Milyen volt a sorkatonaság?

Nem mindenutt egyforma.

Az ejtoernyos alakulatnal kesz menyorszag volt, NORMALIS! tisztek, nagyon jo kaja, nem volt ugratas es a szokasos tesnevelos gyakorlatoktol erezhetoen jobb kondiban voltunk.

Siman mernem ajanlani par hetre barmelyik nagy sorkatonasag elleneznek.

Na de a takosoknal mar esett a minoseg, kevesebb es sz*rabb kaja, akadt mar 1-2 idiota tiszt, de 2 nap utan mar tudtad hogy kell beszelni vele. Gyakorlat mar szinte semmi, csak takaritas meg favagas, holapatolas es funyiras, ipari mennyisegben. Es lehet furcsa lesz, de nem utaltam egy alakulatot sem, sot mar lassan 10 ev regisegem van.

A kérdésednek kb. annyi értelme van, mintha azt kérdeznéd hogy milyen a házasság, vagy az általános iskola.

Ahány ember, és ahány korszak, alakulat, beosztás, parancsnoki állomány, bajtársi közösség... -annyi féle megítélés.

Én az életemből elrabolt 18 hónapnak tartom.

Hát nézzük.

Én 96-ban voltam Szombathelyen, úgy hogy egyébként borsodi vagyok/voltam.

Tehát már itt érezte az ember a törődést.

Na most jött a behívó, 9 hónap.

Szinte garantált volt, hogy a párkapcsolatomnak így meszeltek.

Lett volna jobb dolgom is, mint ott baromkodni.

Annyi mákom volt, hogy Apám felkészített. Egyébként minden bajom volt, hogy be kell vonulni 19 évesen.Előtte soha nem voltam ennyire távol, ilyen hosszú időre a családtól, falutól. Ki akartam alóla bújni, nagyon hosszúnak tűnt az a 9 hónap.

Aztán végül lazát kaptunk, utolsó héten talán az se érdekelte volna őket, ha az alakuló téren frtrengek részegen.

Mindegy, egy nagy marhaság volt, elvettek 9 hónapot az életemből.

És nem, nem lettem orvos, se menő vállalkozó, de akkor is hiányzott.

"szoval mitol volt szar..."

Budapestiként levittek Sopronba határőrnek. A 18 hónap alatt kb. 10-szer mehettem haza. Az első három hónapban 32-en aludtunk egy körletben, folyamatosan csesztettek, ugyanazt a folyosót egy nap ötször kellett felmosni, a kaja pocsék volt, magadnak nem vásárolhattál, 40 fokban órákig gyakoroltunk olyan fontos dolgokat mint a "balra át", segghülye tisztesek parancsoltak, arra is engedélyt kellett kérni hogy a körletből kimehess WC-re...

A bevonulás volt mindenkinek rossz, mert akkor élte át a nagy változást. A szabadságból rabság és kötöttség, a színes világból zöld és barna egyhangúság lett. Aztán folyamatosan majdnem mindenki hozzászokott. Leszereléskor már majdnem mindenki továbbszolgálatos akart lenni, vagyis hivatásos katona. A többségnek nem tetszett az hogy csupa szabályokat kell követni, ütemre lépkedni és alakulatban még akkor is ha étkezni mentünk. Az érzékenyebbek világvégének tekintették a bevonulást, de ez inkább csak azért lehetett mert a jugoszláv konfliktus idején voltam katona. Diplomával hamar előléptettek és rajparancsnokként elég jó életem volt. Persze nem az a szívatós típusú rajparancsnok voltam hanem örültem hogy jó beosztásba kerültem ezért gondom volt rá hogy másnak is elviselhető legyen a katonaság.

Bevonuláskor úgy tűnt hogy minden ottlévőnek az IQ-ja egy számjegyűvé zsugorodott. Például volt olyan aki hónapokig nem tisztálkodott, pedig ingyen volt a meleg víz és a szappan. Méterekről szaga volt az illetőnek, persze senkinek sem volt gusztusa hogy a zuhany alá tegye, ahogy ahhoz sem hogy bárki szívassa mert átkapcsolt volna borz üzemmódba és a közelségével ájulást okozott volna az ellenfélnek. Ezért mindenki békén hagyta mint egy zombit.