Az Ókorban mi történt csata után, a halotakkal és sebesültekkel?

Többnyire otthagyták őket. Ha pl a vesztes oldalon voltál sebesültként, nagyvalószínűséggel meghaltál, ugyanis szokás volt a holtakat szúrkálni csata után az ellenségnek, hogy biztosan halott-e és nem sebesült, vagy pedig nem játszik-e az egyik halottat.

Ha a győztes oldalon voltál, akkor is a kevés orvos, na meg a kevés tudás miatt többnyire addig jutottak, hogy ha pl üszkösödés veszélye állt fen, akkor levágták a karod, lábod. Meg a kisebb vérző sebeket is eltudták még látni, bár imádkoznod kellett, hogy ne fertőződjön el, mert tetanusz akkor még nem igazán volt.

Maradjunk annyiban, hogy nehezen éltél túl egy csatát. Max akkor, ha a csatasor végén álltál, és nyertetek. Vagy ha valami spártából származó gyilkológép voltál, és mákodra egy nyílvessző vagy hátbatámadó ellenfél sem ért.

Attól függ, hogy területszerző, vagy élelemszerző csata volt-e.

A sebesülteket hazavitték, ápolták a csata után, mindkét fél kölcsönösen a sajátját. A halottakat vagy eltemették, vagy ha olyan rangban volt, és olyan helyen éltek, mint pl. az ókori Egyiptomban, mumifikálták, a többit befújta a szél homokkal.

LOL:

Élelemszerző csata után pápuáéknál:

Két ember ebédel, egyik a másiktól kérdi: Mondd, szereted anyádat? Hát persze!!! Akkor vegyél még!

Az ókori csaták általában sorsdöntőek voltak. Egy ütközet legtöbbször egy háborút is eldöntött. Az ellenséges erők hagyták egymást felsorakozni. Gyakori volt, hogy a csata eldőlt egy két kijelölt harcos párharcával, néha azonban teljes mészárlásig ment. A csatában ritkán volt folyamatosság egy területen összeütküztek, a vesztes elvonult -vagy elmenekült, a győztes ritkán üldözte.

A harc vége általában fosztogatássá fajult. A hullákat kirabolták, a fegyvereket, páncélokat összegyüjtötték a győztes katonák. Többségében tisztában voltak a halottak miatti fertőzésekkel ezért a hulláktól próbáltak megszabadulni. Ha saját területükön ütköztek, és közel voltak a lakott területeik akkor ők tüntették el a halottakat, ha a győztes sereg célja más volt, nem védekező háború és továbbvonulva elhagyták a környéket akkor a helyi lakosság temetett, vagy égetett. Ha távol voltak mindentől akkor volt mit enni a keselyűknek.

Egyébként az ókori csatákat ne kezeld egységesen. Igen jelentős változások voltak a módszerekben, illetve népcsoportonként is változott a hozzáállás.

Az ókorban pl.a rómaiak elégették a halottakat, akkor is ha az több ezer volt, de az értékes fegyvert, páncélt előtte leszedték róluk. Akiket nem tudtak eltemetni (elégetni), mert nem lehetett visszamenni, azok a helyszínen oszlottak el.

Hogy az ellenfél hulláival mit tettek, arról fogalmam nincs.

A középkorban, pl. az 1686-os Buda visszavételénél külön 2000 fős temető brigád maradt a várban a 6 ezres helyőrség mellett, hogy a halottakat eltemesse. (Gondolom a halottak a Vérmező alatt nyugszanak 7-8 méterrel amit azóta feltöltöttek a II. vh-s ronmokkal.) A törököket meg elégették ha jól emlékszem.

Mohácsnál hetekkel később szedték össze a halottakat és a tömegsírt nyilván ismered... A másik fél a temetéseket általában megengedte. Más kérdés, hogy II. Lajost csak november 10-én, tehát 2 és fél hónappal később temették el Fehérváron. El lehet képzelni hogy nézett ki az a holttest.

az ókorban a fejlett civilizációk többnyire elégették a halottakat,sajátjaikat néha el is temették.

a középkorban erre legtöbbször csesztek.