Milyen érzés volt bevonulni a katonasághoz?

Én 96-ban voltam oda.

Rosszul voltam tőle, utolsó héten a bevonulás előtt már minden bajom volt.Apám csak röhögött, de elmagyarázta a lényeget, hogy az van, amit ők mondanak. Ha úgy ítélik meg, hogy nem jól mostam fel, ne álljak le vitatkozni, inkább mossam fel még kétszer. Ezzel valóban sikerült jó benyomást tennem, így sok kellemetlenségtől kíméltem meg magam. Volt, akire rászálltak, aztán hónapokig adták neki a törődést.

Első éjszaka is szar volt, egy végtelennek tűnt az egész, azon járt az agyam, hogy kellene lelécelni. Igazából csak az tartott vissza, hogy az egész falu tudta és büszkébb voltam.

Aztán elkezdett telni az idő, egyre jobb lett (visszajönni még mindig szar volt), sőt a végén talán kicsit hiányzott is már az egész. Igazából vagy beálltál a sorba és ittál meg trógeroltál, akkor elég tűrhető volt, de ha lázadtál, akkor megjártad. Utólag is azt mondom, hogy bár voltak jó és emlékezetes pillanatok, egy baromság az egész. Fölöslegesen elvettek egy jó hosszú időt az életemből. Annyi pozitívum volt, hogy utána jobban becsültem a saját ágyam meg a szabadságot. Jó, hogy ma már nincs.

Nekem kicsit más volt a helyzetem , sok más Szerbiában élő magyarral együtt.

Be kellett vonulni , a nyelvet viszont nem nagyon ismertem ( a Szerb-Magyar határ mellett lakom ahol sokan nem tudnak szerbül , csak magyarul )

Az első hetek mondhatni szörnyűek voltak , nem tudsz kivel beszélni , nem tudod, mit is kérdeznek , mit mondanak a tisztek , stb.

Sokszor kérdezték , mért nem Magyarországra mentem katonának , nem akarták megérteni, hogy én szerbiai kisebbség vagyok .

De ha az ember akarja, eléri amit akar.

Igyekeztem megtanulni a nyelvet , megbarátkozni a többiekkel , és a feladatokat is teljesíteni .

Sikerült :)

A végére egész megszerettem , és tűzoltó beosztásig jutottam .

Néha eszembe jut , hogy egy két hétre szívesen vissza mennék :)

En lany vagyok, szoval nem voltam katona, apam meselt rola.

Lenyegeben tomeny szivatas volt szerinte az egesz, egy kezen meg tudja szamolni, hany logyakorlat volt. A tobbiben sikalas, takaritas, ha tudtak szerezni valahonnan, akkor meg ivas, cigarettazas. Utobbi kettore rendszerint meg az is raszokott, aki elotte soha nem csinalta.

Ertelmetlen feladatokbol se volt hiany, pl. hadgyakorlat cimen bepakoltattak veluk 100 db korhazi agyat egy akkora szobaba, ahova max 30 fert volna be, a 100 mar csak ugy, ha az orvos atmaszik rajtuk, hogy hozzaferjen a betegekhez. Hiaba magyaraztak persze, hogy ezt megis hogy oldanak meg elesben, nem kaptak normalis valaszt.

Na meg persze kulon hagyomanya volt az egymastol valo lopkodasnak is. Ha valakinek hianyzott valamije, egyszeruen lenyulta a masiktol, az meg szinten elcsorta valakiet stb.

Apukámtól amit tudok azt megpróbálom összefoglalni:

Az elején nem szerette, de mivel olyan barátokra tett sszert ott, akik máig megmaradtak, később megszerette és olyan beosztást kapott, ahol megbecsülték és szerette csinálni. Azon is múlik, hogy kik a feletteseid. Nemrég meglátogattuk a laktanyát ahol szolgált, és látszott hogy sok szép emlék köti oda.

#4 vagyok, miert vagyok lepontozva?

A kerdezo torteneteket, tapasztalatokat kert. En csakis azt irtam. Attol meg, hogy nektek mas volt, lehet a valasz hasznos. Amig nem teljesitettetek minden egyes laktanyaban szolgalatot, ne huzzatok le senkit, mert irhat valos dolgot.

Bevonulás

Kora reggel gyülekező egy művelődési házban, várakozás, adategyeztetés, várakozás, majd busszal egy laktanyába, várakozás, onnan ki a pályaudvarra, 200 km vonatozás, busz, érkezés Taszárra.

Várakozás az étteremben, adategyeztetés, várakozás, orvosi vizsgálat, fodrász, elvették a saját ruhát, megkaptuk a katonaruhát, alapfelszerelést, kaptunk valami vacsorát, majd felkisértek a körletbe és este 10-kor mindenki mint a tuskó az ágyba és aludt.

A kiképzés: ébresztő, ágyazás (természetesen ránc nem lehet,a takarónak 'elvágólag' kell lennie, melegitőben reggeli torna, átöltözés gyakorlóba, majd reggeli /kaja/ utána gyakorlatozás, akadálypálya, és az a nyűves menetgyakorlat, vigyázlépés.

Délben ebéd, valami oktatás, menetgyakorlat, majd vacsi, szabadfoglalkozás, levélírás, bakancpucolás,(mert annak ragyogni kell!), tisztálkodás, majd takarodó. Mindent időre.

A ruhát az ágy melletti kis ülőkére szabályosan hajtogatva feltornyozni (stokkizni), ha fél centit kilógot, akkor lerúgták, kezdheted újra. A kiképzés alatt talán kétszer lőttünk is az AMD-vel.

Az élet számomra nem volt annyira szokatlan, előtte voltam koleszban, de sokaknak nagyon szokatlan és nehéz volt.

Egy hónap után eskü, majd hazaengedtek eltávra, hétvégére.

Visszafele mindenki hozta a piát, én is alaposan berúgtam a vonaton.

A századhoz, szakaszhoz kikerülve az első fél év a 'kopasz' korszak, ilyenkor te vagy a ranglétra legalján, minden takarítást, wc pucolást is veled végeztetnek. Szokásos 'szívatás' az beöntés, ultrázás, több vödör víz beöntve a körletbe, szedd fel egy felmosóronggyal, durvább esetben pár zacskó ultra mosópor, fél méteres hab. :(

Időnként őrezolgálatot és hadtápszolgálatot is adni kellett.

A hadtáp az konyhai kisegítő, felmosás, krumplipucolás (500kg!), mosogatás. Mosogatni a délelött elhasznált, szétfoszlott felmosórongy darabokat használtuk. Guszta, mi? A reptéren tényleges szolgálatot adtam, ez viszonylag jó beosztás volt.

A második időszak, a gumi kor már viszonylag nyugodtan telt.

Jöttek új kopaszok, őket szívatták, a gány munkát, takarítást is ők végezték.

Kimenőnek nem volt értelme, a falúban nem volt semmi, az egyetlen kocsmába a tisztak jártak, igaz néha kilógtunk két faluval arréb, sört, pálinkát venni.

Havonta kaptunk egy eltávot, amikor hazamehetünk pár napra.

A harmadik időszakban 'öregként' már mindenki a végét várta, a kantinban kapható szabócentiből készült a CENTI, feltekerve, benzinbe áztatva, hogy kemény legyen, és rugózzon. Az utolsó 150 napon szertartásosan 1-1 cm-t levágva számoltuk vissza a napokat. A levágott cm darabokat a kopaszok és a gumik ünnepélyesen temették el.

Pár nappal a leszerelés előtt hazaengedtek civil ruháért, majd visszaérve leadtuk a ruhát, felszerélést és a kapott vonatjegy utalvánnyal irány haza.

Utólag jó poén (még a rossz dolgok is), de sok értelme, haszna nem volt.