Hol találok olyan táblázatot ahol meg tudnám nézni, a második világháború előtt, melyik hadsereg hányadik volt a világ ranglistán?

A világháború kitörésekor:

Franciaországnak papíron erős hadserege volt, de csak kizárólag védekezésre tudtak gondolni:

-gyalogos hadosztályok: 66

-páncélos hadosztályok: 1

-gépesített hadosztályok: 0

-repülőgépek: 614

-vadászgépek: 170

-csatahajók: 9

-tengeralattjárók: 77

-repülőgép-hordozók: 1

A Szovjetunió mellett pusztán a számokat tekintve eltörpült minden, de ennek tapasztalatlan vezetése volt, mert a sztálini terror kiirtotta a hadsereg tisztikarának 90%-át:

-gyalogos hadosztályok: 96

-páncélos hadosztályok: 4 (a tankok többségét szétosztották a gyalogos alakulatok között)

-gépesített hadosztályok: 1

-repülőgépek: 1440

-vadászgépek: 1500

-csatahajók: 3

-tengeralattjárók: 55

-repülőgép-hordozók: 0

Az angolok a haditengerészetben bíztak, amely ekkor a világ legerősebb flottája volt. A Királyi Légierőt modernizálták ugyan de a Luftwafféhez képest kicsi volt, a szárazföldi hadseregnek pedig a hiányos felszerelés okozott komoly problémákat:

-gyalogos hadosztályok: 17 (ebből 12 nagyon hiányos volt)

-páncélos hadosztályok: 2

-gépesített hadosztályok: 0

-repülőgépek: 773

-vadászgépek: 1313

-csatahajók: 15

-tengeralattjárók: 58

-repülőgép-hordozók: 7

Lengyelország

-gyalogos hadosztályok: 30

-páncélos hadosztályok: 0

-gépesített hadosztályok: 0

-repülőgépek: 154

-vadászgépek: 159

-csatahajók: 0

-tengeralattjárók: 5

-repülőgép-hordozók: 0

A német hadsereg áttért a hadviselés új és gyors módszerére, ennek az eszköztára azonban 1939-ben hiányos volt. A haditengerészet fejlesztésének a befejezését 1942-re tervezték, a hadsereg nagy része pedig még mindig gyalog és ló vontatású járművekkel közlekedett, csak a korszerű légiflottával rendelkező Luftwaffe volt valóban felkészülve a háborúra:

-gyalogos hadosztályok: 86

-páncélos hadosztályok: 6

-gépesített hadosztályok: 8

-repülőgépek: 1174

-vadászgépek: 1516

-csatahajók: 5

-tengeralattjárók: 170

-repülőgép-hordozók: 0

Olaszország modern hadiflottát épített, amely kemény ellenfele volt az angoloknak a Földközi tengeren, az olasz légierő is elég fejlett volt de a hadsereg nagyon lemaradt a felkészülésben, ebből kifolyólag elég gyenge ütőképessége volt:

-gyalogos hadosztályok: 40

-páncélos hadosztályok: 2

-gépesített hadosztályok: 0

-repülőgépek: 800

-vadászgépek: 500

-csatahajók: 4

-tengeralattjárók: 115

-repülőgép-hordozók: 0

Amerikáról és Japánról nem találtam ilyen részletes adatokat, de a háború kitörésekor az előbbinek csak nagyon csekély mindössze 100000 fő körüli rosszul felszerelt hadserege volt, amit a 40' évek elején fejlesztettek hatalmas méretűre. Az ekkoriban már évek óta háborúban álló harcedzett Japánt pedig a számokat tekintve a Szovjetunió után a világ második legnagyobb katonai hatalmának tartották.

2# Amerika a saját gazdasági erejének köszönhette a felemelkedést, a német tudósoknak ehhez sok köze nem volt, maximum a náci üldöztetés elől menekülő USA-ba emigrált zsidó tudósoknak (pl atombomba kifejlesztése).

Ezt az akkoriban még elég kevés 100000 fős amerikai hadsereget sorozással nagyon hamar több milliósra duzzasztották. Mivel az USA elsősorban Japán ellen készült fel a háborúra és a csendes-óceáni hadszínteret (ahol a japánok már amerikai területeket foglaltak el lást Midway, Fülöp- és Aleut szigetek) tekintette elsődlegesnek így külön figyelmet kapott a légierő és a flotta építés. Az amerikai hadi gazdaság óriási erejét mutatta az is, hogy amikor a japánok Pearl Harbornál megsemmisítették az amerikai flotta nagy részét, mindössze pár hónappal később ennek a mennyiségnek többszörösét tudták kitermelni, nem sokkal később meg már döntő fölénybe kerültek a gyarmati hosszúra nyúlt gazdasági utánpótlási hadigazdaságot alkalmazó japánokkal szemben. Vizsgáljuk meg Japán és az USA hátországát, gazdaságát és hadseregét alaposabban:

USA

A háborús mozgósítás nagyon felpörgette az amerikai gazdaságot és hatékonyan vetett véget a gazdasági válságnak. 1940-ben a 8 milliós munkanélküli tömeg 1943-ra gyakorlatilag eltűnt, sőt enyha munkaerő hiány is lépett fel. A vas és acélművek 1940-ben a kapacitásuk 82%-án működtek és 67 millió tonnát termeltek. 1944-ben már 100%-on üzemeltek és 89 millió tonnával a világ vas és cél termelésének a felét adták! A bruttó nemzeti össztermék az 1939-es 91 milliárd dollárról 1945-re 214 milliárd dollárra emelkedtek, vagyis 235%-al növekedett.

A háborús mozgósítás egyik fő sodrát az egész társadalmat összekovácsoló áldozatvállalás adta. A katonai szolgálat nagyjából 15 millió embert érintett és a kormány arra biztatta a lakosokat hogy takarékossággal és nyersanyaggyűjtéssel támogassák a haderőt.

Hadifelszerelés tekintetében az amerikai Sherman nehéz harckocsi volt rendszeresítve, ami elmaradt ugyan a német és szovjet tankoktól, de mivel szinte kifogyhatatlan mennyiségben állt rendelkezésre mindenhol számbeli fölényben volt.

Fegyvereket tekintve az amerikai hadsereg a brit fegyvereket vette át, kivétel volt a híres Thompson géppuska ami az amerikai gengszterek kedvenc "munkaeszköze" volt és ami különösen hatásos volt közelharcban, fölényben voltak mind a német MP40 és japán gépfegyverekkel szemben is. Kitűnőek voltak az amerikai nehézbombázók is főleg a B-17 tett szert nagy hírnévre amit csak Repülő Erődként becéztek és messze a legnagyobb pusztítást tudta véghezvinni.

Az amerikai harcmodor egyébként a tömeges gyalogos rohamok helyett a repülőgépekre és bombázásokra helyezte a hangsúlyt, úgymond az ellenfél hadigazdaságát akarták kivéreztetni elsősorban és nem a személyi állományát. Mutatja ezt az is hogy arányiban az amerikai hadsereg (ami nagyjából 3-4 millió fő volt) nagyságrendekkel kisebb emberveszteséget szenvedett mint a németek, japánok vagy szovjetek. A háború végére amikor már minden romokban volt pedig nemcsak egy hatalmas hadsereg állt a rendelkezésükre hanem egy óriási gazdaság is ami megalapozta Amerika szuperhatalmi státusát is.

Japán

Ami az 1941 előtti gazdasági tervezést illeti a japánok úgy vélték hogy a Kína elleni háború nem fog sokáig tartani ezért totális mozgósításra nem is lesz szükség. A tradicionális nemi szerepekbe a nők munkavállalása nem fért bele és ez megnehezítette a társadalomnak a hadigazdaság érdekében történő átszervezését. A japán civilek örültek a gyors győzelmeknek de egy elhúzódó háborúra csak kevesen voltak felkészülve. 1941 decemberében amikor Japán hadat üzent az USA-nak a kormány igyekezett felpörgetni a gazdaságot. 1944-ben az ország 74 millió lakosából már 35,5 millió dolgozott. Ekkorra már a 25 évnél fiatalabb nőket is munkaszolgálatra osztották be. A szegényes mezőgazdaság a háború elhúzódásával egyre kevésbé tudta ellátni a túlzsúfolt szigetet, a gyarmatokról is akadozott a behozatal, mert a hajók többségét háborús célokra lefoglalták. A jegyrendszer végülis totálissá vált és hosszútávú következményeket okozott. 1942 elején egy japán polgár már csak napi 330 gramm rizst kapott. A tengeri kereskedelemből kivont hajók miatt (aminek nagy részét az amerikai flotta megsemmisítette) pedig már 1944 őszére alig maradt élelmiszer kereskedelem lebonyolítására alkalmas teherhajója. Általánossá vált az éhezés, ami 1945-re hatalmas méreteket öltött. Egyes elemzések szerint ha a háború még egy évig elhúzódik a japán lakosság 25%-a halt volna éhen! Ennek az éhezésnek súlyos társadalmi szerepei is voltak. A japán fiatalok a hiányos táplálkozás miatt 1946-ra kisebbek és alacsonyabb testsúlyúak voltak mint a tíz évvel korábbi korosztály, a túlzsúfolt városokban meg mindennapossá vált a tuberkulózis. Az emberek megállás nélkül dolgoztak vagy próbáltak egy kis élelmet összekaparni. 1944 novemberétől a háború végéig az amerikai bombázók több mint 160000 tonna robbanó és gyújtó bombát dobtak le, lerombolva a japán városok kb 25%-át, az ipari létesítmények 42%-át.

Miközben a civilek éheztek és szenvedtek, a frontokon a hadsereg a megnyúlt utánpótlási vonalak és csökkenő termelés miatt egyre kevésbé tudta tartani magát. A japán repülőgépek a Zero-k ugyan gyorsak voltak és fejlett támadó fegyverekkel rendelkeztek viszont nagyon gyenge védelmük miatt sorra szedték le őket. A sorozatos kudarcokhoz az is hozzájárult hogy a japán hadvezetés sok helyen elég rendesen alábecsülte az ellenséges amerikai hajók és katonák számát, ami fokozatos félreértéseket, dezinformációkat és állandó taktikai módosításokat eredményezett tehát a hadsereg ütőképességét nagy mértékben rontotta. A japán katonáknak viszont egy nagy előnyük volt az amerikaiakkal szemben mégpedig a végsőkig kitartó fanatizmusuk. Nem ismerték a megadás szót és úgymond a hegy hátán is megéltek, inkább embert ettek, összeégtek, kínok között meghaltak de akkor se adták meg magukat. Egész háború alatt mindössze pár tízezer japán katona tette le a fegyvert ami óriásian alacsony szám. Hátrányban voltak viszont egészségügy terén. A lőtt sebek, apró karcolások az igénytelen környezetben gyorsan elfertőződtek és üszkösödésnek indultak, ezzel szemben az amerikai hadseregben ekkora már rendszeresítve voltak az antibiotikumok amivel rengeteg életet mentettek meg. Az egész csendes-óceáni háború kulcsa a hajók voltak, figyelemre méltó a japán hajóállomány vesztesége ami 1942-ben nagyjából 15%-volt, 1943-ban már 30%, 1944-re 90%, 1945-re pedig 80%-os volt. A japán hadsereg létszámát olyan 5-6 milliósra teszik.

Jó hírem van találtam végre pontos adatokat az összes hadviselő félről. A katonai szolgálatra bevonultak száma 1939-1945-ig:

Szovjetunió: 20 millió

USA: 16,4 millió

Franciaország: 5 millió

Anglia: 4,7 millió

Jugoszlávia: 3,7 millió

Kína (kommunista): 1,2 millió

Kína (nacionalista): 3,8 millió

India: 2,4 millió

Lengyelország: 1 millió

Belgium: 800 ezer

Kanada: 780 ezer

Ausztrália: 680 ezer

Hollandia: 500 ezer

Finnország: 250 ezer

Csehszlovákia: 180 ezer

Görögország: 150 ezer

Új-Zéland: 150 ezer

Dél-Afrika: 140 ezer

Norvégia: 25 ezer

Dánia: 15 ezer

Spanyolország: 40 ezer

Németország: 11 millió

Japán: 7,4 millió

Olaszország: 4,5 millió

Románia: 600 ezer

Bulgária: 450 ezer

Magyarország (a trianoni országterületen): 350 ezer