Amikor még sorkatonaság volt, és nem fizetést kaptak a katonák, akkor milyen pénzt kaptak? És mennyit?

Köszönöm szépen. És ha szabad kérdezni, az kb mikor volt? 80-as, 70-es, 60-as évek? Csak hogy az akkori fizetésekhez mérhessem, hogy a családnak mennyi volt a kiesése, ha a katona hazaküldte, mert otthon szükség volt rá.

Egyáltalán hazaküldhette? Vagy csak vihette, amikor legközelebb hazamehetett?

Köszönöm, nagyon jó. Igazából nem csak a saját, alapított családra gondoltam, hanem arra is, hogy ha szükség volt otthon a munkájára, pl az állatokkal, földműveléssel kapcsolatban vagy a pénzre, amit addig a szüleinek adott. Mint ahogy még háborús időben is igyekeztek régen, hogy amíg lehet, maradjon otthon munkabíró férfi.

Arról tényleg én is hallottam, hogy voltak, akik orvosi igazolásokat szereztek, hogy ne kelljen a katonaságba menni. Meg arról is, hogy voltak, akik ugyanazt az időt inkább börtönben töltötték, mert lekiismereti okból nem akartak fegyvert fogni. Az is érdekes lehetett.

Bocs, de egész más volt régebben a világ. Bizony hogy együtt éltek generációk, és nem is volt semmi baj vele. Mindenki megtalálta a helyét.

Főleg vidéken, ahol szükség is volt a munkamegosztásra. A családi funkciókhoz is.

Az emberek városba kényszerítése változtatta meg az alapállást, és nem előnyösen, mert összességében kiszolgáltatottabbakká váltunk.

A ,,leszakadás a mamahotelről" és efféle szlogenekkel más, érzelmileg üres függőségek jöttek. Amik társadalmilag közösségrombolóak, ha finoman akarok fogalmazni.

De ez már teljesen más téma, messze vezetne.

Bocs; de ha már elterelődtünk; ez nem ,,életképtelenség" kérdése. Nem is a család nevelésének a következménye.

Nem is magyar jelenség, mindenütt így van, és nem biztos, hogy hátrányos akárkire, kivéve azokat, akik az egyszemélyes háztartásokból és azok következményeiből húznak hasznot.

Inkább azt tartom károsnak, hogy sokan vannak, akik kizárólag a média és a médiából fakadó elítélő vélemények miatt költöznek el hazulról. Már bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalja azt, hogy jól érzi magát a családjával, a szüleivel, nagyszüleivel, anyósával, stb. közös fedél alatt élve, mert olyan támadásoknak van kitéve.