Mennyire veszélyesek az SA-6 Gainful, SA-11 Gadfly és S-300-as SAM-ek a vadászrepülőkre?

A kérdés általános fogalmazásából következően a válasz is csak elnagyolt lehet:

- sa6: félaktív rádiólokátoros önirányítású rakéta -> a találatig folyamatos célmegvilágítást igényel -> ezt észlelheti besugárzásjelzővel a célpont és manőverezhet -> sőt a megvilágítónak címezve indíthat valami csomagot is (az egész eleve elegendő radarkeresztmetszetet feltételez a bemérés, indítás és teljes rávezetés alattt, ami lopakodó céloknál esetleg nem lesz meg még bemérésre sem) (az sem mindegy, hogy a sok elérhető célpontmegjelölő radar közül melyik van rendszeresítve hozzá, az említett legénység kiképzettségi fokáról nem is beszélve, de nem utolsó szempont, hogy a vezetőség hogyan, milyen megfontolások alapján telepíti őket)

- az sa11 az sa6 utódja, ő is félaktív, de már kissé hálózatosabb kialakítású, az alap sa6-oknál ha kilőtték a radart, az összes üteg használhatatlanná vált, ezeket alkalmassá tették több radarral együttműködésre (persze megfelelő összeg ráköltésével elvileg a régi sa6-okat is fel lehetne patkolni, nem tudom ez megtörtént-e vagy inkább sa11-re csereberélnek)

az s-300 leegyszerűsítve a dolgot ugyanaz, mint az sa-11, csak kicsit jobb, még hálózatosabb, szélesebb az elfogórakétarepertoár, és az alkalmazható egyéb elemek a rendszerben. Az SA-11 is rendszerként lett tervezve, de az S-300 egy eleve nagyobb és komplettebb rendszer.

Minden ilyen légvédelmi rendszernek a rákfenéje az, hogy látják-e a célpontot (lopakodás, alacsony hőkibocsájtás), ha látják, akkor elég pontosan látják-e ahhoz, hogy az indításra, lőelemképzésre alkalmas legyen, ha igen, akkor ekkor mit fog tenni az ellenfél, mivel védekezik (elektronikus zavarás, kitérő manőverek, csalik, aktív védelem rakétaelhárító rakéta/lézer miegymás). Ahogyan a légvédelmi rendszerek is rendszerként működnek, sikeres támadást is csak rendszerben lehet levezényelni ellenük, ha a szükséges képességekkel rendelkező elemek rendelkezésre állnak. Az első ilyet nagyban az első öbölháborúban lehetett látni, az F-111, awacs, harm-hordozó gépek, tomahawkok, kapcsolódó kommandós akciók, és nem konvencionális egyéb elemek. Érdemes azt elolvasnod és akkor megérted, hogy bármilyen nagytudású is a védelmi rendszer, jellemzően támadóelőny van mindenhol, főleg ha a hírszerzés olajozottan működik, és az elhárítás nem tud lépést tartani.

Ezek mind régi rendszerek, és mind korszerűsíthetőek.

Korszerűsítve egy negyedik, vagy négy+ generációs gépre tényleg komolyan veszélyesek, ha nincs elektronikus ellentevékenység.

Az Sz-300 még a legifjabb, de itt sem mindegy, milyen változat szerepel. Az SA-11 (meg az SA-6) veszélytelen a Black Bird-re, az a rakétájuk számára túl magasan, 30 ezer m-en süvít.

SR-71 ellen az Sz-200, Sz-300 rendszerek, no meg a MiG-31-ről indított AA-9-esek jelentették volna a hatékony megoldást.