Ha nemzetiszocialista politikusok, vagy tábornokok lettetek volna ti is öngyilkosok lettetek volna 1945. tavaszán? Én biztos öngyilkos lettem volna.

1-es vagyok.

Nem lettem volna öngyilkos. Felemelt fővel jelentem volna meg a tárgyalásomon, és büszkeséggel néztem volna szembe az ítélettel. Talán még Churchill ellen is felszólaltam volna. (Ő kezdett el szándékosan civil célpontokat bombázni.)

'Talán még Churchill ellen is felszólaltam volna. (Ő kezdett el szándékosan civil célpontokat bombázni.)'

Aminek meg az volt az előzménye, hogy német bombázók -igaz, tévedésből- Londonra dobtak le 'szeretetcsomagokat', Churchill pedig úgy állt hozzá, ha ti így, akkor én is így.

Himmler saját hülyeségeinek esett áldozatul, hogy katonai rendész őrmesterként próbált menekülni, miközben a szövetséges direktíva szerint a menekülőket őrmestertől kezdődően kellett begyűjteni, és fogságba esés után hagyta elhatalmasodni egoizmusát.

Himmler, mielőtt nekivágtak volna az útnak, levágatta híres kefebajszát, eltette a cvikkerét, és fekete szemkötővel fedte el a bal szemét.

A jelmez hatásos volt; senki sem ismerte fel a Hitler után a második legkeresettebb náci vezetőt.

Ennek ellenére a Bréma és Hamburg között Beremervördénél felállított angol ellenőrző pontnál fennakadtak: Himmlert ugyanis mint „katonai rendész őrmester”-t a vonatkozó parancs értelmében két kísérőjével együtt kiemelték a tömegből.

Az angol katonák nem ismerték fel Himmlert, de mint „katonai rendészt”, és Dönitz főhadiszállásán, Flensburgban kiállított papírokkal rendelkező személyeket a Lüneburg mellett fekvő barfeldi kihallgatóközpontba szállították hadifogolyként. Május 23-án kora délután érkeztek meg a táborba,

Himmlert azonban még itt sem ismerték fel.

Néhány órás várakoztatás után a Reichsführer-SS saját maga fedte fel kilétét az angol táborparancsnok előtt, ugyanis egoizmusából fakadóan nem tudta elviselni, hogy nem a személyének megfelelő jelentőséggel kezelik.

Attól, mert valaki politikus vagy tábornok volt, még nem várt rá feltétlenül büntetés. Rengeteg magas rangú katona (sőt, igazából a döntő többségük) megúszta a szokásos pár éves hadifogsággal és mehetett haza. Önmagában a háború jogilag nem bűn. Persze, ha benne volt piszkos dolgokban, akkor főhetett a feje.

Tehát feltételezve, hogy egy olyan tábornok vagyok, aki nem követett el háborús bűncselekményeket én igyekeztem volna úgy intézni a dolgaimat, hogy a nyugati szövetségeseknél essek hadifogságba. Nem lettem volna öngyilkos.