Milyen volt a Napoleoni időkben a gránátos katona?

Tény, hogy veszélyes volt gránátosnak lenni, mert az első sorokba voltak beosztva, de nem egyedül mentek és volt puskájuk is, ha kifogynának a gránátokból. Hogy jó messzire tudjanak dobálni, a legmagasabb és erősebb katonákat osztották be hozzájuk és olyan teniszlabda méretű öntöttvas gránátokat hajigáltak az ellenségre. Optimális esetben nem haltak meg a saját gránátjuktól :)

[link]

A gránátos mint olyan valamikor a XVI-XVII.században jelent meg. Ezek általában az akkori, nyomorult, alultáplált jobbágy-ivadékok között "szép szál gyerekek" voltak.

Szóval ezek a legények az átlagtól magasabbak és erősebbek voltak, akik képesek voltak egy 30-50 dkg nagyságú robbanó golyót (gránátot) eldobni kb 30-50 m távolságra. Ez a távolság megfelelt az akkori sortűz távolságának. ( A golyók fém vagy agyag (cserép) gömbök voltak lőporral megtöltve, és gyújtózsinórral ellátva amit dobás előtt meggyújtottak).

Innen indult a gránátos név, idővel ez átragadt a válogatott magas legénységre. A Napoleon-i időkben a gránátos már inkább a szép magas válogatott legényeket jelentette mint a valódi "gránátdobót".

A porosz illetve francia haderő gránátos alakulata már 180 cm körüli, magas süveget viselő puskával és szuronnyal ellátott , válogatott gyalogos katona volt.

"A gránátos kifelyezés" inkább a magasságra terjedt ki, nem a harckészségre.

Az ellenség elrettentése volt a cél"a szépszál delivitézek láttán".

Kétségtelen, hogy hordoztak magukkal különböző lő-és tűzfegyvereket, de nem a használaturól voltak hatékonyak és célravezetőek, inkább az elrettentő bátorságuk volt mérvadó.

Lefordítottam nektek az angol wikipédia cikkét :)

[link]