A középkorban csak a nemesek, és a zsoldosok harcoltak Magyarországon a király mellett, vagy jobbágyok, és a városi polgárság is részt vett a háborúkban?
A seregek gerincét a különféle kis és középnemesek meg a zsoldosok adták. Habár zsoldosokat inkább a korszak vége fele kezdték nagyobb számban használni mivel a királyok egy nemességtől független bármikor bárki ellen bevethető haderőt akartak).
Ezenkívül a városok is állítottak ki katonákat főleg a saját védelmükre. Magyarországon pl:az erdélyi,felvidéki szász városoknak is volt katonaállítási kötelezettsége. Szintén minálunk voltak csoportok akik adókedvezményekért cserébe katonáskodtak(székelyek,kunok jászok,besenyők).
Jobbágyok ritkán mentek csatába ehelyett inkább a seregek ellátásában vettek részt,de volt példa rá hogy harcoltak. Luxemburgi Zsigmond vezette be a telekkatonaság intézményét ami azt jelentette,hogy minden 20. jobbágytelek után ki kellett állítani egy katonát(elvileg innen ered a huszárság). Ezt viszont csak hellyel-közzel tartották be később.
Magyarország jellegzetessége, hogy a nemesek aránya 10%-ot is elérte.(Más kelet-európai országokban is hasonlóan sokan voltak). Nyugaton ez az arány 1% vagy még annyi sem volt. Ezért nyugaton a nemesek zömmel jómódúak voltak, és lovagi fegyverzetben harcoltak. Nálunk a nemesek zöme kisnemes volt, hétszilvafás, volt hogy egy jobbágytelken üldögélt. Ők fontos részét adták a királyi hadnak, de csak könnyű vagy fél-nehéz lovasok voltak, hiszen nem telt nekik lovagi fegyverzetre, sem több lóra, apródokra, etc.
Voltak nálunk is szabad királyi városok. Ők katonákat adtak a királynak. Kezdetben a polgárok mentek hadra, de inkább volt jellemző, hogy az adott katona mennyiséget zsoldosokban felfogadták. Védelmi harcra persze mindenki, inkább a plebejusok, a városi szegények. A királyi városoknak volt fegyvertára is. Nálunk elenyésző számú ilyen város volt...Nyugaton többszöröse, ott ezért több volt a városi zsoldos. Olyan városok is voltak, ahol a lakosok(főleg a szegényebbek) maguk mentek hadra, mert mondjuk kikötőváros volt, hajósok, matrózok, ők kezelték a király hajóhadát.
Viszont nálunk nagy szerepe volt a "tömegükben nemes" népelemeknek. Pl székelyek, kunok. Hadi szolgálattal tartoztak a királynak, adót is csak a király szedett tőlük.(Mint a városoktól.) Ilyesmi kisebb számban nyugaton is létezett. Az angol íjászok pl. Yeomanok voltak. Királyi szabadok, nem jobbágyok, de még nem is nemesek.
Dózsa parasztháborújáig a jobbágyoknak is engedélyeztek a fegyver tartását. Komoly dologra ne gondoljunk, lándzsa-féle, íj, stb. Elsősorban a rablók elleni önvédelem miatt, támadó harcra ritkán vették őket igénybe, a birtok, a közeli vár védelmére inkább.(Se csapatkiképzés, se erőnlét, se jó hátasló, se fegyverzet, nagyon komoly harcértékük nem volt)
A magyar nemes határon túli hadjáratra csak a király pénzéért ment, és nem is volt kötelező mennie...Aranybulla óta törvény volt.
Jobbágyokat rendszerint minden védelmi hadműveletnél vitték "golyófogónak".
Ha másra nem is de amíg őket mészárolja az ellenség a normális haderőnek volt ideje visszavonulni, megkerülni, oldalba támadni az ellenséget.
Harcértékük sokszor elenyésző volt baltával, egyenes kaszával stb, páncél védelmük nem volt, nehézlovasság, nehéz gyalogság, ellen nem is tehettek sokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!