Hogyan lehet hadat üzenni egy másik országnak?

Berendelik az illető ország nagykövetét, bevezetik a fogadóterembe ahol várja a miniszterelnök megbízottja, 4 méterre egymással szemben megállnak, üdvözlik egymást, a megbízott átadja a hadüzenet dokumentumát és szóban is elmondja, pl. Tekintettel a tegnapi ellenséges cselekedetükre, köztársaságunk Államtanácsa úgy határozott, hogy holnap reggel 07.00 órától hadban állónak tekintjük Önöket. Ezt persze ezerféle cikornyás megfogalmazásban lehet hallani.

Utána kölcsönösen meghajolnak egymás felé, kezet ráznak és szóban is üdvözlik egymást, majd a nagykövetet kikísérik á beül az udvaron várakozó gépkocsijába és visszahajt a nagykövetségre. Utasítás szerint a nagykövetség személyzete hazautazik.

Az előző variáció az egyik megoldás.

A másik, hogy az adott ország nagykövete adja át a hadüzenetet a fogadó ország külügyminiszterének, vagy miniszterelnökének. (Így történt ...volna... a japán hadüzenet átadása az USA-nak...csak hát ott egy órácskát elkéstek.)

Ez egyébként hivatalos jegyzékváltás, hasonlóan bármilyen külügyi jegyzékhez. A nemzetközi jog a hadüzenetet, mint nemzetközi jogi aktust ismeri. Az ENSZ viszont a háborút csak akkor ismeri el jogosnak, ha az védelmi jellegű.

Ez egy formalitás. Nincs olyan, hogy "mit kell tartalmaznia" mivel a háború enélkül is kitörne.

Egyébként, igen Magyarország is hadat üzent az USA-nak. Ennek az lett az eredménye, hogy az amerikai bombázók "jogszerűen" bombázhatták az országot, hiszen hadban álltunk.

A japcsik ezt adták át amerikaiaknak (google fordítóval):

3625/5000

IMPERIAL RESCRIPT

A menny kegyelme, Japán császár, Shōwa császár, aki az isteni dinasztia által elfoglalt trónon ülõ idõrõl idõrõl, uralkodjon rájuk hûséges és bátor tantárgyainkra:

Ezúton kijelentjük a háborút az Amerikai Egyesült Államok és a Brit Birodalom ellen. A Hadseregünk és a haditengerészetünk emberei és tisztjei mindent megtesznek a háború elkövetésében. A különböző osztályok köztisztviselői hűségesen és szorgalmasan végeznek feladataikat; az egész nemzet együttes akaratával mozgósítja teljes erejét, hogy semmi ne veszítse el a háborús célok elérését.

Kelet-Ázsia stabilitásának biztosítása és a világbékéhez való hozzájárulás az a nagy látókörű politika, amelyet a Meiji Nagy Császári Nagymester [Meiji Császár] és a Nagy Császári Széna [Császár Taishō] után alakított ki, és akiket folyamatosan fekszünk szív. A nemzetek közötti barátság ápolása és a jólét megóvása minden nemzet számára közösen mindig a Béke Birodalom külpolitikájának irányadó elve volt. Valóban elkerülhetetlen és távol áll a kívánságainktól, hogy birodalmunkat Amerika és Nagy-Britannián keresztre kovácsoltuk. Több mint négy év telt el, mivel Kína nem értette Birodalmunk valódi szándékait, és gondtalanul bántalmazta a bajokat, megzavarta Kelet-Ázsia békéjét, és kényszerítette birodalmunkat, hogy vegyen fegyvert. Annak ellenére, hogy újjáépítették a kínai nemzeti kormányt, amellyel Japán jószomszédi kapcsolatot és együttműködést folytatott, a Chungking-ben fennmaradt rendszert az amerikai és a brit védelemre támaszkodva továbbra is folytatja a farkasellenes ellenállást. A Kelet-Ázsiában bekövetkező zavarok súlyosbították a Chungking-rezsimet támogató Kelet, mind Amerika, mind Nagy-Britanniában uralkodó óriási ambíciójukat. Ezen túlmenően ez a két hatalom, amely más országokat indít, hogy követhesse, növelte a katonai felkészülést a birodalmunk minden oldalán, hogy kihívást jelentene minket. Minden eszközzel akadályozták békés kereskedelmünket, és végül a gazdasági kapcsolatok közvetlen megszüntetéséhez folyamodtak, súlyosan veszélyeztették birodalmunk létezését. Türelmesen vártuk és sokáig eltartottuk, abban a reményben, hogy kormányunk békében visszakeresheti a helyzetet. De ellenségeink, akik nem az egyeztetés legkisebb szellemét mutatják, indokolatlanul késleltették a rendezést; és időközben erősítették a gazdasági és politikai nyomást arra, hogy kényszerítsék birodalmunkat a beadványra. Ez a dolgok iránya, ha nem hagyják figyelmen kívül, nemcsak a Kelet-Ázsia stabilizálódása érdekében érvényteleníti birodalmunk erőfeszítéseit sok éven át, hanem veszélyeztetheti saját nemzetünk létezését is. A helyzetünk, a Birodalmunk, létezésének és önvédelemének nincs más igénye, hanem arra, hogy felkarolhasson a fegyverekkel és összetörjen minden akadályt az útjában.

A mi birodalmi őseink szentelt szellemei felülről őrködnek, Támogatóink hűségét és bátorságát támaszkodva Bízunk benne, hogy az Ősöktől örökölt feladatot tovább fogjuk vinni, és a gonosz forrásait fel fogják gyorsítani és egy tartós a béke immár létrejött Kelet-Ázsiában, megőrizve ezzel a birodalmunk dicsőségét.

Ennek tanúsága szerint a kezünket megalapoztuk, és a Birodalom Nagy Pecsétjét a Tokiói Császári Palotában helyezték el, a Shōwa 15. évének 12. hónapjának hetedik napján, amely a 2.602. a Jimmu császár trónjára való csatlakozás.

A korabeli magyar vicc:

Amikor a magyar hadüzenetet átadták az USA külügyminiszter helyettesének, meg kellett néznie a térképtárban, hogy hol is van Magyarország, mert nem tudta. Ezután fogadta a magyar nagykövetet.

– Mi Magyarország államformája?

– Királyság.

– És ki a király?

– Az momentán nincs.

– És ki van?

– Horthy Miklós ellentengernagy őfőméltósága.

– Értem, tehát van tengerük.

– Nincs.

– Van területi követelésük az USA-val szemben?

– Nincs.

– Kivel szemben van?

– Romániával szemben.

– És mért nem hajtják be rajtuk?

– Azt nem lehet, ők a szövetségeseink!

– Értem, mondta a külügyes, és ezután átvette a hadüzenetet.