Ha ránktörne a kisantant, akkor jönnétek védeni a Hazát?

A Kisantant néven ismert szövetség 1920-1921 során jött létre három kétoldalú szerződés eredményeképpen, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Románia részvételével.

Céljuk Magyarország revíziós törekvéseinek megakadályozása illetve külpolitika elszigetelése volt.

1938-ban Csehszlovákia megszűnésével felbomlott.

A II. világháború után formailag nem állt újra össze, de céljaik továbbra is közösek voltak, mivel Magyarországot legfőbb ellenségnek tekintették.

A Varsói Szerződésen belül persze szó sem lehetett külön kis katonai csoportosulásról, de főleg nem másik tagországgal szemben.

A rendszerváltás után nem állt helyre. Csehszlovákia és Jugoszlávia széthullottak.

Szlovákia, Románia és Szerbia ellenséges, rosszindulatú politikája azonban érezhető volt Magyarország és a magyarság felé.

Az elmúlt húsz évben ez érezhetően javult, legfelsőbb szinten, vagy legalábbis a környező országok politikai vezetése próbálta ezt mutatni. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak mélyebb völgyek a szomszédos viszonyban. (pl: délszláv háború idején Szerbiával, 2006 óta Szlovákiával).

Alacsonyabb szinten azonban továbbra is megmaradt az ellenséges hangulat Magyarország és a magyarok (főleg a határontúli magyarok) felé.

A Kisantant tehát nem támadhatná meg Magyarországot, mivel szerencsére már felbomlott a szövetség.

Szerbia különben is tanult a délszláv háborúból, ráadásul az Európai Unióba be kíván lépni így nemhogy katonailag, de még diplomáciailag sem kíván csatározni Magyarországgal.

Hogy katonailag nem akar, arra nagyon jó példa Koszovó esete, amely saját tartománya volt és mégsem mert hadi úton beavatkozni függetlenedése ellen.

Megint megjegyzem, hogy alacsonyabb szinten a magyarellenesség sajnos nagyon is jelen van Szerbiában, de a mostani szerb politikai vezetés meglehetősen toleráns a korábbiakhoz képest, ami nem azt jelenti, hogy nem lenne min javítani még.

Azt viszont még nem látjuk, hogy mi lesz miután csatlakoztak, ugyanis köztudottan az Európai Uniót nem érdekli a határontúli magyarokkal szembeni igazságtalan, uniós normákkal ellentétes politika.

Román katonai támadástól sem kell tartani, de a magyarokkal szembeni utálat és különböző elnyomó intézkedések sajnos napirenden vannak.

Egyébként a mostani elnök, Traian Basescu és pártja szövetségese a Fidesznek, ami megint ezt erősíti.

A legaggasztóbb a helyzet Szlovákiával, de katonai támadásra úgy vélem, onnan sem kell számítanunk.

A szlovák hadsereg meglehetősen gyenge, ráadásul Szlovákia és hazánk is ugyanannak a politikai (Európai Unió) és katonai (NATO) szövetségi rendszernek a tagjai. Ján Slota kijelentései ilyen szempontból nem mérvadóak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, de mindenki szerencséjére nem az ő szava dönt. A Budapest tankokkal történő lerombolására irányuló úgymond felhívása nyilván üres szavak, az pedig, hogy folyton magyar katonai támadásokat harangoz be és a szlovák lakosság háborúra való felkészülését szorgalmazza egyenesen nevetséges, amivel ő is tisztában van, viszont mégsem nevethetünk rajta, ugyanis az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) tevékenysége már nagyon sok problémát okozott a helyi magyaroknak.

Szlovákia kapcsán az igazán aggasztó nem egy katonai támadás lehetősége, hanem a felvidéki magyarsággal szembeni intézkedések, amelyek úgy látszik, hogy még egy ideig érvényben maradnak, sőt várhatóan újabbak fognak születni.

Ami pedig formálisan is garanciát jelent arra, hogy nem érhet minket támadás Szlovákia, Románia és Szerbia részéről a NATO és az EU.

Északi és délkeleti szomszédunk mindkét szövetségi rendszernek tagja, Szerbia pedig az Unióba igyekszik, a NATO-tól pedig érthetően tart.

Egy Magyarország elleni támadó háború esetén a NATO köteles volna megvédeni a megtámadott felet, az agresszorral szemben pedig katonailag fellépni.

Az EU pedig nyilvánvalóan olyan gazdasági szankciókkal sújtaná amelynek súlya hatalmas volna.

Ezek alapján úgy gondolom elég egyértelmű, hogy nem kell tartanunk semmilyen katonai támadástól sem Szlovákia, sem Románia, sem Szerbia részéről, de főleg nem együttes agressziójuktól. Természetesen ez nem csak erre a három országra igaz.

Elég hosszú választ sikerült írnom, de szerintem bőven benne van a lényeg.

Úgy gondolom ezzel sikerült helyretenni a dolgokat.

A kérdésed, miszerint jönnénk-e védeni a Hazát, a fentiek tükrében értelmetlen.

Ezt természetesen nem sértésnek szántam, sajnos a középiskolák nem kis részében nagyon alacsony szintű a történelem tanítás, az aktuálpolitikai kérdésekben eligazodni pedig végképp nem lehet az órákon tanultak, hallottak alapján.

Amíg a választ gépeltem elég sok új komment született, tehát:

Igaz, hogy a NATO és az EU is az esetek 99,9%-ban pont nem azt teszi mint amit kéne, vagy ahogy teszi annál még talán az is jobb volna ha nyugton maradnának, de a környező országoknak nincs akkor nemzetközi politikai súlya, hogy szembe merjenek menni velük.

Az ENSZ-ről előbb nem írtam, mert már nagyon elfáradt a kezem :) és különben sem jutna odáig a dolog, hogy a kéksisakosokat bevessék.

Természetesen az ENSZ-nek is szankcionálnia kellene egy román, szlovák vagy szerb támadást.

Erre a módosított kérdésedre, ne haragudj, nem fogok válaszolni, ugyanis órákig lehetne róla beszélni, de van más dolgom is.

De értelme sincs válaszolni. Lehet, hogy valamikor előáll egy ilyen szituáció, de ebben rengeteg a "ha". Olyan sok, hogy nem is lehet még csak hozzávetőlegesen sem megjósolni, hogy mi lenne.

Ez már inkább csak vad kalandozás.

Egyébként hasznosnak találtad az előző két válaszomat?

Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

http://www.youtube.com/watch?v=uoUpo0UBxhw

fegyver a kézbe

Egy ilyen országért? Ahol a politikusok mint a Duna folyása úgy vigyék továbbra is a pénzt? Soha!

Magyarország úgy is vesztesként jönne ki a háborúból így felesleges lenne harcolni érte.