Magyarország miért tartott ki 1944-ben a végsőkig a vesztes németek mellett?

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Horthy a kiugrásra csak félszívvel szánta el magát még október 15-én is. Már rég bent jártak a ruszkik az ország területén, ő még akkor is tán valami csodára várt, hogy mégis megfordul a háború menete.

Legkésőbb a románokkal egy időben, határozottan és meglepetésszerűen ki kellett volna ugrani, az még sokat segített volna Magyarország helyzetén a későbbi békekonferencián. De erre sajnos semmiféle határozott szándék nem volt meg a magyar vezető körökben.

Kérdező, hadd nyugtassalak meg, nem mi voltunk Hitler utolsó csatlósa, más szövetségesek jóval tovább tartottak ki Hitler oldalán. Sőt, mások még a kiugrási kísérletig sem jutottak el.

[link]

Továbbá az 5-ös válaszában is van pontatlanság. Horthy István 'meggyilkolására' nincs bizonyíték és a németeknek sem fűződött ehhez érdekük. Az ifjabb Horthy egy köztudottan rossz konstrukciójú repülővel szállt fel és balesetet szenvedett.

[link]

A kiugrás nem változtatott volna Magyarország 1945 utáni politikai berendezkedésében, sem a visszaállt államhatárokban.

"Bármi kellemetlen, ennek oka a társadalom véleménye. Lehet a dolgot szállasira kenni, de Szálasi véleménye nem érvényesülhetett volna, ha nem áll ki lelkesen mellette olyan sok ember."

- Mint amiképp ezt követően Rákosit? Szerintem ebben az embereknek van a legkisebb szerepe, és inkább írható a német megszállással létrejövő körülményeknek - hiszen Horthyt is azért nem távolították el kormányzói posztjáról, mert féltek a társadalmi ellenállástól, é nem akartak feszültséget. Az október 15-i kiugrást megelőző intézkedések, Horthy félreállítása, a fia életével zsarolva a kézjegyével(!) akarata ellenére kineveztetett Szálasi, mint miniszterelnök nem azt mutatja, hogy ezt társadalmi igény hívta életre, sokkal inkább a német megszállás, bármennyire közhelyes is, objektíven így van.

És ez nem "áldozati szerep", vagy " az állam felelősséghárítása", mint ami kritikaként előjött a Szabadság téren felállított emlékműnél is. Lényegtelen, hogy azzal mi volt a politikai szándék a felállítással, az is lényegtelen, hogy az esemény elszenvedői miként élik meg, és értékelik - torzítva a személyes érintettségen keresztül - a történteket. A realitás a fent felvázolt kép. Amiként az később megállt Rákosi hatalomban maradásával kapcsolatosan is, hiszen nem tömegakarat helyezte oda, ahova került. Szálasi szintén parlamenti ellenzéki szerepben volt. Választásokon nem jutott ennél feljebb.

"Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Horthy a kiugrásra csak félszívvel szánta el magát még október 15-én is. Már rég bent jártak a ruszkik az ország területén, ő még akkor is tán valami csodára várt, hogy mégis megfordul a háború menete."

Október 9-igéig még Tordánál, Erdélyben volt a magyar állás, amit eddigre már majdnem egy hónapja tartottak, és csak ezen a napon került kiürítésre. Október 9-től Debrecen előterében vívtak páncéloscsatát a szovjetek a német-magyar erőkkel, egészen október 26-ig.

Ráadásul a tárgyalások nem október 15-én kezdődtek Moszkvával, értelemszerűen addigra az már hosszú előkészületen volt túl, nem igaz tehát az a megállapítás, hogy már mélyen az országban lettek volna a szovjetek.

Ha ránézel a térképre és a szovjet előrenyomulás irányára, láthatod, hogy mi voltunk a legutolsók a német szövetségesek közül (román, magyar, bolgár, finn), akiket elértek a szovjetek.

Nagyon nagy részt földrajzi okai is voltak.

Ha te 10 méterre vagy a nagyfőnöktől én pedig csak 2 méterre, akkor esélyes hogy te leszel az, aki előbb elpártol tőle.