Az 1. vagy a 2. világháború megnyerése lett volna jobb Magyarországnak?

Ha nem vettünk volna részt sem az első, sem a második világháborúban, Nagy-Magyarország valószínűleg akkor sem létezne. Ha Európában körülnézünk, a XX. században minden nagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség önálló államot harcolt ki magának. Viszont legalább a többségében magyarlakta területek hozzánk tartoznának, hiszen senkinek nem lett volna jogalapja büntetés címén elvenni tőlünk.

Biztosan sokan megfojtanának ezért a kijelentésemért, de vállalom: a magyarság tragédiája nem Trianonnál kezdődött.

Igazából amit írnak, hogy jobb lett volna kimaradi, ez igaz, de megvalósíthatatlan lett volna.

Az viszont nem biztos, hogy elszakadtak volna a kisebbségek, hiszen az is egy reakció volt, illetve a horvátok többször ki is fejtették, hogy jó nekik a Szent Korona alatt, illetve nem is nagyon engedtük volna.

17:53-as

Én egyetértek veled. A dolgok sokkal korábban lettek elcseszve.

Tudja valaki, hogy mikor nyertünk utoljára háborút ? Hunyadi Mátyás volt az utolsó ?

Egyébként szerintem az I. VH elvesztése a nagyobb gond.

Én is a 17. 53-as véleményét osztom. Nagy-Magyarország is és a Monarchia is mindenképpen széthullott volna előbb vagy utóbb. Persze ez végbemehetett volna számunkra sokkal kedvezőbben is és legalábbis a magyar többségű területek megmaradhattak volna.

Az elsőből a Monarchia részeként nem tudtunk volna kimaradni. Bibóval értek egyet, aki szerint a kiegyezéskor csúsztunk félre, egy hanyatló, széteső birodalomhoz kötöttük a magyarság sorsát. Vagy az akkori magyar vezetésnek nem kellett volna elleneznie az 1871-ben tervezett osztrák-cseh kiegyezést és a Monarchia trializmussá alakítását. Akkor a csehek is a hatalom részeseivé váltak volna, mint mi és így 1917-18-ban nem tudták volna eladni az antantnál a szegény elnyomott nemzet mesét magukról. Nagy-Magyarország végét éppen Csehszlovákia elismertetése jelentette.

A másodikba semmiképpen sem lett volna szabad katonailag is önként beszállni a németek oldalán, ezt szegény Teleki Pál pontosan látta annak idején. De még az is számított volna, ha 1944-ben sikerült volna a románok és a szlovákok előtt kiugranunk a háborúból (pl. március 19-én)és tevőlegesen is részt venni a németek elleni harcokban. Akkor már mindenki tudta, hogy a náciknak vége és azoknak is, akik kitartanak mellette. Egy néhány hónapos román megszállás is vállalható lett volna, ha ennek fejében utána megmaradtak volna a bécsi döntésekkel visszaszerzett területek, vagy legalább egy részük. Még ha az az október 15-ei kiugrás sikerült volna, még az is számított volna. Magyarország háború utáni határainak megállapítása egészen október 15-ig nyitott kérdés volt, ezt a korabeli levéltári források alapján pontosan tudjuk.

nem feltétlen kellet volna szétesnie csak kellet volna valami ami egyesíti az Osztrák Magyar embereket

1 közös hit valamiben 1 közös zászló...

és nem azt nézte volna Bécs hogy mi jó neki hanem hogy mi lett volna jó a birodalomnak

a szakadár kisebbséget fel kellet volna számolni míg lehetett

persze csak a szakadárokat aki magyarul vagy németül beszélt és a Monarchia állampolgárának vallotta volna magát az minden további nélkül élhette volna az életét

Magyar Osztrák barátság és megbékélés kellet volna mindenek előtt szerintem

és erősek lettünk volna

"csak" ennyi kellet volna...

"nem feltétlen kellet volna szétesnie csak kellet volna valami ami egyesíti az Osztrák Magyar embereket

1 közös hit valamiben 1 közös zászló... "

Én abban látom a legfőbb problémát a Monarchia feltételezett túlélésével kapcsolatban, hogy az osztrák-németeket mindig kihagyjuk a számításból. Sokan írtak már róla, hogy ha föderalizálták volna a Monarchiát, akkor az biztosan megmarad. Ezzel csak az a gond, hogy a németek számára ennek nemigen lett volna értelme, mert ebben az esetben számarányukból adódóan kisebbségbe kerültek volna a saját birodalmukban. Egy szláv és magyar többségű és vezetésű Monarchia jött volna létre. Az osztrákokat csak addig érdekelte ez az államkeret, amíg ők irányíthatták azt. A 20. század elejétől az osztrákok körében egyre inkább erősödött az Anschluss gondolata, azazhogy jobb lenne a Monarchia német lakosságú területeit bevinni a Német Birodalomba, a többivel meg csináljanak a magyarok meg a szlávok, amit akarnak. A nacionalizmus a német lakosságot is jellemezte, nem csak a kisebbségeket. Persze időnként egyes osztrák gondolkodók, politikusok is eljátszottak a föderalizálás gondolatával, ezek a tervezetek azonban mindig Nagy-Magyarország feldarabolásával kezdődtek a Monarchia keretein belül. Erre meg persze a korabeli magyar vezetés és közvélemény aligha lett volna önként hajlandó.

a 2. vh-t jobb lett volna, mert ha az elsőt megnyerjük, még nem leszünk függetlenek...

a 2. vh megnyerése alatt azt értem, hogy az elbitorolt nyersanyagok, vasutak, városok, emberek, területek nagy részének visszaszerzése sikeres, és ez így is marad.

Szerény véleményem szerint:

Ha az elsőt nyerjük:

-Az Osztrák-Magyar Monarchia, ill. ezen belül Magyarország nem feltétlenül esett volna szét, valószínűleg a tényleges etnikai határok figyelembevételével tartományok/autonóm területek jöttek volna létre, és "föderációként" egészen életképes és mintaértékű életet élhetett volna a régió. Ha ezt a változást nem hozta volna meg a vezetés, szétesett volna. Ki tudja, talán más államok is csatlakoztak volna (persze csakis egyenjogúként szerepelnének az egyes államok).

-A 2. vh. előbb vagy utóbb úgyis megtörtént volna, mert kitörésének okai olyan helyen keresendők, amit nem módosított jelentősen az 1. vh utáni területbingó (ennek kifejtése off lenne itt). Tehát ha az 1-t megnyerjük, és a 2. eredménye nem változik, akkor ugyanúgy szétmarcangolták volna hazánkat. (Föderáció ide vagy oda.)

Ha a másodikat nyerjük:

-A '44-es határok valószínűleg állandósultak volna (így jóval kisebb lelki sebe lenne a nemzetnek, ebben az esetben gondolom sokkal jobb viszonyt lehetne ápolni szomszédainkkal).

-Alapjaiban más lenne az életünk, nem sokezer km-nyire dollármilliárdokon ülő egyének rabszolgái lennénk, nem a máónikasó történései lennének életünk legmélyebb élményei, nem kellene félni az utcán, nem napról-napra élnénk, ismeretlen szomszédokkal, ismeretlen önmagunkkal, múlttalan-jövőtlen egymáson taposásban zsebünket lelkünk eladásával tömve. Persze biztos "emberi jogaiban" sértve érezné magát néhány ember, de biztos jobb lenne az arány az elégedettek:elégedetlenek viszonylatában, mint ma, fényes többségi demokráciánkban. És az elégedettek oldalon a tisztességes emberek lennének túlsúlyban, ma nézzünk körül, milyenek a sikeres emberek...

Szóval, egyértelműen a 2.