Aki trianon miatt panaszkodik az mért nem azokat okolja akik nem harcoltak ellene mint pl a törökök?

Kevés hadsereggel nehéz lenne visszaszerezni a területeket, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia (Kis-Antant) mellett ott volt az egész Antant. Egyébként mi is harcoltunk, csak elvesztettük a túlerő miatt, és jól bebuktuk.

Most meg nem támadhatjuk meg őket, visszaadni meg nem fogják.

Én azokat okolom, akik nem harcoltak ellene, illetve akik lehetetlenné tették a harcot ellene.

A törököknél azért más volt a helyzet. Ők csak a meghódított területeiket veszítették el. Mintha Magyarországtól csak Horvátországot vették volna el. Még ma is van bőven olyan területe Törökországnak, ahol nem is törökök élnek. A mai Kelet-Törökország gyakorlatilag a feldarabolt Kurdisztán nyugati része, nagyrészt kurd lakossággal.

A magyar pacifistákat is sokan okolják, de azért azt is látni kell, hogy Magyarország és Törökország helyzete nagyon más volt. Magyarország Európa közepén volt egy kisebb ország, ellenséges országokkal körülvéve, míg a törökök erősebbek voltak és a földrajzi helyzetük is sokkal kedvezőbb volt a megszállt területek visszaszerzésének szempontjából.

Ha Magyarország is keményen fellép az igazságtalan békefeltételekkel szemben, keményen harcol, akkor valószínűleg kedvezőbb békefeltételek lettek volna elérhetők, ki lehetett volna kényszeríteni a sopronihoz hasonló népszavazásokat és megtarthattuk volna a határ menti magyarlakta területeket, de Trianon, az ország feldarabolása akkor sem lett volna elkerülhető.

Voltak harcok, tájékozódj kicsit jobban. A Tanácsköztársaság három hadjáratot indított a hódítók ellen, először a Nagyvárad és Nagykároly felé nyomuló románokat támadták meg április közepén - sajnos a román hadsereg felülkerekedett, két hétig tartó folyamatos harcok árán egészen a Tiszáig nyomultak előle. A románokkal kötött fegyverszünetet kihasználva aztán a gyengébb csehszlovák csapatok ellen fordult a magyar hadsereg, május végétől kezdve az északi hadjárat során kiverték a csehszlovákokat a Felvidék kb. feléről (elfoglalták Miskolcot, Kassát, Érsekújvárt stb.). Sajnos az antant mindenféle ígérgetésekkel rávette a Tanácsköztársaságot a tűzszünetre és a területek feladására, úgyhogy a csapatokat visszavontuk, az antant meg a románok viszont nem tartották be az ígéreteiket. Ezután a magyar hadsereg a Tiszánál álló románok ellen fordult és indított támadást július közepén, ennek az eredményei pedig ismertek, a magyar hadsereg teljes veresége után a románok még Budapestet is elfoglalták.

Szóval nem ment jól a háború, azt viszont abszolút nem lehet állítani, hogy ne harcoltunk volna az ország felosztása ellen. A hónapokon át többé-kevésbé folyamatosan tartó hadjáratok után csak akkor tette le a fegyvert a hadsereg, amikor az utolsó egységeket is bekerítették, és az ellenállás lehetetlenné vált.

Amúgy nem árt tudni, hogy miközben a Tanácsköztársaság hadserege a csehek, szlovákok meg románok ellen harcolt, Horthy Miklós meg az ő "Nemzeti Hadserege" a világon semmit sem csináltak, csak ültek a tutiban, és a harcot helyettük is vívó magyar kormány ellen szervezkedtek. Na ezeket tényleg okolom Trianon miatt, hazaárulóként az utolsó egy szálig golyót érdemeltek volna.

Törökország helyzete egészen más volt.majdnem mint a Brit Birodalom.

De, ha nincs Atatürk, akkor lehet nem is létezne Törökország.

Voltak azért harcok itthon is, ha nem is olyan volumenűek mint a törököknél. Balassagyarmat, a Rongyos - gárda harcai stb. De volt egy impotens vezetésünk (Károlyi).

Valóban, a törökök szerencsések voltak, hogy volt egy Muszataf Kemáljuk, aki szembement a békediktátummal és megtartotta a mai Törökországot. Törökországot ugyanúgy szétkapják, mint minket, ha hagyják, csak a közepén maradt volna valami darabka Anatóliából.

A fentieket kár felhozni a trianoni sérelmek ellen, ez csak megerősíti azt, hogy kell és lehet is tenni az igazságtalanság ellen.

Nekik sikerült - nem sírnak.

Nekünk nem - sírunk.

Mi a gondod?

A Tanácsköztársaság honvédő harcait még Horthyék is elismerték, a lepontozókkal ellentétben.

A Vörös Hadseregben szolgáló tisztek jelentős része később, a Magyar Királyi Honvédségben is magas beosztásba került.

Csak néhány példa:

Sztójay Döme (miniszterelnök),Werth Henrik (vezérkari főnök),Jány Gusztáv (őt nem kell bemutatnom...)

Csak szegény Stromfeld Aurélt - aki a legtöbbet tette - hurcolták meg. Három évi börtönre, katonai rangjának és rendjeleinek elvesztésére ítélte a hadbíróság és nyugdíjától is megfosztották. 1927-ben meghalt. 1930-ban Stromfeld özvegyének Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előterjesztésére az államfő a mindenkori ezredesi nyugellátásnak megfelelő kegydíjat adományozott.