Nem lett volna ésszerűbb a Szovjetúnió számára, ha az lett volna az érdeke, hogy Kínát is felosszák egy kapitalista és egy szocialista államra?

"9-es,azért lett volna jobb egy komcsi és egy kapitalista Kína,mert egy egységes konmunista Kína már túlságosan megerősödhet és veszélyt jelenthet magára a SzU-ra."

De a szovjetek nem így gondolkodtak. Ők úgy gondolkodtak, hogy Kína egy testvéri szocialista ország, csak éppen az a baj, hogy a maoisták vannak hatalmon, és nem pedig egy Moszkva érdekeit kiszolgáló vezető. Meg hát bármennyire is keveset számított a nyers ideológia a hidegháborúban, azért annak mégis komoly hatása lett volna, ha a szovjetek nyíltan támogatják az kapitalistákat a kommunista gerillákkal szemben - elvesztették volna minden hitelüket a külföldi kommunista mozgalmak szemében, soha nem nyerhették volna el mindenféle afrikai és ázsiai felszabadító mozgalom bizalmát. Talán 1970-80 környékén már eszükbe jutott volna az ötlet, ha akkor kellett volna felosztani Kínát. 1945 után Sztálin természetesnek vette, hogy majd létrejön egy kommunista Kína, amely betagozódik a Komintern fennhatósága alá. És ez így is lett - a szovjet-kínai szétválás Hruscsov alatt következett be igazán.

Másrészt hogyha a szovjetek a Kuomintangnak segítenek a polgárháborúban (amit egyébként korábban már megtettek, még a japánok elleni háború előtt), miért gondolod, hogy a létrejövő Észak-Kína (ha egyáltalán létrejön ilyen, és nem a Kuomintang foglal el mindent) barátja lett volna a szovjet vezetésnek? Kényszerből engedelmeskedett volna talán, ha megszállás alatt van, de az azért nem az igazi. Egyébként meg azok a zónák, amik így megszállás alá kerültek volna, különben is Kína szegényebb részei lettek volna (Xinjiang, Belső-Mongólia, Mandzsúria - a kínai gazdaság tudtommal délen és a partvidéken volt a legerősebb).

"Nem úgy gondoltam,hogy nyíltan támogatják a Koumintang-ot,csak kevesebb segítséget adnak Kínának,több területet hagynak Csang Kaj-sek nek,esetlet egy titoos szerződést kötnek a Nyugattal,amiben felosztják Kínát,mint ahogy a Molotov Ribbentrop paktumban Lengyelországot.A Nyugat segíti a Koumintang-ot délen,a szovjetek meg északról törnek előre."

Itt kihagysz egy fontos elemet: a kínai kommunistákat, akik önmagukban is elég fontos erőt képviseltek. A szovjetek ugyan a japánoktól zsákmányolt fegyvereket átadták Maonak, de a kínai kommunista párt anélkül is milliószámra szerzett új katonákat a földreform ígéretével (főleg a parasztság köréből), miközben a Kuomintang olyan mértékben szétesőben volt, hogy az amerikaiaknak még az ország déli részében harcképes japán alakulatokat kellett használnia, hogy megakadályozza azt, hogy egyes régiókat azonnal elfoglaljanak a kommunisták (!). Ahhoz, hogy Chiang Kai-Shek bármit megtartson Kínából a szigeteken kívül, a szovjeteknek aktívan kellett volna Maoék ellen dolgoznia, úgy, hogy az nekik is föltűnjön. Onnantól kezdve pedig gondok vannak.

"De ha ezek már ekkor ilyen erősek voltak,miért nem bírták felszabadítami magukat a Japán uralom alól?"

Mert a japánok egy erős felállt hadsereggel rendelkeztek, számottevő belső ellenzék nélkül, míg a kínaiak megosztottak voltak. A köztársasági hadsereg sokat szenvedett a korrupciótól és a gyenge felszereltségtől, a kínai földreform a Kuomintang alatt nem zajlott le, vagy nem elégséges mértékben, ez növelte a kommunisták támogatását. De a vörösök a kínai-japán háború előtt még így sem voltak elég erősek ahhoz, hogy a túlélésnél többet is el tudjanak érni (a Kuomintang sorozatosan nyert ellenük csatákat, akkor még szovjet támogatással, bár megsemmisíteni nem tudták a kommunistákat, mert nagyon jól értettek a gerillaháborúhoz), ehhez részben az kellett, hogy a háború szétzilálja a nacionalisták hadseregét, illetve válságba sodorja magát az országot is. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a háborúból a kommunisták iszonylag kis részt vállaltak: leginkább meghúzódtak a hegyeikben Yan'an környékén, védekeztek, kivártak, néha rajtaütöttek egy-egy japán hadosztályon, de a harcok nagy részét szükségszerűen a Kuomintang vívta. Így Mao majdnemhogy zavartalanul gyűjthette az erőit, készülve a háború utáni helyzetre. Ez nem tűnik így túl tisztességesnek, de tegyük hozzá, Mao a nacionalistákkal való együttműködéstől se remélhetett volna sok jót, szóval más választása aligha volt. Mindenesetre a számítása bevált.