Valaki tud mesélni az 1956-os forradalomról?

Ez egy érdekes cikk:

[link]

"személyes tapasztalatok vagy mások által elmesélt személyes tapasztalatok."

Ilyet linkeltem.

Az 1956-os forradalom közel sem volt olyan amilyennek beállítják. Mindenki a fővárosról beszél, de pl. a testvérem '56 november első napjaiban született Miskolcon, vidékről - Szerencs - simán el lehetett jutni a kórházba és vissza. Szerencs mellett élek, nálunk a faluban sem volt nagy felhajtás azt leszámítva, hogy a Tanácsházánál elégették a papírokat. Nem volt lövöldözés, elfogyott a tüzelnivaló elmentek a kocsmába, megittak valamit és hazamentek. Több ember fejébe is megfordult, hogy disszidálni kellene - apáméba is - de mire átgondolták már 'rendeződött' a helyzet. Mit csináltak ? dolgoztak tovább. A falusi 'parasztot' mindig is inkább a megélhetése vezette nem a politikai nézetei - már ha voltak. Apám már a II. világháborúban is élt - kölyök volt és nagy gazember - elmondásai alapján az ember teljesen más képet fest a megszállókról és a felszabadítókról.

Falusi kocsmánkban sok idős törzsvendégünk volt, ilyen pl. az az ember is aki '56-ban párttitkár volt nálunk. Soha nem volt arról szó, hogy harag lenne a történtek miatt vele korabeli emberekkel.

Mindent összefoglalva falun más volt :)

Könyvtárnyi irodalma van. Valóban a fővárosban történtek a jelentős dolgok, nekem még volt szerencsém Pongrátz Gergellyel személyesen beszélgetni amíg élt. Fantasztikus, hogy mit meg mertek csinálni, felkészületlenül, kézifegyverekkel szembeszállni a harckocsikkal. És hosszú ideig sikerrel.

Faterom gyerek volt, kilenc éves, valahol az 5 - ös út mellett laktak abban az időben, ő látott vasúti átjárót, amit ronggyá koptattak a tankok. Látott szekeret amiről a paraszt épp, hogy le tudott ugrani, a tankok lovastul mindenestül kilapították a szekeret.

Anyukám négyéves volt, úgy volt, hogy mennek Amerikába, de nagyon beteg lett és ez elmaradt. Nagynéném elkószált valamerre és orosz katonák vitték vissza a nagyszüleimhez, mondván ne császkáljon a gyerek az utcán ilyen egészségtelen időben. Anyám emlékszik amint az orosz katonák heringként feküdtek a teraszukon fedezékben és még golyó is repült be az ablakukon.

Volt egy csendes nőtüntetés valamikor '56 decemberében, ez egy gyászfelvonulás volt az elesettek emlékére. Apai nagyanyám épp Pesten volt, valamit csencselni, élelmiszert beszerezni, rokonokat látogatni vagy már nem emlékszem miért, de őt is berántották a résztvevők a sorok közé, így ő is ott volt ezen az eseményen.