Hogy alakult volna szerintetek a második világháború, ha a Normandiai partraszállásnál a németek sikerrel megakadályozzák az angol-amerikai partraszállást?

"És nem tudjuk, Hitler tudósai milyen messze voltak az atombombától például, vagy a V-1 és V-2 tökéletesítésétől."

Nagyon messze voltak az atombombától, még az elméleti munka alapjaival sem végeztek, és semmiféle urándúsító kapacitásuk nem volt jóformán. Los Alamos egy kisebb város volt, ahogy később Arzamaz-16 is a szovjeteknél, márpedig egy ilyen projektet nem lehetett volna föld alatt végezni. A német atombomba program hasonlóan a japánhoz csak virtuális volt.

A V-1 egy tökéletlen és drága fegyver volt, amit simán le tudtak lőni a brit vadászgépek.

A V-2 gyártása pedig óriási erőfeszítéseket igényelt és semmit sem hozott, több ember halt meg a gyártása közben, mit ahányat megölt, ráadásul katonai értelemben ez egy használhatatlan terrorfegyver volt, amivel csak városokat lehetett eltalálni.

Albert Speer mondta a háború után, hogy ha nincsenek Hitler megalomán ötletei, akkor fél évvel tovább biztos kitartott volna Németország. Na persze akkor megkapták volna a maguk kis atombombáját, tehát sok szempontból jobban jártak így.

Az amcsik kénytelenek lettek volna betartani az egyességet, és az oroszokkal és Magyarokkal karöltve 1 hónapon belül befejezniük a háborút. Dehát gazdaságilag jobban megérte k..va sok lőszert ellőni és marha sok embert feláldozni.

És természetesen mi szívtuk meg ezt a legjobban.

---

Anonymus

"Azok után is próbálkoztak volna ?"

Nem nyüszítve rohantak volna békét kérni 'dolfi" bácsihoz. Ezt szeretnéd hallani, mert ez nem történt volna meg!

Ha valóban visszaverik a partraszállást, az meggyőzte volna például a brit vezérkart, hogy Arthur Harrisnak van igaza (ő végig állította, hogyha elég várost rombolnak le és elég munkást ölnek meg, akkor a német ipar összeomlik), és megvalósult volna az álma arról, hogy éjszakánként 4-5000 bombázó keljen útra a német városok lerombolására, a néhány száz helyett, és persze akkor az amcsik sem a kivénhedt B-17-esekkel szerencsétlenkedtek volna, hanem ide jönnek ezerszám a B-29-esek is Japán helyett. Ettől a géptől annyira féltek a németek, hogy már attól becsinált a teljes Luftwaffe vezérkar, mikor egy B-29-es átrepülte az Atlanti-óceánt. Mert tudták, hogy ez egy számukra gyakorlatilag lelőhetetlen magasságban repülő bombázó lett volna.

Ez pedig csak a légi háború vetülete.

Szerinted nem küldtek volna egy brutális erősítést az olaszországi egységeiknek? Vagy nem próbálják meg másutt a partraszállást?

"Ha a közelben lettek volna a Párducok és a Tigrisek, a partraszálló Sherman-eket szétlőtték volna."

ne haragudj, de ilyen hülye érvelést... kb 14 éves koromban mondogattam ilyeneket... a partraszállás egy hadművelet volt, aminek sikere vagy bukása rohadtul nem Párducokon, Tigriseken és Shermanokon múlott, nem pedig pár harckocsi összecsapása

A partraszállás sikere a bombázások hatékonyságán illetve a partszakasz vonalainak mögé ledobott ejtőernyős elit alakulatokon múlott. Ez meg is történt, a cél az volt, hogy megzavarják a német védelmi erőket.

Nem a teljes partszakasz volt olyan véres küzdelemmel teli, csak a Jutah és az Omaha part. E kettő a leghíresebb, mert innen nem vonták vissza a németek a védelmet. Így itt esett el a legtöbb amerikai partraszálló. Ha a teljes partszakaszon meghagyják a tüzérségi védelmet és a bevethető gyalogságot, akkor visszaverik a támadást értelemszerűen. Ám a legtöbb partszakaszon minimális volt az ellenállás és eléggé gyorsan befoglalták. Onnan aztán oldalról nyomás alá helyezték a két kritikus partszakaszt így idővel azokon is csökkent a tüzérségi nyomás.

A partraszállás összességében jól volt előkészítve. Bár tény, hogy kimenetelében sok esetben közrejátszott a szerencse is, így például az ejtőernyős egységek nem a kijelölt zónákban landoltak, voltak, akik kilométerekkel arrébb értek földet.

Ennek okán a németek is nyilván megzavarodtak, mert ők értelemszerűen ezt valamiféle taktikának gondolták, ám nem láttak benne értelmet, így nem tudták eldönteni, hogy hova koncentrálják a visszavont védelmi erőket, így a Német egységek nem tudták időben felvenni a védelmi pozíciókat.

Az biztos, hogy marha nagy volt a kavarodás, a mai hadtörténészek is igen jókat elvitáznak azon, hogy pontosan mi is történt szándékosan, és mi történt a puszta véletlennek köszönhetően.

A jó előkészítés és kivitelezést az is mutatja, hogy a becsült veszteségek messze elmaradtak a várttól, így voltaképpen az amerikai hadvezetés teljes mértékben sikerként könyvelte el a támadást.

"A partraszállás sikere a bombázások hatékonyságán illetve a partszakasz vonalainak mögé ledobott ejtőernyős elit alakulatokon múlott."

A bombázások épp szinte teljesen hatástalanok voltak, jóval a védvonalak mögött csapódtak be a bombák. Az elitalakulatok is csak korlátozott mértékben teljesítették a feladatukat.

"Jutah és az Omaha part. E kettő a leghíresebb, mert innen nem vonták vissza a németek a védelmet. Így itt esett el a legtöbb amerikai partraszálló."

Jutah, ezt fájó volt így látni, nem kell oda a J. Utah. Nem a legtöbb, hanem az összes amerikai partraszálló ott esett el, mivel a Gold, Sword, Juno partszakaszokon britek, kandaiak, stb voltak.

A partraszállás bár jól elő volt készülve, azért a véletlenen rengeteg múlott, a sikerét én egyszerűen annak tudom be (a teljes légi fölény mellett), hogy egyszerűen túlerőben voltak az adott területen a szövetségesek. Ők tudtak koncentrálni erőket, míg a németeknek szinte egész Franciaország partjára figyelniük kellett (hol jobban, hol kevésbé).