Az I. VH-ban miért erőltették ezeket a nagy veszteséggel járó frontális lövészárok rohamokat?

Igen, először nem voltak meg a megfelelő eszközök más típusú hadviseléshez.

Aztán, amikor megjelentek, akkor sem voltak túl kiforrottak. A repülőkből kézzel dobáltak ki pontatlanul kis robbanóerejű bombákat, tankok csak lépésben tudtak haladni és a legtöbb modellt teljesen hibás szemlélettel tervezték. Például az A7V vagy a St. Chamond meg mindenre jó volt, csak épp egy támadást vezetni nem.

A korábbi háborúk pedig nem jók összehasonlítási alapnak. Tömegesen megjelentek a géppuskák, szögesdrót, sokszorosára nőtt a tüzérség tűzereje. Lövészárokrendszerrel, géppuskafészkekkel és szögesdrót akadályokkal gyalogsággal és lovassággal szemben nagyon jól védhető vonalakat lehet kialakítani. Az utóbbiban a tüzérség gyakorlatilag semmi kárt nem tesz és egy jól kialakított géppuskafészek is relatív biztonságos volt. A szögesdrót megakasztja a támadókat, a géppuskások kereszttüze meg lekaszálják őket. Korábban ilyen nem volt, az első Maxim-géppuskát az 1880-as években fejlesztették ki és az 1890-es évek közepéig nem is igazán használták.

Alapvetően hamar rájöttek arra hogy hülye dolog géppuskával szemben rohamozni, ezért próbálták megkerülni egymást. Aminek az lett a következménye hogy létrejött egy baromi hosszú, mindkét oldalon jól védett frontvonal, és kialakult az állóháború.

Mert tulajdonképpen ugye a korábbi háborúkban két fő opció volt, vagy lerohanták az ellenséget, vagy bekerítették és megvárták míg teljesen kifullad. Aztán jött a szögesdrót meg a géppuska, a roham innentől elbukott, egymás bekerítése sem jött össze, tehát kialakult egy fix frontvonal, amibe mindkét irányból pumpálták az embert és hadianyagot.

És ahogy írtad, kezdetben se repülők, se tankok, viszont a tüzérség az nem álom hanem inkább rémálom volt. Tekintve hogy egy egy nagyobb támadást több órás tüzérségi előkészítés előzött meg, és a katonák jelentős része a folyamatos tüzérségi támadásokba halt bele. És ahogy fentebb is írták, kialakultak a megfelelő védelmi rendszerek, géppuskafészkek, amik valamilyen szinten sebezhetetlenek voltak, így egy támadás ugyanúgy nagy veszteségekkel járt. Ráadásul amennyire volt utánpótlás a hátvéd alakulatoknál, annyira nehéz volt pótolni az embert és hadianyagot az első vonalbeli alakulatoknál. Így hiába jutottak előre pár 10 km-t, utánpótlás hiányában előbb utóbb elvéreztek, vagy visszavonultak a korábbi állásaikba.

A háborúra is elmondható hogy mindenki a saját kárán tanul, vagy még azon sem.

Rengeteg ilyen volt a történelem során. Lásd a géppuska ellen rohamozás.

De ha a modern hadviselést nézzük, akkor a jól felszerelt hadseregek is csődöt mondhatnak az aszimmetrikus hadviseléssel szemben. 56-ban az oroszok is tankokkal jöttek Budapestre, meg nyitott csapatszállítókkal, aztán hullottak is mint a legyek. Ugyanúgy Afganisztánban is megsínylették a Mujahedin harcosok ellen (akik persze kaptak nem kevés amerikai fegyvert).

Vagy ilyen hibás döntés volt, mikor az USA túl korán látta a légiharc rakétákban a jövőt. Az F-4 Phantom korai példányai nem kaptak gépágyút, amit később pótoltak. És a MiG vadászgépek elleni légiharc gyakorlására hozták létre a Top Gun-t. Vagy az Iraki és Afganisztáni IED bombák miatt kellett kifejleszteni az MRAP járműveket. És a jövőben is hasonlókkal váltják a régi Humwee terepjárókat.

feltűnt bizony csak nem volt más választásuk

egy brit tábornok mondta a háború után "Végre visszatérhetünk a katonáskodáshoz most hogy vége a lövészárok háborúnak" a lovasságra és egyéb addigra rég elavult dolgokra gondolt

ebből kitűnik hogy amikor már volt eszköz a kezükben pl tankok akkor sem tudták hogy és pontosan mire-mikor használják őket mert maguk a katonák nem voltak még olyan gondolkodási szinten hogy más lehetőséget lássanak