Ha egy szibériai hadifogolytáborból megszökött valaki, akkor mennyire mentek utána és keresték őt?

Hő kamerával keresik. Ha megvan a kamerán akkor érte mennek, de jó eséllyel 2-3 napig sem bírja az ember.

Egyébként az orosz börtönnél csak két rosszabb dolog van: eltévedni Szibériában vagy megszökni a börtönből, de elkapnak.

Annál kicsit jobban mint a filmen. A film végén az orosz tiszt hátralép és átengedi a hídon. A valóságban ilyen nem igazán esett meg. Még a nyolcvanas évek végén is, mikor itt a falunkban bújkált egy katonájuk aki megszökött, kijöttek és csak egy rövid sorozatot hallottál...

És ez a saját emberük volt, nem egy ellenséges katona a háború után.

Van még egy ugyanilyen témájú film:

The Way Back

[link]

[link]

[link]

"A szabadság felbecsülhetetlen értékű kincs, és az ember akár a lehetetlenre is vállalkozik, hogy visszanyerje azt. Ez a gondolat jár a fejében néhány hadifogolynak is, amikor eldöntik, hogy megszöknek a szibériai gulagból, és bármi áron is, de hazajutnak. Hat rab indul útnak, hogy eljussanak Indiába, köztük az amerikai Mr. Smith (Ed Harris), az indulatos orosz, Valka (Colin Farrell) és a fiatal lengyel srác, Janusz (Jim Sturgess), valamint hozzájuk csapódik egy árva lengyel lány, Irena (Saoirse Ronan), aki szintén az életéért menekül. 4000 mérföldet kell megtenniük gyalog a Takla-Makán sivatagon és a Himalája fagyos csúcsain keresztül. Az út a biztos halállal egyenlő, a kis csapat szökevénynek azonban ez az egyetlen esélye, hogy újra szabad emberként éljenek."

Olvastam valami könyvben régen, hogy a német munkatáboroknál úgy ment, hogy 72 óráig kerestek, aztán abbahagyták. Valami fószerék úgy léptek meg, hogy terepen gödröt ástak, műszak végén nem mentek vissza, hanem ebben bújtak meg 3 napig, aztán indultak el. Hogy mennyire igaz, nem tudom.

Azt ugye tudod, hogy a Gulag Szibériának melyik részén található? Nincs az az ember, aki ott egyedül túlélné télen, másrészt Szibéria nagyobb, mint egész Európa...

Valójában szinte alig.

Szibéria azért volt alkalmas a büntetőtáborok helyszínéül, mert lényegében járhatatlan volt. Ahol pedig lehetett közlekedni (vasút, néhány közút) ott szigorú ellenőrzés volt. Még a Szovjetek sem utazhattak engedély nélkül.

A szökés egyet jelentett az öngyilkossággal. Ezt mindenki tudta. Ha nem a hideg, vagy valamilyen állat végzett veled, akkor egyszerűen a kimerültségtől és az éhségtől haltál meg az erdőben 1-2 nap alatt.

itt a környéken élt három ember is aki megszökött, és túlélték.

olyan kalandjaik voltak, amit ma sokan nem is hinnének, de meg m mernék csinálni.

sajnos mindegyik meghalt, de kaptak kitüntetést.

nem együtt szöktek, hiszen rengeteg gulag volt akkoriban, a sors fintora hogy szinte egy helyen laktak kis hazánkban.

Nagyapám, miután túlélte a holokausztot (a poén az, hogy nem is volt zsidó, de Radnótival egy ideig együtt kényszermeneteltek, csak őt nem végezték ki) még táborozott egy kicsit a Szovjetunióban (igaz nem Szibériában, hanem Ukrajnában).

Többször is mondta, hogy eszébe se jutott a szökés, mert a semmi közepén voltak, télen rettenet hideg volt, nyáron meg tikkasztó meleg. Egy legyengült táborlakónak esélye nem volt a vadonban. Úgy mentek ki dolgozni, hogy húsz fogolyra jutott egy őr, mert tudták, hogy úgysem próbál senki szökni, aki meg mégis megszökik, azt meg megöli a vadon.

Dehogy keresték... A filmek jóllakott rendezők agyszüleményei fűtött mozihelyiségek izgalomhiányban gyötrődő nézői kielégítésére.

Akiknek dolga lett volna a tábor őrzése, ugyanúgy nem volt se rendes cipejük, se elég ennivalójuk. Fáztak. Nyomor volt ott, nem kicsi. Egyáltalán nem volt arra feleslegben energia, hogy pár szökevény miatt nekiálljanak futkosni a végtelen erdőkön keresztül azokban a mínuszokban. Őrültek ám azok is, ha luk van a fenekükön. Egy ilyen munkatábor nem arról szólt, hogy név szerint XY-t majd jól megbüntetik ott. Volt egy kvóta, mennyi embernek kéne dolgozni. Ugyebár jó néhány millió férfi ember a háborúban meghalt, valakinek dolgoznia is kellett. Ha nem volt meg a kvóta, hoztak oda újabb turnust. Kész. Nem az a szempont, hogy ki dolgozik ott, hanem hogy folyjon a munka. Hát azt se tudták, kik vannak ott, kit keressenek. Nem csak szerintük "bűnösöket" vittek el dolgozni az oroszok. Ha nem voltak elegen a teherautóra, vitték, aki véletlen rosszkor volt rossz helyen. Legyen az szlovák, éppen hazatámolygott zsidó, vagy akár illegális kommunista. Tele vagyunk ilyen képtelen történetekkel. Meg se tudták rendesen értetni magukat egymással, ki ott a jó meg a rossz ember. Az elvivőknek csak az volt a dolguk, hogy meglegyen az elvitt létszám, különben őket rúgják sxggbe. Aki bűnös volt, dolgozzon büntetésként, aki nem, az meg akkor dolgozik hitből az újvilágért. El volt ezzel intézve.

Sokan - élelmesebb fajták - fogták magukat, és ha lehetőség volt (éppen nem néztek rájuk) elsétáltak, és hazajöttek. Mindenkinek megvan az ilyen-olyan nagybácsi meg a harmadik szomszéd hasonló történetekkel. Sőt, azért is az ő történeteik ismertek, mert ők azok, akik hazajöttek. Mert akik nem voltak ilyen élelmesek, azok meg aztán nem jöttek haza. Belehaltak ott a körülményekbe, vagy később a megromlott egészségi állapotukba. Volt, aki úgy jött haza, hogy leszállt a teherautóról, aztán egy visszairányba haladóra felkéredzkedett, és maguk az oroszok hozták vissza. Határozott kiállás kellett, aztán valahogy elgagyogni-mutogatni, mért kell neki arra mennie. Papír úgysem volt róla, ki kicsoda, meg aztán ha lett volna, mond az valamit? Az orosz (vagy mondjuk tatár) sorkatona meg nem biztos, hogy tudta, mi a különbség Magyarország és Egyiptom között. Ha szerencséje volt hazahozták. Aki viszont meg sem próbálta, na azok a rokonaink, szomszédjaink már nem meséltek, mert nem élnek. Valószínűleg később már nem lehetett volna csak úgy közlekedni a Szovjetunióban, meg országhatárokon át, de a háború után években még elég nagy fejetlenség lehetett.