Amíg volt sorkatonaság, mi történt akkor, ha egy alkalmasnak nyilvánított illető kiment külföldre dolgozni, mire behívót küldtek neki?

Előtte a a területileg illetékes Kieg-en (Kiegészítő Parancsnokság) engedélyt kellett kérni a sorkötelesnek.

A behívó parancsot ajánlott levélként kézbesítették. Ha az adott személy nem vette át, akkor a következő behívási időszakban megismételték. Ha fennállt a gyanúja annak, hogy az illető szándékosan nem veszi át, akkor a rendőr vitte ki a behívót,többször is. Ha kiderült, hogy az adott személy tényleg nem elérhető, (pl. külföldön van) akkor kibekkelhette, hogy nem vonult be, de ez igen ritka volt) mivel egy meghagyást adtak át a hozzátartozónak, hogy adatpontosítás címén jelenjen meg a hadkiegészítő parancsnokságon. Ott pedig közölték vele fél évre lőre a behívása időpontját. Ha ezt követően nem vonult be, akkor katonai szolgálat alól szándékos kibúvás miatt körözést adtak ki ellene.

A sorkatonai szolgálat felső korhatára 30 év volt, addig vittek katonának+ a kibúvási kísérletért kiszabott éveket is letöltették a személlyel. Az elévülés alapesetben a maximális büntetés felső határával egyezett meg.

Annak idején magyar cégek dolgoztak külföldön (például a Tungsram szerelői). Csak gyakorlott munkásokat vittek ki külföldre, akik - logikusan gondolkozva is - letöltötték a sorkatonai idejüket.