Miért kontárkodott bele Hitler tábornokai dolgába?

Ez a nácizmus egyik Achilles-sarka.

Mivel a Führer maga a nagybetűs Mindenható Isten, ezért mindent jobban tud mindenki másnál, tehát folyamatos bizonyítási kényszer alatt áll, hogy megmutassa az alattvalóknak, hogy ő a tévedhetetlen faxagyerek, ezért mindenbe beleugat, hogy bizonyítsa a saját alkalmasságát.

Aztán persze emberileg lehetetlen mindenhez a legjobban érteni és tökéletesnek lenni és ebből vannak ezek a bajok is.

Az ilyen emberek, mint amilyen Hitler is volt (sokan voltak előtte és lesznek utána is ilyenek), nekik szükségük van arra, hogy megmutathassák, hogy mekkora janik. Mondván látjátok ti a tábornokok erre szakosodtatok, de én megmondom nektek a tutit, holott (bár ezt nem mondom) nem értek hozzá. Ettől érzik magukat valakinek. Ennyi az egész.

Erre a legjobb példa Sztálingrád ostroma. A tábornokok bele se vették a tervekbe. Ők a célt látták, a bakui olajmezőket. És nem akartak erre lekötni jelentős erőket. De Adolf ott is megmondta a frankót, azt lám mi lett belőle.

2-3-4:

Sztálin is a mindenható Isten volt az egész Szovjetunióban, mégis annyival több agya volt Hitlernél, hogy elképesztően sokszor hallgatott a tábornokaira. Sokkal többször, mint Hitler. 1943-ban pl meggyőzték őt, hogy Kurszk környékén a kiszögellésnél ne ők támadjanak, hanem várják meg amíg a németek támadnak és őröljék fel őket. És később is hadműveleti szinten rengetegszer meg tudták őt győzni a tábornokai, hogy hülyeséget beszél és inkább hagyja rájuk a döntést egy-két nagyon fontos dologban.

(Ezzel nem foglaltam állást, hogy kit szeretek jobban vagy kit kevésbé a kettő közül, pusztán a tényeket mondtam el.)

A válasz alapvetően Hitler totalizmusán alapult. Úgy építette fel a rendszert, hogy rajta kívül bárki pótolható legyen (lásd Rommel), de ez nem egy működő hadsereg mintája. Nem lehet egy háborút egyedül, direktben, erőből véghez vinni.

Hitler az élete végén már nem bízott senkiben, rengeteg tudatmódosítót szedett és folyton egy esetleges merénylettől félt (okkal egyébként). Érthető, hogy nem akart senkinek sem olyan hatalmat adni, amivel megdönthette volna az az adott személy az ő hatalmát.

Azonban a hadviseléshez nem igazán értett szerencsére.