzéseken kaptunk karhatalmi (tömegoszlatás)és mesterlövész képzést és megtanultuk a kézigránát használatát fajtáit(támadó, védő-stb) a lövészet elméleti alapjait , a rajok szakaszok és alegységek felépítését működését, a harctéri segítségnyujtás (hogy kel kimenteni a sérült bajtársunkat a tózvonalból) (elsősegély) alapjait szervezeti felépítését az úgynevezett KEPA egyéni készlet használatát. aztán a Vegyvédelmi kiképzést, a gázállarc használatát a vegyvédelmi védőruházat használatát, a Harci gázok fajtáit(mustárgáz hójag húzó gázok stb)

Ezek után a gyakorlótéren megtanúltuk a kúszást mászást rohamozást, a gyalásó használatát lövészgödör ásást,

Az elméleti felkészítés után jöttek az éles gyakorlatok az éles lőgyakorlatok + a kézigránát dobások.

Az éles menetgyakorlat ahol harminc kilométeres erőltetettmenetben kellet teljes menetfelszerelésben helytállni. (visznylag könnyen ment nekem, nem mindenki bírta)

Ezek után jött a gázkamra, Fel kellet venni a vegyvédelmi ruhát a gázállarcot itt harcigázzal feltöltött alagútban füstben félhomályban és robbanások közepette kellet átjutni egy labirintus szerű alagúton. Soknak kimarta a gáz a kezét nyakát, nekem is de csak kicsit.

Aztán jött a helikopterről kismagasságból ugrás és a harckocsiból az alsó menekűlő nyilláson keresztül a két lánctalp között menetközben kijutás, hozzáteszem én ettől az egytől fostam egyedül:)) de megcsináltam.

Aztán volt még nyúlbuszozás:)) meg a szakmai képzések, én gépkocsivezető voltam, nekem volt távolsági vezetés meg terepvezetés. aztán voltak gépkocsivezetőknek minősítő vizsgák, én megszereztem az elsőosztályú gépkocsivezető címet, (ez volt alegjobb amit el lehetett érni).

Emlékszem hogy a civil munkahelyemre megküldte a honvédség hogy elsőosztályú gépkocsivezető lettem a seregben. A munkahelyemen meg a garázsmesteri iroda ablakára kitették a fényképemmel együtt, ettől egy kicsit zavarban voltam mikor megláttam.

Hát nagyvonalakban ennyi, a teljesség igénye nélkül.

Ami még rosz volt az hogy kétévet elvettek az életemből, de viszont fegyelmet és rendet tanultam, ennek később hasznát vettem. a katonai kiképzésemből nemsokmindent tudtam a civiléletemben hasznosítani.

Összeségében azt tudom mondani hogy voltak jó és hasznos dolgok, de voltak haszontalan dolgok is. Megcsináltam, elég jól helytálltam, elmúlt, voltak szebb és jobb élmények az életemben de a kétéves katonai szolgálatomra összességében büszke vagyok mert mégis csak a hazámat védtem.

(2) Az utolsóhoz még csak annyit hogy ezeken kivül még rengeteg dolog történt velem, sok oldalt tudnék írni róla.

(3) 18-as! először is előrebocsájtanám hogy több 64%-os is van itt,

A kérdésedre válaszolva én egy délmagyarországi elsőlépcsős lövészezredben kaptam a kiképzésemet ahova 1975-ben 19 évesen soroztak be.

Amikor azt írtam hogy a hazám védtem az nemvolt légbőlkapott dolog, mert az elsőlépcsős ezredek azok voltak amik egy külső agresszió esetén szinte rögtön felvették a harcot a betolakodóval-az agresszorral, ezért folyamatosan fenntartották a harckészültséget.

Ezt misem bizonyítja jobban mint az hogy gyakran voltak úgynevezett spontán éles riadók amikor a teljes lövészezred beriadózott és elfoglalta a harcálláspontját.

Ez az ezred egy teles értékű azthiszem 70%-ig feltöltött önálló ezred volt amiben szinte minden fegyvernem képviselve volt, a legnagyobb számban a lövészek voltak aztán tartozott hozzá egy harckocsi dandár, és egy műszaki zászlóalj.

Az ezreden belül még voltak légelhárító ütegek, tüzér ütegek, aknavetősök, vegyvédelmisek, üzemanyag és lőszer szállítók, élelmezési részleg, és még pár kiszolgáló alegység.

Ha nyugaton volt valamilyen katonai akció minket rögtön beriadóztattak, az csak a szerencsének köszönhető hogy nem kellet bevetni az ezredet éles helyzetben, ezért írtam hogy védtem a hazám, legalább is készen álltam a megvédésére.

Az meg egy nagy butaság amit itt páran írnak hogy a Varsói szerződés országai támadásra készültek , vagy támadással fenyegettek meg országokat, minket egyértelműen védelemre képeztek ki, a Varsói szerződés országainál a védelmi doktrína volt az alap és nem a támadó.

(4) És még annyit hogy az nagyon nem mindegy hogy mikor volt katona az ember mert mint írtam mi igen komoly kiképzést kaptunk a hetvenes években, de a kik a közelmúltban voltak sorkatonák azok már elég felületes képzést kaptak és a fegyelemmel is bajok voltak már náluk, gondolom hogy ebből adódhatnak azok az eltérések a leírásokban amikor a régebbiek jó képzésről fegyelemről írnak míg a fiatalabbak gyenge képzésről gyenge fegyelemről és gyenge morálról írnak.

(5) bármikor megtörténhetett volna, és belegondolni is szörnyű hogy mitörtént volna ha egy ilyen nyugati agresszió felkészületlenül érte volna Magyarországot.

Ha békét akarsz, készülj a háborúra!

Régi mondás, de sok igazság van benne.

Ma sem sokkal biztonságosabb a világ, egy országnak kell hadsereg, bár akkor sem szerette senki a szolgálatot, de az volt a kor színvonalán, a haza védelme, amely lehetett volna jobb is, de a különféle fegyvernemek között sok különbség volt.

Bizony volt, ahol komoly szolgálat zajlott és a felszerelés is rendben volt, de úgy gondolom, én személyesen is jó kiképzést kaptam.

Minket közelharcra is kiképeztek, még az apróbb cinegék is kemény férfiakká váltak, mellesleg ők több dologban előnyben is voltak, jobban bírták a fáradalmakat általában.

Engem nagydarab létemre mindig kipecéztek, nem volt elég a teljes menetfelszerelés, még rám sóztak egyéb cipelni valót is a menetgyakorlatokon.

Sportoltam előtte, úsztam, meg később eveztem nyolcasban, de a sereg volt az igazi, észre sem vettük, de pár hónap után mindenki megcsinálta a saslengést, jó fizikai kondíciónk lett, megtanultuk a fegyverfogásokat, egyáltalán a fegyverrel bánást, a fegyelmet.

A mi zászlóaljunkat árvíznél is bevetették, mocskos munka volt, de volt értelme, mindenki tudta.

A hetvenes évek végén voltam katona, akkor már nem volt olyan kemény, olyan fanatikus, mint tíz, húsz évvel korábban, de meglepetéssel olvasom, hogy később felpuhult, azt gondoltam nem lehetséges, de ezek szerint talán mégis.

Mi még komolyan részt vettünk benne és annak ellenére, hogy kaptuk a szocialista demagógiát, mindenki bízott abban, hogy nem csak a szovjet érdekeket szolgáljuk, hanem valóban az ország, a haza érdekeit is, ha rákerül a sor.

Emlékszem az első éjszakámra, szakaszhálónk volt, negyvenvalahány ember emeletes ágyakon. Döbbenetes volt, de hamar megszokta az ember. Rövidesen fel sem vettük, ha ordibáltak velünk, humor is kellett a kiképzéshez, de többnyire nem szívatás volt a bánásmód, hanem a kiképzés része, ezt megtanulták azok, akiken hamarosan felelősség is lett a többi emberért, például századügyeletes, vagy annak helyettese többnyire mindenki volt párszor, vagy a fegyveres őrségek alkalmával.

A kezdeti nyulakból határozott honvéd lett, levertem a vigyázzmenetet, bátran és szakszerűen jelentkeztem, jelentettem, ha kellett, mindenki elsajátította az ismereteket könnyedén, mert sehol sem kívántak lehetetlent.

Nagyon meg akartam úszni, de utólag nem bánom, hogy részt vettem benne.

Az újabb kor kihívásai megkérdőjelezik ugyan a tömeghadseregek alkalmazását, de szerintem kis ország lévén van talán számunkra értelme, bár sok pénzbe kerül, de mégis nyújt egyfajta biztonságot minden tekintetben, ha a fiatalok katonai kiképzésben részesülnek.

Nyápic áldemokrata, liberális filozófuscsemetékkel semmire sem megy az ország, akik még egy lőfegyvert sem vettek soha a kezükbe.

Helyeslem, ha újra bevezetnék a sorkatonaságot.

'Helyeslem, ha újra bevezetnék a sorkatonaságot.'

Nem fogják. Kisebb méretű, jobban kiképzett haderőnek áll a világ.

Én annak is örülnék ha a mostani hadsereg csak annyira lenne kiképezve mint a hetvenes években mivoltunk.

De sajnos azt is látni kell hogy a mai magyar haderő létszáma is kevés, még akkor is kevés ha a NÁTÓ segítségére is számíthatunk, nem véletlen hogy bírálatok érik Magyarországot azért hogy keveset költ hadi kiadásokra. És ekkor még a technikai fejlesztésekről még nem is beszéltünk.

Ez a jelenlegi hadsereg alkalmatlan az ország védelmére.

Az utolsó ami még éppenhogy megfelelő védelmet nyújtott Ez volt:

https://www.youtube.com/watch?v=7ULdSRwbz-Y

Azért nem olyan régen volt Irak megszállása. 1 hónap 1 hét és 4 nap alatt lezajlott. Koalíció vesztesége 196 fő, ezzel szemben az iraki hadsereg több 10 ezer katonája halt meg. Öbölháború Koalíció 292 haláleset(ebből 147 tényleges ellenséggel való harc közben), iraki haderő 20-25 ezer fő környékén.

Csak úgy a mihez tartást végett.

"Nyápic áldemokrata, liberális filozófuscsemetékkel semmire sem megy az ország, akik még egy lőfegyvert sem vettek soha a kezükbe."

Na pontosan ez a mondat jelképezi, hogy mennyire le vannak maradva egyesek. Fel kellene nőni, ma már számítógépekkel védeni az országot elsődlegesen.

"Az újabb kor kihívásai megkérdőjelezik ugyan a tömeghadseregek alkalmazását, de szerintem kis ország lévén van talán számunkra értelme"

Igen? Most az oroszokat vagy amerikaiak ellen 30 ezer fővel, de 500 ezerrel már fel lehet venni a harcot?

#28

Nem tudni, hány embernek lehet valamicske fogalma a kiberhadviselésről. Persze ezalatt az átlagembert kell érteni.

Az amerikaiak szövetségeseink, az oroszokkal meg nincs közvetlen határunk, de a Balkán tanúsága szerint nem árt egy hadsereg nekünk sem, például a románokat már megismertük a rossz oldalukról.

A NATO tagság most ugyan megvan, de könnyen felbomolhat, hiszen a közös Eu már anakronisztikussá tette, az EUnak meg még nincs hadserege és ki tudja hová visz majd a politika.

Katonáknak mindig is kellett az állóképesség.

Aki nem volt még a seregben, az amúgy sem tudja miről beszél, legfeljebb csak azt hiszi, hogy tudja.