Az 1700-1800-as években a puskáról megint átválthattak volna íjra sokszor. Mit gondolsz?

Jópofa vagy! ;-)

De íme egy színvonalas cikk a XVI. század kézi tűzfegyvereinek PUSZTÍTÓ EREJÉRŐL: [link]

Közismert Balassi Bálint esete. Mindkét lábát szétroncsolta egy lövedék Esztergom ostroma közben. Bele is pusztult szegény.

Íme egy hadfi a XIX. századból, akit Minié-karabéllyal lőttek meg:

[link]

Azt hiszem eltúlzod a kéziíjak hatékonyságát. A nehézlovassággal szemben csak az angol longbowman-ek voltak képesek helyt állni: Speciális nyílhegyekkel át tudták ütni a páncélt. De nem igazolt, hogy a legjobb minőségű vértet is. Bővebben itt: [link] Ők nem jobbágyok voltak, hanem yeomanok - szabad emberek - jól táplálkoztak. Gyerekkortól íjászkodtak és képesek voltak 450-800 N erővel feszíteni a húrt.

Különben a lovagok ellen inkább nehéz számszeríjakat használtak, de azok felhúzása lassabban ment még a kanócos puska újratöltésénél is... A kéziíjnál így is hatásosabbak voltak.

A hosszú íj készítéséhez pedig tiszafa ligeteket ültettek Angliában, királyi parancsra. Az íj készítése nem is rövid folyamat, a több réteg fát, ragasztót,stb. gyakran hónapokig és évekig(!) zajló folyamatok alatt készítették el. Hirtelen nehéz nagyobb hadsereget felállítani így, a lőfegyverek gyártása viszont már a 16. századtól manufakturálisan, később, a 18. századtól pedig ipari tömegtermeléssel történt. A lényeg, a cső és a lakatszerkezet fémből volt, lehetett önteni, kovácsolni tömegben.

A nyilak pusztító ereje pedig töredéke a nagy kaliberű muskétákénak(15-18mm körül volt akkor az űrméret).

Egy ekkora, lágy ólomgolyó becsapódáskor szétszakadt, pogácsává lapult, 5-6 centi átmérőjű kimeneti sebeket okozott. Törte s csontokat szét, illetve a kis ólomszilánkok, rajtuk a folytás és a puskapor koszos darabjaival nehezen voltak eltávolíthatók a korabeli "sebészet"(borbély meg piócás ember!) módszereivel, gyakori volt a sebfertőzés, vérmérgezés. Huzagolt csövű fegyver is régóta van, már a 18. században volt a "Jaeger" és a "Rifles" nevű könnyű gyalogosoknál, őket céllövésre képezték ki. Emellett az íj(fantasy filmektől eltérően) nem igazán jó közelharcra, egy kardcsapástól könnyen megsérül, aztán felhúzáskor megreccsen. A muskétával jó nagyot lehet ütni, illetve, amikor már jobb minőségű csövet tudtak önteni, vagyis vékonyabb lett és könnyebb akkor adta magát a szurony feltalálása, vagyis kombinált lő és szúrófegyver megjelenése.-17.szd. vége.

Viszont úgy tudom, a török(és más keleti) puskák csöve jobb anyagból volt és vékonyabbra öntötték, szóval némi ésszel ők a 16. században már szuronyos puskát adhattak volna a katona kezébe. (Na jó, a lakat-elsütő szerkezetet is fejleszteni kellett volna)

Itt pedig egy videó, ahogy mindenféle történelmi lőfegyverrel rombolnak egy modern, mai anyagokból(hengerelt rozsdamentes acél)készült lamellás vértet.

https://www.youtube.com/watch?v=OSxFY917UH8

Magyarok amúgy, számos videójuk van történelmi lőfegyverekről.

Illetve, a korszakról készült filmek sem mindig pontosak. A hétéves háborúig tényleg az 2-3 sorban lépkedve odasétálunk, lövünk kettőt, rohamozunk volt a harcászat, de Napóleon idején már jágerek voltak és csatárok, akik céllövéssel ritkították az ellent, rohamhoz a sorok tömegbe fejlődtek, lovasroham ellen négyszöget vettek fel(ebben a két esetben voltak a legsebezhetőbbek ágyúval, tehát a támogató tüzérségnek le kellett fognia az ellen ágyúit vagy a lovasságnak lerohanni őket)-vagyis fontos lett az összfegyvernemi hadviselés...

Még két adalék:

1. A napóleoni háborúk leghíresebb mesterlövésze, az ír Thomas Plunkett volt. 1809-ben Auguste François-Marie de Colbert-Chabanais tábornokot 1809-ben kb. 550 m-ről lőtte le egy Baker-puskával. [link]

2. Nehézlovasság (vértesek) a XIX. sz. során még hadrendben álltak: így pl. ott voltak a krími háborúban is. [link]