Miért kellett felderítés a tüzérségnek az I. világháborúban?

A tüzérségnek mind a mai napig kell ilyen. Bár ma már légi felderítéssel, meg műholdakkal nagyrészt orvosolható a dolog, komolyabb haderőkben (pl, amerikai, orosz, kínai, stb) mai napig vannak erre speciálisan kiképzett emberek.

Ugye amit mondtak az előzők is, hogy ugye megnövekedett a lőtávolsága a tüzérségnek.

Azonban a felderítés nem csupán annyi, hogy megmondják, hogy x helyre kell lőni, mert az egy friss hadműveleti térképről is leolvasható. A felderítők például folyamatosan jelentik az ellenséges csapatok mozgását, összetételét, hol rejtettek el megerősítést, stb. Ezek a mai ilyen felderítők (mai nevükön FAC, azaz Forvward Air Control) légicsapásokat is koordinálnak, főleg azokat, mivel egy légitáűmadás könyebben lezavarható, mint egy tüzérségi.

Azonban, ha olyan a helyzet a tüzérségnek is felderítenek. Az ilyen munka sokrétű, tehát alapvetően a mai hadviselésben egy légicsapást, vagy adott esetben egy tüzérségi csapát ugyanazok a tényezők határozzák meg. Az első világháborúban, ahol nem volt olyan jelentős szerepe a légierőnek, mint ma (illetve a kezdeti repülőgépek is tüzérségi felderítőnek voltak először alkalmazva) és igazából a pontos tűzvezetés sem volt szempont, mivel ismerték egymás állásainak a helyét, és kiterjedését, ezért maga a felderítés az állások védelmi szintjének a meghatározására szolgált, illetve roham előtt egy pontos területtűzre az ellenséges lövészárok irányába. Esetlegesen (bár nem tudom, hogy ilyennel külön foglalkoztak-e) a megerősítések, géppuskafészkek, fedezékek, őrhelyek, stb elleni célzott támadásra.

A közvetett (megosztott) irányzásról itt olvashatsz:

[link]