Miért oszlatta fel a Tanácsköztársaság vezetése a Vörös Hadsereget a sikeres felvidéki offenzíva után?

"A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett. július 20-án kezdődött az eleinte sikeres tiszai támadás, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott."

[link]

Jó tudni, hogy ha a felek kapcsolata nem józan belátáson és önmérsékleten alapul,akkor kizárólag az erőviszonyok döntenek. Tehát kérdésedre válaszolva, bármit tehetett volna az Antant, amit csak elhatároz.

Ilyen a nagyhatalmak működése. Ilyen volt és ilyen lesz.

Azt tudták volna tenni, hogy délen francia seregek várakoztak.

Nézz meg egy korabeli képet.

Az elsődleges ok a támadás megindítására az volt, hogy a Magyarországon "kivívott proletárdiktatúra" eredménye ne kerüljön veszélybe egy teljes, csehszlovák-román-délszláv térhódítással.

Ugyanis az folyamatosan zajlott, jóval túlmutatva az egyébként megfogalmazottakon, és nem adta jelét, hogy lassulna.

A felvidéki hadjárat sikeres volt magyar részről, és ez megijesztette az Antant vezetését. Felajánlották Kun Bélának, hogy "nem avatkoznak bele" Magyarország belpolitikai és gazdasági átalakulásaiba (értsd: hagyják végbemenni a változásokat), ha leállítják a magyar erők támadóhadjáratát. Kun Béla pedig - csak ennyit akarva - el is fogadta. Stromfeld Aurél - sok tiszttársával együtt - ezt követően lemondott.

De a számítás nem jött be, a románok nem ürítették ki a Tiszántúlt, sőt, az ezt megcélzó - de már képzett tiszti vezetést nélkülöző - magyar támadás összeomlása után, gyakorlatilag menetből vették be Budapestet, és ezzel megdőlt a Tanácsköztársaság is.

Egyébként, ha ott, akkor nem is volt mód a beavatkozásra az Antantnak (illetve a közép-európai rendezés leghangsúlyosabb szereplőjének, Franciaországnak), és ezért fel is ajánlották, amit, az nem jelenti azt, hogy később sem lett volna lehetőség, hiszen Magyarországtól délre francia katonai csapatok álltak.

A proletárdiktatúra szervezni kezdte a Vörös Hadsereget a megszállók ellen. A Székely Hadosztály, ha nem is szimpatizált a kommunizmussal, alávetette magát a vörös kormány rendelkezéseinek. A székelyeket már a szociálliberálisok is ellenforradalmároknak tartották, a vörösök még jobban tartottak tőlük, ezért a félig-meddig szervezett vörös csapataikkal helyettesítették a székelyeket. Mielőtt a vörösök megerősödnek, a román francia erők április közepén offenzívába kezdtek, és rést vágtak a nemrég még a székelyektől körömszakadtáig védett fronton, majd a Tisza vonaláig benyomultak Magyarországra.

Bár majd az egész nemzet elvetette a bolsevizmust, tanács-köztársaságostól, vörös-kormányostól, az idegen megszállást sem tűrhette senki! Ily kételyek közt szerveződött a Vörös Hadsereg, majd állt csatasorba először a cseh légió ellen. A május végén kezdődő hadjáratban egy héten belül kizavarták a cseheket a Felvidék jó részéről, megszakítva összeköttetésüket román szövetségeseikkel. Az antant ultimátumában felszólította a vörös kormányt a Felvidék kiürítésére. A szovjet külügyi komisszár pedig rosszallását nyilvánította, hogy a magyarok szláv területet okkupáltak, annak ellenére, hogy elvtársaik első dolga volt a szlovák etnikumi területeken a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása. A vörös kormány jobbnak látta az antant, illetve szovjeték kívánságát teljesíteni és visszavonulást rendelt el. Tiltakozásként a Vörös Hadsereg parancsnokai visszaléptek, a hadsereg pedig kezdett feloszlani. Kivonat

Az antant igenis tudott "ránk" (úgy értem, a Tanácsköztársaságra) nyomást gyakorolni. Ugyanis a Felvidéken a csehek támadtak, Erdély felőle a románok és délről a szerbek. Ugyanakkor a Balkán felől egy komolya antant sereg nyomult észak felé (szóval nem Ausztrián és Németországon keresztül, hanem délről), ez az antant sereg volt az, amely Gallipolinál partra szállt, majd amikor Törökország kapitulált, akkor megindultak az OMM irányába. Szóval igenis komoly katonai potenciállal rendelkezett az antant a térségben. Magyarország ez ellen gyakorlatilag semmit nem tudott tenni.

A Felvidéket azért kellett kiüríteni, mert az északi hadjárat közben a románok átlépték a demarkációs vonalat (tehát azt a vonalat, amit az antant garantált, hogy azon túl nem fognak a románok jönni, ez kb. a mai román-magyar határon volt), és egészen a Tiszáig jöttek előre. Az antant azt ígérte, hogy ha kiürítjük a Felvidéket, akkor a románok vissza fognak menni a demarkációs vonalak mögé. Ebbe a kommunisták bele is mentek, kiürítették Felvidéket, viszont a románok cseszték otthagyni a Tiszta vonalát.

Ez olyan nagy arculcsapás volt számunkra, hogy rengeteg magyar úgy ítélte meg a helyzetet, hogy itt reménytelen bármit is tenni (képzeld el, mit érezhettek! egész télen harcoltak, majd feladták a területeket a semmiért!) és egyszerűen elkezdtek hazamenni. A Tanácsköztársaság ezután még a maradék hadseregével kétségbeesett támadást indított a románok ellen, de azok visszaverték őket. Ezután igazából Kun Béla elhagyta az országot, a kommunista hatalom összeomlott, és Magyarország politikai vezetés és hadsereg nélkül maradt, a románok pedig bevonultak Budapestre. :(